2010-01-29 16:58:42#200Én azért rajzolok, mert a rajzolás kikapcsol. Amikor elkezdek rajzolni úgyérzem mintha meditálni kezdenék. Csak egy bizonyos dologra gondolok arra, hogy alkotok és minden fájdalmat hátrahagyok ilyenkor. Mintha minden megállna és lelassulna a légkör körülöttem, azt hiszem mikor rajzolok, akkor elvesztem az időérzékem... Míg más alkoholba folytja bánatát és abban találja az örömöt, ami valjuk be egy nagyon káros szenvedély körébe tartozik, addig én rajzolással oldok meg mindent és ez nem káros sőt ami azt illeti szerintem másoknak is adunk valami kisrészt magunkból, valami jó részt, ami másokat is megnyugtat, és mi is büszkék lehetünk rá... Én azért rajzolok, mert a rajzolás kikapcsol. Amikor elkezdek rajzolni úgyérzem mintha meditálni kezdenék. Csak egy bizonyos dologra gondolok arra, hogy alkotok és minden fájdalmat hátrahagyok ilyenkor. Mintha minden megállna és lelassulna a légkör körülöttem, azt hiszem mikor rajzolok, akkor elvesztem az időérzékem... Míg más alkoholba folytja bánatát és abban találja az örömöt, ami valjuk be egy nagyon káros szenvedély körébe tartozik, addig én rajzolással oldok meg mindent és ez nem káros sőt ami azt illeti szerintem másoknak is adunk valami kisrészt magunkból, valami jó részt, ami másokat is megnyugtat, és mi is büszkék lehetünk rá... :D

2010-01-29 00:32:30#199Én azért rajzolok, mert egyszerűen muszáj. Ha nem csinálom túltelitődöm vele, és bekattanok . Muszáj, kell, és csinálom. Már pár vázlatfüzetet telefirkáltam, de komolyabban foglalkozni vele csak pár éve kezdtem. Dacból abbahagytam két évre, aztán amikor újra elkezdtem még jobban ment.
Nem tudom már hol kezdődött, de azt hiszem a képregényeknek lehet köze hozzá...Én azért rajzolok, mert egyszerűen muszáj. Ha nem csinálom túltelitődöm vele, és bekattanok XD. Muszáj, kell, és csinálom. Már pár vázlatfüzetet telefirkáltam, de komolyabban foglalkozni vele csak pár éve kezdtem. Dacból abbahagytam két évre, aztán amikor újra elkezdtem még jobban ment. Nem tudom már hol kezdődött, de azt hiszem a képregényeknek lehet köze hozzá...

2010-01-28 20:44:15#198Örülök, hogy ennyien megírták, miért csinálják Nem hittem volna, hogy ilyen sikere lesz a dolognak Örülök, hogy ennyien megírták, miért csinálják:D Nem hittem volna, hogy ilyen sikere lesz a dolognak:D

2010-01-27 17:05:31#197Az alkotás folyamata az amit szeretek, és az öröm amikor elkészült, legyen szó bármilyen alkotási technikáról. (Akár torta/sütemény, origami, vagy egy szekrény/asztal összeállítása, de még sokáig folytathatnám a felsorolást.)
A rajzolással kapcsolatos történetem:
Gyerekkoromban nem tartoztam a legjobb rajzolók közé, de a bátyáim, (főleg a nagyobbik) nagyon ügyesen rajzoltak, én úgy éreztem nincs elég tehetségem hozzá. Amikor kicsit nagyobb lettem kedvet kaptam hozzá, hogy lerajzoljak egy énekesnőt, és kis nehézségek árán, de lerajzoltam. Emlékszem a száját agyonradíroztam, majdnem kilyukadt a papír. Másnap megmutattam a rajztanáromnak és ő azt hitte a bátyám rajzolta. Aztán amikor közöltem vele, hogy ezt most én rajzoltam, eléggé elcsodálkozott. Azt gondolom akkortól kezdtem szeretni rajzolni, de még mindig nem voltam annyira ügyes, nem is számítottam arra, hogy valamikor olyan szépeket rajzolhatok, vagy festhetek, mint pl.a bátyám.
A porcelánfestést meg a barátnőm kedvéért választottam, mert én valamiért cipőfelsőrész készítést szerettem volna választani a továbbtanulásnál, de a kedvéért a második helyre ezt írtam be. Utána anyukám kiharcolta, hogy első helyre ne cipőfelsőrész készítést írjunk, hanem eladót. Hajthatatlan volt, nem győzte meg semmi, hiába mondtam, nem olyan jók a jegyeim matekból, hogy oda felvegyenek... végül nem is vettek fel, így lettem porcelánfestő tanuló.
Nagyon jó gyakorlati oktatóhoz kerültem, nála tanultam meg szépen rajzolni és festeni. Miután elvégeztem a sulit, néhány évig rajzolgattam még, aztán amikor anyuka lettem, csak egyszerűbb rajzokat készítettem pl. török basát a pont pont vesszőcske játékkal, vagy, amit mondott kislányom/kisfiam azt megpróbáltam egyszerű vonásokkal lerajzolni neki.
2006-ban kaptam a férjemtől egy Lidl-s színes ceruzakészletet, amivel annyira jó volt rajzolni, hogy attól kezdve sokkal többször rajzoltam még grafittal is. A legtöbbet mégis a múlt évben rajzoltam és úgy érzem sokat fejlődtem ennek köszönhetően.
Célom nincs semmi konkrét a rajzolást illetően, a magam és szeretteim örömére alkotok. Ha úgy adódik, hogy felkérnek pénzért portré, vagy más dolog rajzolására akkor, nem utasítom vissza, jól fog jönni egy kis plusz bevétel. Az alkotás folyamata az amit szeretek, és az öröm amikor elkészült, legyen szó bármilyen alkotási technikáról. :) (Akár torta/sütemény, origami, vagy egy szekrény/asztal összeállítása, de még sokáig folytathatnám a felsorolást.) A rajzolással kapcsolatos történetem: Gyerekkoromban nem tartoztam a legjobb rajzolók közé, de a bátyáim, (főleg a nagyobbik) nagyon ügyesen rajzoltak, én úgy éreztem nincs elég tehetségem hozzá. Amikor kicsit nagyobb lettem kedvet kaptam hozzá, hogy lerajzoljak egy énekesnőt, és kis nehézségek árán, de lerajzoltam. Emlékszem a száját agyonradíroztam, majdnem kilyukadt a papír. XD Másnap megmutattam a rajztanáromnak és ő azt hitte a bátyám rajzolta. Aztán amikor közöltem vele, hogy ezt most én rajzoltam, eléggé elcsodálkozott. :P Azt gondolom akkortól kezdtem szeretni rajzolni, de még mindig nem voltam annyira ügyes, nem is számítottam arra, hogy valamikor olyan szépeket rajzolhatok, vagy festhetek, mint pl.a bátyám. A porcelánfestést meg a barátnőm kedvéért választottam, mert én valamiért cipőfelsőrész készítést szerettem volna választani a továbbtanulásnál, de a kedvéért a második helyre ezt írtam be. Utána anyukám kiharcolta, hogy első helyre ne cipőfelsőrész készítést írjunk, hanem eladót. Hajthatatlan volt, nem győzte meg semmi, hiába mondtam, nem olyan jók a jegyeim matekból, hogy oda felvegyenek... végül nem is vettek fel, így lettem porcelánfestő tanuló. Nagyon jó gyakorlati oktatóhoz kerültem, nála tanultam meg szépen rajzolni és festeni. Miután elvégeztem a sulit, néhány évig rajzolgattam még, aztán amikor anyuka lettem, csak egyszerűbb rajzokat készítettem pl. török basát a pont pont vesszőcske játékkal, vagy, amit mondott kislányom/kisfiam azt megpróbáltam egyszerű vonásokkal lerajzolni neki. 2006-ban kaptam a férjemtől egy Lidl-s színes ceruzakészletet, amivel annyira jó volt rajzolni, hogy attól kezdve sokkal többször rajzoltam még grafittal is. A legtöbbet mégis a múlt évben rajzoltam és úgy érzem sokat fejlődtem ennek köszönhetően. Célom nincs semmi konkrét a rajzolást illetően, a magam és szeretteim örömére alkotok. Ha úgy adódik, hogy felkérnek pénzért portré, vagy más dolog rajzolására akkor, nem utasítom vissza, jól fog jönni egy kis plusz bevétel. :t3:

2010-01-27 16:41:13#196Nekem úgy jött ez az egész hogy először csak graffitizni akartam skicceket rajzolgattam...főleg betűket. aztán a betűkhöz egyre több figurát...később a streetart kezdett érdekelni ami a festészettől nemesik messze és így szépen fokozatosan megtetszett ez a világ. a rajzolás meg szintén közel áll hozzá mivel ha festeni akarok akkor ahoz is először nem árt rajzolni. Bár én szivesebben festek és itt kockarton is több a festményem mint grafikáim...Nekem úgy jött ez az egész hogy először csak graffitizni akartam skicceket rajzolgattam...főleg betűket. aztán a betűkhöz egyre több figurát...később a streetart kezdett érdekelni ami a festészettől nemesik messze és így szépen fokozatosan megtetszett ez a világ. a rajzolás meg szintén közel áll hozzá mivel ha festeni akarok akkor ahoz is először nem árt rajzolni. Bár én szivesebben festek és itt kockarton is több a festményem mint grafikáim...

2010-01-27 10:06:02#195Röviden? Nem is tudom már. Csak úgy Röviden? Nem is tudom már. Csak úgy :)

2010-01-25 15:23:06#194Én csak azután kezdtem komolyan venni a rajzot,miután elballagtam általánosból. Addig csak suliban rajzolgattam rajzórán, állandóan mondták, hogy ügyes vagyok, sorra vittem haza az ötöst...(bár rajzból szinte mindenki az általánosban na mind1), aztán egyik nyáron (miután bekötötték a netet..) kedvet kaptam, és elkezdtem rajzolni. Egy Johnny Deppel kezdtem akkor tetszett de azóta már katasztrófa. Találtam jó oldalakat, ötleteket,tippeket a rajzhoz.
Szeretnék ilyen késztetést érezni a festészethez is, az a gond, hogy nekem túl macera Én csak azután kezdtem komolyan venni a rajzot,miután elballagtam általánosból. Addig csak suliban rajzolgattam rajzórán, állandóan mondták, hogy ügyes vagyok, sorra vittem haza az ötöst...(bár rajzból szinte mindenki az általánosban :t9: na mind1), aztán egyik nyáron (miután bekötötték a netet..) kedvet kaptam, és elkezdtem rajzolni. Egy Johnny Deppel kezdtem XD akkor tetszett de azóta már katasztrófa. Találtam jó oldalakat, ötleteket,tippeket a rajzhoz. Szeretnék ilyen késztetést érezni a festészethez is, az a gond, hogy nekem túl macera :S

2010-01-24 09:48:17#193Regényírónak én sem lennék jó! Már óvodában érdekelt a rajz és már akkor nagyon akaratos voltam, ugyanis megtanultam tökéletes Plutót rajzolni 5 évesen Azután a suli szinte minden időmet lekötötte, így nem volt időm rajzolni, de a tanárok mindenhol mondták, hogy pár évvel fejlettebb a rajzkészségem a korosztályométól (5 helyen jártak a 8 osztályt. 8.-ban a rajztanárunk kiültette az egyik osztálytársunkat elénk, hogy rajzoljuk le. Katasztrófálisan rossznak láttam a rajzom, pedik az 5-öst megkaptam rá Az azt követő nyáron kezdtem el a portrékat erőltetni, "mi az, hogy nem megy?" címmel. Folytatódott a suli, ami miatt megint nem volt rajzra időm. 3 éve dolgoztam egy kempingbe és unalmas perceimben újra rajzoltam. Volt pár rajztanár vendégem és meglátták a munkámat és tetszett nekik. Bíztattak a folytatásra és hogy ne féljek túnusozni. Aztán megint szünet, majd 2008 ősszel, amikor ide kiköltöztem a párommal, az anyukája is és ő is ösztönöztek, hogy vegyem komolyabban, mert van miért... (hát ez a kellemes változat..)Regényírónak én sem lennék jó! :t8: Már óvodában érdekelt a rajz és már akkor nagyon akaratos voltam, ugyanis megtanultam tökéletes Plutót rajzolni 5 évesen :t9: Azután a suli szinte minden időmet lekötötte, így nem volt időm rajzolni, de a tanárok mindenhol mondták, hogy pár évvel fejlettebb a rajzkészségem a korosztályométól (5 helyen jártak a 8 osztályt. 8.-ban a rajztanárunk kiültette az egyik osztálytársunkat elénk, hogy rajzoljuk le. Katasztrófálisan rossznak láttam a rajzom, pedik az 5-öst megkaptam rá :t1: Az azt követő nyáron kezdtem el a portrékat erőltetni, "mi az, hogy nem megy?" címmel.:t8: Folytatódott a suli, ami miatt megint nem volt rajzra időm. 3 éve dolgoztam egy kempingbe és unalmas perceimben újra rajzoltam. Volt pár rajztanár vendégem és meglátták a munkámat és tetszett nekik. :yuppi: Bíztattak a folytatásra és hogy ne féljek túnusozni. :) Aztán megint szünet, majd 2008 ősszel, amikor ide kiköltöztem a párommal, az anyukája is és ő is ösztönöztek, hogy vegyem komolyabban, mert van miért... (hát ez a kellemes változat..)

2010-01-24 07:38:50#192Az első rajomat 14éves korom rajzoltam. Ekkoriban súlyos Dragon Ball mániám volt és sorra nézem róla youtubeon mindent. Egy nap kb másfél éve ráakadtam egy bizonyos nominee84 nevű felhasználóra aki iszonyat jó dargon ballos rajzolat csinált. Egy unalmas percemben ezeket va videókat nézve gondoltam megpróbálom én is, (azóta áldom ezt a pillanatot ) 20-30 perc múlva ott állt a kész mű ami akkori szemmel csodálatosan tökéletes volt. Azóta már nagyon sok rajzot csináltam főleg anime stílusban, és egyre jobbak letteka rajzaim. Rajzolás közben felfedeztem a rajzolás értékeit, hogy mennyire jóleső dolog ez megnyugtat, ellazít. A sok buzdításnak és kritikának köszönhetően egyre mélyebben kezdtem vele foglalkozni és beszippantott ez az egész. egy pár hete viszont alábbszállt a lendület, és nem volt kedvem rajzolni. Ekkor regisztráltam ide és újra elkezdett érdekelni a téma. Most a porrérajzolás felé kacsintgatok remélem egyszer abba is belejövök. Ha pedig alábbszállna a lendület akkoritt vagytok ti hogy újra erőt adjatok Az első rajomat 14éves korom rajzoltam. Ekkoriban súlyos Dragon Ball mániám volt és sorra nézem róla youtubeon mindent. Egy nap kb másfél éve ráakadtam egy bizonyos nominee84 nevű felhasználóra aki iszonyat jó dargon ballos rajzolat csinált. Egy unalmas percemben ezeket va videókat nézve gondoltam megpróbálom én is, (azóta áldom ezt a pillanatot :)) 20-30 perc múlva ott állt a kész mű ami akkori szemmel csodálatosan tökéletes volt. Azóta már nagyon sok rajzot csináltam főleg anime stílusban, és egyre jobbak letteka rajzaim. Rajzolás közben felfedeztem a rajzolás értékeit, hogy mennyire jóleső dolog ez megnyugtat, ellazít. A sok buzdításnak és kritikának köszönhetően egyre mélyebben kezdtem vele foglalkozni és beszippantott ez az egész. egy pár hete viszont alábbszállt a lendület, és nem volt kedvem rajzolni. Ekkor regisztráltam ide és újra elkezdett érdekelni a téma. Most a porrérajzolás felé kacsintgatok remélem egyszer abba is belejövök. Ha pedig alábbszállna a lendület akkoritt vagytok ti hogy újra erőt adjatok :t9:

2010-01-22 19:48:49#191Én nem tudom ilyen bőven megfogalmazni belső késztetés gyerek korom óta, annyiból szerencsés vagyok, hogy a munkám is ehhez kötődik. Én mindig alkotok valamit, amit váltogatni szoktam az inkább, a művészeti ág, így kerülöm el, hogy kiüresedjek. Én nem tudom ilyen bőven megfogalmazni belső késztetés gyerek korom óta, annyiból szerencsés vagyok, hogy a munkám is ehhez kötődik. Én mindig alkotok valamit, amit váltogatni szoktam az inkább, a művészeti ág, így kerülöm el, hogy kiüresedjek.:t3:

2010-01-21 19:18:35#190Igazából ezt a kérdést eddig még nem tette fel nekem senki,és én sem gondolkodtam el még rajta.
Óvodában kezdődött,akkor kezdtem el "rajzolgatni",akkor még általános dolog volt,mert ugye óvodában mindenkitől azt várják,hogy lekösse magát,legtöbbször rajzolással(nagyjából kezedbe nyomnak egy papírt meg egy ceruzát,aztán addig sem futkozol )Kb. ez abból állt,hogy nagyon vékony,fura ruhájú királylányokat alkottam. Később általános iskolában láttam akkori legjobb barátnőm rajzait,és megtetszettek.Erre én is elkezdtem firkálgatni,barátnőm pedig ösztönzött,hogy folytassam.Aztán egyre többet rajzoltam,hobbim lett,és kezdtem komolyabban foglalkozni vele.Pár rajzomat kirakták a sulis faliújságra is,aminek nagyon örültem.
Rábukkantam a myvipes Rajz mánia klubbra,ami megint csak bíztatott,hogy rajzoljak,és ott kaptam tanácsokat is,amiknek örültem,és nemrég pedig regisztráltam kockartra.Ez az a "hely",ahol megint csak sok mindent tanultam nálam okosabb,tapasztaltabb és jobb emberektől.Szeretnék a grafikával foglalkozni,abból megélni,amit szeretek.És célom minél többet fejlődni,több tudást birtokolni,hogy sokkal-sokkal-sokkal jobb legyek,mint most!
(Hát én így jutottam el a pálcikaemberektől és nagyon primitív királylányoktól a portrérajzolásig. )Igazából ezt a kérdést eddig még nem tette fel nekem senki,és én sem gondolkodtam el még rajta. Óvodában kezdődött,akkor kezdtem el "rajzolgatni",akkor még általános dolog volt,mert ugye óvodában mindenkitől azt várják,hogy lekösse magát,legtöbbször rajzolással(nagyjából kezedbe nyomnak egy papírt meg egy ceruzát,aztán addig sem futkozol:))Kb. ez abból állt,hogy nagyon vékony,fura ruhájú királylányokat alkottam.X) Később általános iskolában láttam akkori legjobb barátnőm rajzait,és megtetszettek.Erre én is elkezdtem firkálgatni,barátnőm pedig ösztönzött,hogy folytassam.Aztán egyre többet rajzoltam,hobbim lett,és kezdtem komolyabban foglalkozni vele.Pár rajzomat kirakták a sulis faliújságra is,aminek nagyon örültem. X) Rábukkantam a myvipes Rajz mánia klubbra,ami megint csak bíztatott,hogy rajzoljak,és ott kaptam tanácsokat is,amiknek örültem,és nemrég pedig regisztráltam kockartra.Ez az a "hely",ahol megint csak sok mindent tanultam nálam okosabb,tapasztaltabb és jobb emberektől.Szeretnék a grafikával foglalkozni,abból megélni,amit szeretek.És célom minél többet fejlődni,több tudást birtokolni,hogy sokkal-sokkal-sokkal jobb legyek,mint most! (Hát én így jutottam el a pálcikaemberektől és nagyon primitív királylányoktól a portrérajzolásig.:))

2010-01-21 16:25:58#189Hát én magamnak alkotok legtöbször akkor rajzolook mikor kedvem van mindenféle képenn a rajzal akarok tovább menni rajzolni akarok egész életemben. Már egy ideje Díszletervezőnek készülök. Azért alkotok mert imádom a rajzolást imádok mindent ami a rajzhoz kapcsolodik, mondhatni megszállot vagyok Hát én magamnak alkotok legtöbször akkor rajzolook mikor kedvem van mindenféle képenn a rajzal akarok tovább menni rajzolni akarok egész életemben. Már egy ideje Díszletervezőnek készülök. Azért alkotok mert imádom a rajzolást imádok mindent ami a rajzhoz kapcsolodik, mondhatni megszállot vagyok xD

2010-01-21 08:38:58#188Huh, mennyiféle ok Öröm így végigolvasni, ki miért is alkot

No, akkor most én is: őőő, hát én teljesen véletlenül kezdtem ebbe a dologba - konkrétan akkor, mikor Garyvel megismerkedtem és összejöttem. Eleinte csak néztem, miként alkot maxban és lenyűgözött - az akkor még bonyolultnak gondolt világ. Szóval textúrákat kezdtem el csinálni, hogy neki segítsem a munkáját, meg közben én is megtanultam használni a photoshopot. Aztán jött az "egyetem", mellette nem csináltam semmit különösebben. Aztán két éve jött egy kattanás, hogy nekem ebből elég, engem a grafika érdekel és akkor komolyabban kezdtem el foglalkozni vele. Ez végül is annak a története, hogyan kezdtem el... hát, sok köze volt hozzá Garynek, ő segített, tanított, adott kritikát és ami a legfontosabb: biztatott Majd felfedeztem a grafikai közösségi oldalakat és onnan kaptam még több segítséget, aminek lényegében köszönhetem eddigi csekély ismeretemet.

Hogy miért alkotok? Nem nagyon gondolkodtam ezen el idáig. Életem nagy részében mindig valahogy "kívülállóként" éltem, messziről néztem mások életét vagy közösségét és csak ritkán adatott meg a nem kívülálló szerepe. Mikor elkezdtem foglalkozni a grafikával, majd a rajzolással, rájöttem, hogy ha akarom, akkor meg tudom tanulni. Éreztem, hogy megy ez nekem és ez erőt adott És ezáltal, hogy "megy nekem valami" kicsit többnek sikerült érezni magam és többé már nem voltam annyira kívülálló, mert volt valami, amire úgymond hivatkozhattam. Sikerült találnom valami állandóságot az életben, ami hozzám nőtt, ami én voltam, ami egy folyamatosan fennálló tulajdonságom lett. És valahol ott van még a bizonyítási vágy is szerintem - meg nagyon jó érzés, mikor tudok segíteni valamiben másoknak Másrészt pedig az, hogy milyen jó volna abból megélni, amit szeretek csinálni Sokadrészt pediglen, hogy egyszer papírra vethessem saját fantáziámat, ami egyre színesebb és színesebb lesz az évek múlásával Remélem sikerülni fog.Huh, mennyiféle ok ^^ Öröm így végigolvasni, ki miért is alkot :) No, akkor most én is: őőő, hát én teljesen véletlenül kezdtem ebbe a dologba - konkrétan akkor, mikor Garyvel megismerkedtem és összejöttem. Eleinte csak néztem, miként alkot maxban és lenyűgözött - az akkor még bonyolultnak gondolt világ. Szóval textúrákat kezdtem el csinálni, hogy neki segítsem a munkáját, meg közben én is megtanultam használni a photoshopot. Aztán jött az "egyetem", mellette nem csináltam semmit különösebben. Aztán két éve jött egy kattanás, hogy nekem ebből elég, engem a grafika érdekel és akkor komolyabban kezdtem el foglalkozni vele. Ez végül is annak a története, hogyan kezdtem el... hát, sok köze volt hozzá Garynek, ő segített, tanított, adott kritikát és ami a legfontosabb: biztatott :) Majd felfedeztem a grafikai közösségi oldalakat és onnan kaptam még több segítséget, aminek lényegében köszönhetem eddigi csekély ismeretemet. Hogy miért alkotok? Nem nagyon gondolkodtam ezen el idáig. Életem nagy részében mindig valahogy "kívülállóként" éltem, messziről néztem mások életét vagy közösségét és csak ritkán adatott meg a nem kívülálló szerepe. Mikor elkezdtem foglalkozni a grafikával, majd a rajzolással, rájöttem, hogy ha akarom, akkor meg tudom tanulni. Éreztem, hogy megy ez nekem és ez erőt adott :) És ezáltal, hogy "megy nekem valami" kicsit többnek sikerült érezni magam és többé már nem voltam annyira kívülálló, mert volt valami, amire úgymond hivatkozhattam. Sikerült találnom valami állandóságot az életben, ami hozzám nőtt, ami én voltam, ami egy folyamatosan fennálló tulajdonságom lett. És valahol ott van még a bizonyítási vágy is szerintem - meg nagyon jó érzés, mikor tudok segíteni valamiben másoknak :) Másrészt pedig az, hogy milyen jó volna abból megélni, amit szeretek csinálni :t9: Sokadrészt pediglen, hogy egyszer papírra vethessem saját fantáziámat, ami egyre színesebb és színesebb lesz az évek múlásával :) Remélem sikerülni fog.

2010-01-21 08:23:20#187Én az óvodai rajzolásokon túl,Füzesi Zsuzsa rajzainak másolgatásával kezdtem./Mesekönyveket illusztrál./Aztán lerajzoltam mindent,ami körülvett.A családom pozitív megerősítése hajtott előre,hogy "még szebbeket"rajzoljak.
14-16 évesen magazinokból másoltam arcokat.Másokkal ellentétben,nem a cikkek miatt vettem "trendi női lapokat",hanem a nagyméretű divatfotókért.Ezeket lassacskán meguntam,mert agyonretusált,"simaarcú",élettelen arcok árnyékok nélkül hosszú távon unalmasak.
Ezek után próbáltam elvonatkoztatni a látott képektől,igyekeztem belefogalmazni a saját gondolataimat./Ilyen rajz nem szerepel a galériámban ezen az oldalon. /
5-6 alkotás nélküli év következett.Minden fontosabb lett annál,mint hogy rajzoljak.Beleuntam.
Tavaly megint ceruzát ragadtam.Lelkileg mélyponton voltam,ez egyfajta öngyógyítás lett számomra.Segített./Na ezt kb.úgy írtam,mintha az anoním alkoholista klubban lennék! /
Mit jelent nekem a rajz?:jelenleg mindent.Megnyugvás,kikapcsolódás,elmenekülés a gondok elől,egy másik dimenzió,ahol csak én vagyok,a ceruza,a lap,az árnyékok és a fények.
Mit szeretnék elérni? zeretném a pasztell technikát kipróbálni.Szeretném az évek során "elbutult"kezem ügyességét helyreállítani.Szeretnék a környezetemet megörvendeztetni valamiféle vizuális élménnyel.Szeretnék megnyugvást találni az önmegvalósítás eme formájában.
Bocs a lelkizős rész miatt...mégis csak nő vagyok. Én az óvodai rajzolásokon túl,Füzesi Zsuzsa rajzainak másolgatásával kezdtem./Mesekönyveket illusztrál./Aztán lerajzoltam mindent,ami körülvett.A családom pozitív megerősítése hajtott előre,hogy "még szebbeket"rajzoljak. 14-16 évesen magazinokból másoltam arcokat.Másokkal ellentétben,nem a cikkek miatt vettem "trendi női lapokat",hanem a nagyméretű divatfotókért.Ezeket lassacskán meguntam,mert agyonretusált,"simaarcú",élettelen arcok árnyékok nélkül hosszú távon unalmasak. Ezek után próbáltam elvonatkoztatni a látott képektől,igyekeztem belefogalmazni a saját gondolataimat./Ilyen rajz nem szerepel a galériámban ezen az oldalon.:(/ 5-6 alkotás nélküli év következett.Minden fontosabb lett annál,mint hogy rajzoljak.Beleuntam. Tavaly megint ceruzát ragadtam.Lelkileg mélyponton voltam,ez egyfajta öngyógyítás lett számomra.Segített./Na ezt kb.úgy írtam,mintha az anoním alkoholista klubban lennék!:t9:/ Mit jelent nekem a rajz?:jelenleg mindent.Megnyugvás,kikapcsolódás,elmenekülés a gondok elől,egy másik dimenzió,ahol csak én vagyok,a ceruza,a lap,az árnyékok és a fények. Mit szeretnék elérni?:szeretném a pasztell technikát kipróbálni.Szeretném az évek során "elbutult"kezem ügyességét helyreállítani.Szeretnék a környezetemet megörvendeztetni valamiféle vizuális élménnyel.Szeretnék megnyugvást találni az önmegvalósítás eme formájában. Bocs a lelkizős rész miatt...mégis csak nő vagyok.:)

2010-01-21 07:05:15#186Mindig is alkotó embernek tartottam magam , origamival kezdődött az óvodában, a választott szakmám (tervezés) is kreatív munka az ok amiért alkottok mert szeretem magamból kiadni a dolgokat megmutatni másnak is és ameddig hatással lesz csak egy emberre is addig érdemes csinálni szerintem Mindig is alkotó embernek tartottam magam , origamival kezdődött az óvodában, a választott szakmám (tervezés) is kreatív munka az ok amiért alkottok mert szeretem magamból kiadni a dolgokat megmutatni másnak is és ameddig hatással lesz csak egy emberre is addig érdemes csinálni szerintem :D

2010-01-20 22:47:05#185Hogy miért? Valószínűleg az a sok érdekes kép, és figura motivált ami a fejemben alakot ölt olykor olykor. Azzal kezdődött, hogy papírra rajzolgattam őket, mint minden rendes művészpalánta. Később, felismerve hogy a kézi rajzhoz nem annyira értek, mint szeretném, áttértem a kompútergarafikára, annak is a 3D ágára. Sok sikertelen kezdés és sok tanulás után eljutottam oda ahol most tartok. A karakter képeim az álltalam oly nagyrabecsűlt női nemet ábrázolják, a saját felfogásomban, míg az épület és egyéb látványtervek készítése munkámmá is vált.
Az írás mint kifejezésforma, a másik irány amerre elindultam, és remélem abban is tudok majd értékeset alkotni. Most éppen egy "regényfélét" próbálok tető alá hozni, majd kiderül milyen sikerrel

Nagyjából ennyit tudok arról mondani, hogy miért alkotok.Hogy miért? Valószínűleg az a sok érdekes kép, és figura motivált ami a fejemben alakot ölt olykor olykor. Azzal kezdődött, hogy papírra rajzolgattam őket, mint minden rendes művészpalánta. Később, felismerve hogy a kézi rajzhoz nem annyira értek, mint szeretném, áttértem a kompútergarafikára, annak is a 3D ágára. Sok sikertelen kezdés és sok tanulás után eljutottam oda ahol most tartok. A karakter képeim az álltalam oly nagyrabecsűlt női nemet ábrázolják, a saját felfogásomban, míg az épület és egyéb látványtervek készítése munkámmá is vált. Az írás mint kifejezésforma, a másik irány amerre elindultam, és remélem abban is tudok majd értékeset alkotni. Most éppen egy "regényfélét" próbálok tető alá hozni, majd kiderül milyen sikerrel Nagyjából ennyit tudok arról mondani, hogy miért alkotok.

2010-01-20 22:46:26#184Szóval. Ez nálam 14 éves koromban kezdődött, mikor az általános iskolai tanárom, egy Erdélyből érkezett fejtőművész, annyi alapot adott, hogy észre vettem némi értéket is az addig csak firkálgatásaim között. mivel elég zárkózott kamasz voltam, nem esett nehezemre órákat tölteni egyedül egy darab papírral, és ceruzát fogtam a kezembe. Eleinte főként Mangákat másoltam, innen maradt a haj rajzolásának szeretete bennem. Mivel idővel már annyira sikerült elsajátítanom, ezt a technikát, hogy sikerült kicsit kiemelkednem ezzel a szürke mivoltomból, a társaságban, felbátorodtam és portrékban is próbára tettem magam. eleinte nagyon gyengén ment, de egyre inkább ráéreztem az ízére, és a barátaim is kezdtek, mint rajzos megismerni, és egyre több felkérést kaptam, hogy rajzoljam le barátnőiket, vagy családtagjaikat. Ekkorra már kritikusan kellett néznem a munkáimat, mert ne csak magamnak rajzoltam, hanem számítottak a jó végeredményre. Egyre többet ragadtam ceruzát, hogy fejlődni tudjak. Magazinokat ütöttem fel és azt rajzoltam le amit először megláttam benne, attól függetlenül, hogy az esetleg illett-e az eddigi munkáimhoz vagy sem. Élveztem, hogy a társaságok része lettem, állandó beszédtémáim voltak a rajzokról, amik érdekelték is a többieket. Ez a zárkózottságom valószínűleg meglepi, azokat a barátaimat, akik nem olyan régen ismernek, de ezt a nyitott, nagyszájú, nőcsábász Woodyt, alapvetően a rajznak köszönhetitek, vagy okolhatjátok. Ma már nincs szükség a rajra, hogy egy társaság középpontjába kerüljek, évekig nem is rajzoltam, de egy kedves lány, aki nagyon közel áll a szívemhez, felébresztette bennem az alvó grafikust, a szépségével, hogy ceruzát kellett megint ragadnom, hogy lerajzolhassam. Ennek már jó pár hónapja, és ez a rajzolási vágy szinte erősebb lett bennem, mint régen volt. Megismertem magas szinte eljutott embereket köztetek, és a segítségeitekkel remélem egyszer én is felérek hozzátok Szóval. Ez nálam 14 éves koromban kezdődött, mikor az általános iskolai tanárom, egy Erdélyből érkezett fejtőművész, annyi alapot adott, hogy észre vettem némi értéket is az addig csak firkálgatásaim között. mivel elég zárkózott kamasz voltam, nem esett nehezemre órákat tölteni egyedül egy darab papírral, és ceruzát fogtam a kezembe. Eleinte főként Mangákat másoltam, innen maradt a haj rajzolásának szeretete bennem. Mivel idővel már annyira sikerült elsajátítanom, ezt a technikát, hogy sikerült kicsit kiemelkednem ezzel a szürke mivoltomból, a társaságban, felbátorodtam és portrékban is próbára tettem magam. eleinte nagyon gyengén ment, de egyre inkább ráéreztem az ízére, és a barátaim is kezdtek, mint rajzos megismerni, és egyre több felkérést kaptam, hogy rajzoljam le barátnőiket, vagy családtagjaikat. Ekkorra már kritikusan kellett néznem a munkáimat, mert ne csak magamnak rajzoltam, hanem számítottak a jó végeredményre. Egyre többet ragadtam ceruzát, hogy fejlődni tudjak. Magazinokat ütöttem fel és azt rajzoltam le amit először megláttam benne, attól függetlenül, hogy az esetleg illett-e az eddigi munkáimhoz vagy sem. Élveztem, hogy a társaságok része lettem, állandó beszédtémáim voltak a rajzokról, amik érdekelték is a többieket. Ez a zárkózottságom valószínűleg meglepi, azokat a barátaimat, akik nem olyan régen ismernek, de ezt a nyitott, nagyszájú, nőcsábász Woodyt, alapvetően a rajznak köszönhetitek, vagy okolhatjátok. Ma már nincs szükség a rajra, hogy egy társaság középpontjába kerüljek, évekig nem is rajzoltam, de egy kedves lány, aki nagyon közel áll a szívemhez, felébresztette bennem az alvó grafikust, a szépségével, hogy ceruzát kellett megint ragadnom, hogy lerajzolhassam. Ennek már jó pár hónapja, és ez a rajzolási vágy szinte erősebb lett bennem, mint régen volt. Megismertem magas szinte eljutott embereket köztetek, és a segítségeitekkel remélem egyszer én is felérek hozzátok :)

2010-01-20 22:19:43#183Nos nem is tudom hogy hol kezdjem...
Már kölyök korom óta rajzolgatok, persze pálcikafigurákkal kezdtem, és csillagháborúkat rajzoltam le, majd egy cerkával pöckölős játékot játszottam (talán valaki ismeri)
Mivel korán horrorrajongó lettem, azonnal elkezdtem gondolkodni egy -egy film megnézését követően, hogy mi lenne, ha lerajzolnám úgy a szörnyeket, ahogyan azok nekem tetszenének
persze nagyon amatőrként csináltam, ám a környezetemnek tetszettek az alkotásaim így folytattam.
Néhány évig (rocker időszak) abba hagytam ezt a tevékenységet, majd később újra ceruzát ragadtam.
Bár időközben a verselés is hozzácsapódott az alkotásaimhoz, + egy regény, amit a mai napig írok a rajzolás tovább él bennem.
Hogy mi a célom?
Ezek az állatrajzok és portrék csupán gyakorlások nálam, mivel horror szenvedélyem a mai napig megmaradt, főleg saját a fejemben elraktározódott lények - karakterek mesteri lerajtolása a cél, és ha majd eljön ez az idő, hogy meg tudom valósítani őket papíron, valószínűleg csak saját ötleteimet, képzelgéseimet vetem majd papírra (a legnagyobb bánatotokra )
Azért időnként megalkotok most is egy -egy saját ötletemet, bár inkább a régieket szoktam nézegetni- átalakítgatni, illetve ide feltölteni.
Azt hiszem ennyi, összefoglalva: Saját ötleteimet akarom lerajzolni, mert azok inkább az enyémek, mint bármi más rajzom. Nos nem is tudom hogy hol kezdjem... Már kölyök korom óta rajzolgatok, persze pálcikafigurákkal kezdtem, és csillagháborúkat rajzoltam le, majd egy cerkával pöckölős játékot játszottam (talán valaki ismeri) Mivel korán horrorrajongó lettem, azonnal elkezdtem gondolkodni egy -egy film megnézését követően, hogy mi lenne, ha lerajzolnám úgy a szörnyeket, ahogyan azok nekem tetszenének :D persze nagyon amatőrként csináltam, ám a környezetemnek tetszettek az alkotásaim így folytattam. :) Néhány évig (rocker időszak) abba hagytam ezt a tevékenységet, majd később újra ceruzát ragadtam. :t8: Bár időközben a verselés is hozzácsapódott az alkotásaimhoz, + egy regény, amit a mai napig írok :yuppi: a rajzolás tovább él bennem. :) Hogy mi a célom? Ezek az állatrajzok és portrék csupán gyakorlások nálam, mivel horror szenvedélyem a mai napig megmaradt, főleg saját a fejemben elraktározódott lények - karakterek mesteri lerajtolása a cél, és ha majd eljön ez az idő, hogy meg tudom valósítani őket papíron, valószínűleg csak saját ötleteimet, képzelgéseimet vetem majd papírra :t9: (a legnagyobb bánatotokra :yuppi: ) Azért időnként megalkotok most is egy -egy saját ötletemet, bár inkább a régieket szoktam nézegetni- átalakítgatni, illetve ide feltölteni. Azt hiszem ennyi, összefoglalva: Saját ötleteimet akarom lerajzolni, mert azok inkább az enyémek, mint bármi más rajzom. :)

2010-01-20 21:41:08#182**Figyelem**
A fórum mostanában kissé egy hirdetőtáblára hasonlít, nincs igazi párbeszéd.
Szeretném, ha kicsit itt is aktivizálódnánk, úgyhogy a következőt gondoltam ki:
Feldobunk egy-egy kérdést néha, amiről mondjuk a chaten nem lehet normálisan beszélgetni.
Kezdésnek itt a kérdés:
"Te miért alkotsz?"
(A "csak mert szeretem" válasz nem játszik, az a kérdés, miért )

És hogy ne legyetek szégyenlősek, elkezdem én

Mikor elkezdtem ezt az egész grafika dolgot, két dolog motivált: 3D terén főként a technikai kihívások leküzdése, hogy ezt, vagy amazt hogyan tudom megvalósítani, a másik pedig a gondolataim közlése volt, sokszor elég nyers formában (lásd a prayer, temetés, jwrl, vagy akár az ide fel sem töltött az első nap hajnala című képet)
Nagyon sokáig ezek miatt csináltam a kis képeimet. bár főként a technikai akadályok leküzdése kapott nagyobb szerepet.
Mostanában más a helyzet, a közelmúlt gondjai miatt teljesen más szerepet kapott az alkotás.
Az utóbbi időszakban két dolog vezérelt: "kirajzolni", kiírni magamból azt, ami bánt, hogy könnyebben elviseljem. Viszont ennek mellékhatásaként megjelent a másik dolog is: a gyors, kevésbé kontrollált "festések" segítettek abban, hogy olyan érzéseimet is megismerjem, amiket esetleg önmagam elől is elrejtettem. A képek egyfajta megkerülései a tudatos gondolkodás által emelt falnak, hogy elérhessem a saját legbelső érzéseimet és félelmeimet.
Erre legjobb példa a Kiddy. Mikor ezt csináltam, egyáltalán nem gondolkodtam Életem egyik legrosszabb napjai alatt született, az alak mégis a fény felé néz. Az ez utáni két hétben nagyon komoly változásokon mentem keresztül, és így visszatekintve erre a képre, azt mondom, hogy egy részem már akkor is tudta ezt, csak önmagam előtt is rejtegettem.
Azóta sok mindent megtudtam magamról, és működik a dolog, úgyhogy mostanában főként emiatt csinálom a kis pingálmányaimat.

Jöhet a következő emberke **Figyelem** A fórum mostanában kissé egy hirdetőtáblára hasonlít, nincs igazi párbeszéd. Szeretném, ha kicsit itt is aktivizálódnánk, úgyhogy a következőt gondoltam ki: Feldobunk egy-egy kérdést néha, amiről mondjuk a chaten nem lehet normálisan beszélgetni. Kezdésnek itt a kérdés: "Te miért alkotsz?" (A "csak mert szeretem" válasz nem játszik, az a kérdés, miért :) ) És hogy ne legyetek szégyenlősek, elkezdem én:D Mikor elkezdtem ezt az egész grafika dolgot, két dolog motivált: 3D terén főként a technikai kihívások leküzdése, hogy ezt, vagy amazt hogyan tudom megvalósítani, a másik pedig a gondolataim közlése volt, sokszor elég nyers formában (lásd a http://kockart.cube-x.hu/gallery/garpeer/prayer_32|prayer, http://kockart.cube-x.hu/gallery/garpeer/temetes_35|temetés, http://kockart.cube-x.hu/gallery/garpeer/jwrl_40|jwrl, vagy akár az ide fel sem töltött http://garpeer.extra.hu/pics/aenh.jpg|az_első_nap_hajnala című képet) Nagyon sokáig ezek miatt csináltam a kis képeimet. bár főként a technikai akadályok leküzdése kapott nagyobb szerepet. Mostanában más a helyzet, a közelmúlt gondjai miatt teljesen más szerepet kapott az alkotás. Az utóbbi időszakban két dolog vezérelt: "kirajzolni", kiírni magamból azt, ami bánt, hogy könnyebben elviseljem. Viszont ennek mellékhatásaként megjelent a másik dolog is: a gyors, kevésbé kontrollált "festések" segítettek abban, hogy olyan érzéseimet is megismerjem, amiket esetleg önmagam elől is elrejtettem. A képek egyfajta megkerülései a tudatos gondolkodás által emelt falnak, hogy elérhessem a saját legbelső érzéseimet és félelmeimet. Erre legjobb példa a http://kockart.cube-x.hu/gallery/garpeer/kiddy_1152|Kiddy. Mikor ezt csináltam, egyáltalán nem gondolkodtam:D Életem egyik legrosszabb napjai alatt született, az alak mégis a fény felé néz. Az ez utáni két hétben nagyon komoly változásokon mentem keresztül, és így visszatekintve erre a képre, azt mondom, hogy egy részem már akkor is tudta ezt, csak önmagam előtt is rejtegettem. Azóta sok mindent megtudtam magamról, és működik a dolog, úgyhogy mostanában főként emiatt csinálom a kis pingálmányaimat. Jöhet a következő emberke:D

2009-12-14 21:16:01#181Mégis van télapóMégis van http://www.webvizio.hu/karacsonyi_galeria.php?d=c2VuZF9pZD0yNDUwJnNlbmRfbmFtZT1Nb25jc2Emc2VuZF9lbWFpbD1iZWRlbW9uaWthQGdtYWlsLmNvbQ==&utm_source=kar2009_webpagelink&utm_medium=email&utm_content=w_agr|télapó