2009-12-02 18:31:04#20És még egy:

GONDOLATMENET

Azt mondják költemény, én azt mondom lélek
Vagy úgy is mondhatnám adok, nem kérek
Amikor csak fellángol bennem a lélek
Néha leírom és közben nem félek
Szép ha jó és jó ha szép
Játék ez szavakkal semmi egyéb
Vagy tévednék és mégis csak él
Belül valami ami egyre többet kér
Tán a szív az ami oly forrón ég
Vagy a lélek mi belülről széjjel tép
Ó te álnok ős szörnyeteg
Késztetsz folyton és szüntelen
Látom már végleg elveszek
Eme sorok közt ott van a te neved
Úgy hívnak: ÉRZELEM!
Oké, befejezem,
azt hiszem sok sört vedeltem
Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-12-02 18:29:24#19LÉLEGZEM

Nem értem a világot
Néha ő sem ért meg engemet
Nem értek meg másokat
És ők se engemet
Nem baj, én csak így létezem
Mint erdőben a fenyőfa
Növök és lélegzem

Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-12-01 17:33:51#18Hát szívesen rakosgatnám ide..... A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2009-12-01 17:30:45#17huhh, most már tényleg meg kell csinálnom a versfeltöltési lehetőséget is...A tücsök részei: fej, tor, csücsök

2009-12-01 15:33:24#16Nagyon tetszik a hangulat nagyon jól eltalált és az alliteráció is szép felismerhető a stílusod a többi versedben is tetszik a nem hétköznapi rímelés talán ez hiányzik az én írásaimból.A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2009-12-01 15:28:15#15No akkor egy szerelmetes költemény tőlem is.

ÉJSZAKA

És lassan rám tör az éjszaka
Csendesen jön az álom
Szép szemedre messze innen
Ráborul egy fátyol
Ahogy lassan aludni térsz
Lassan csend lesz és éj
Mit mondjak édesem
Aludj csak édesen

Csendben figyelek
Csillagok fénye idebent
Fényes csillagok hidegen
Csak csillogó csillagok ölelnek
Csilingelve csendre intenek
Zöld ligetek
Zöld végtelen szigetek
Csendben és halkan ölellek idebent...

Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-12-01 15:16:27#14Bár túlnyomó többségben csöpögősek a verseim azért más téma is van....

Vihar


Zúg visít az éj,
Süvítve fúj a szél,
Fehéren izzanak a villámok,
Magasra csapnak a hullámok.

Az égen morajlás szál át,
Eső öntözi a violát,
A napsugarai lassan érnek el,
A felhők közt a fény szárnyra kel.

Lassan elél az eső,
Föl váltja a derű,
A szél sem fúj már,
De néha még viharos a táj.A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2009-12-01 15:10:22#13de gyönyörű vers

2009-11-30 18:36:52#12Szeretem a szerelmes verseket, jó lett. Majd rakok fel én is hasonlót. Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-11-30 15:08:32#11Úgy érzem...



Hatalmas bárányfelhő az égen,
Úgy érzem kezem hozzád kell hogy érjen,
Úgy érzem nélküled minden perc fáj,
Nélküled üres ez a táj.

Úgy érzem nélküled mit sem ér minden,
Se a bor se a kenyér se minden kincsem,
A fák között suhanó szél is csak neked sír,
Az én tollam is csak neked ír.A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2009-11-30 14:44:55#10Csillagokban járó.

Mint magas fűben vörös rózsa,
Úgy élte tiszta létét
Nem álmodott, s nem vágyódott
Még soha a felhők közé.

Tiszta csillag, fényes csillag,
Mond el merre vinnél,
Ha egyszer is úgy döntenék
Hogy innen tovább mennék

A kis csillag felragyogva
Lenézett ő-reá,
Csábította, hívta-csalta
Jöjj, vár rád az óceán.

Hűvös égbolt, sötét égbolt,
Mond, mért vagy ilyen nagy.
Nem találok többé haza,
Csillagom el ne hagyj.

A kis csillag repítette,
Túl át a mindenen
De egyszer csak elfáradt és
Az útnak így vége lett.

Hol vagy már régi létem,
Mért tűnik minden el,
Emléked porlaszt múlttá,
Kis csillag, te egyetlen.

Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-11-29 14:44:22#9Nagyon jó vers! Nagyon maszek És jó hangulatos "Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig"

2009-11-29 14:37:24#8Végkifejlet



Felkoncolt testek
Én gyengén de állok
Bármerre is nézek
Csak ellenséget látok

Lassan körém gyűlnek
Mind ölésre vágyón
Azt hiszem bölcs istenek
Már nincs szükségem rátok

A harangok már zúgnak
Némán visz a lábam
Tudom nem térek vissza
De könny nem mossa állam

Igen, én is tudom
Te így maradsz majd árva
De a mindenségnek otthonában
Mindörökké várlak.

Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-11-23 10:02:01#7A HŐS VADÁSZ. (2006)

Halk nevetés
Füttydallam vágtat át
Hegyen-tengeren és
A végtelen pusztán

Kisgyermek, kisleány
oly vidáman szökell
apja a hős vadász
erdők őrizője

Távol a kunyhó
messze viszi lába
lehullt már a hó
így marad nyoma hátra

büszkén és bátran
táncol a holdfényben
nincs gondja semmire, és
nincs benne félelem

amikor messze jár
rádöbben elveszett
sírva kiált apjának
de hős vadászt nem lel meg

átkozott a farkas
mért kell a félelem
sikolyra riad már
a jó vadász ez éjjel

kardot ragad
szemében félelem
amikor messze jár
rádöbben elveszett

gyűlölet tölti be
a havas tisztást
acél és csont játssza
véres drámáját

farkastól tépve
magányosan állt ott
és a fehér hó
vöröslő árnyékban táncolt

hallaná a nevetést,
de nem mozdul az árva
így volt hogy a vadászatnak
túl nagy lett az ára

amikor a nap felkel
könny csordul szemébe
látva a pusztulást
a sok szörnyűséget

mondhatná: bocsánat
de ő nem így érez
a véres kard pengéje
éppen elég éles

fény csillan csillogó
króm acél pengéjén
dühödten tépi fel
a gazdája testét

ott látom a hős vadászt
vérbe fagyva fekszik
lányának teste a
hó alá veszik

még nyúl érte reszketőn
eléri kis kezét
szél fútta arcát és
fagy marta testét

farkasnak áldozata
már némán pihen
így esett meg hát
hogy a hősnek is vége lett

évszázadok elteltek
múló történelem
ami megmaradt bennem
egy örök emlékezet

hős vadász története
már csak egy régi mese...Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-11-22 20:58:17#6Hú ez nekem nagyon tetszi "Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok"

2009-11-22 14:45:33#5A HARCOS NEM BESZÉL


Elfáradtak az istenek
És elnémultak a hangok
A hajnali hűs félhomályban
Nem szólnak többé harangok
Csak a világ szülte gondokat
Őrzi egy emberi lélek
E megtépázott új világban
Azt hiszem én már félek
A látóhatár lángra gyúl
És elpusztulnak a fenyvesek
Az éj sötét torz szolgái ma
Legyilkolták a lelkeket
Mért kell e pusztító járvány?
Mért jöttél te idegen?
Városaink polgárait
Mért ölöd rút hidegen?
Nem marad más csak néma látvány
Egy félelem nélküli élvezet
Düh és ármány vagy kétszínű lélek
Nyomorúságot így teremt
Látod ennyit ér
A harcos többé nem beszél
Többé soha, s nem kísér
Látod ennyit ér
A harcos nem beszél
Némán poros a hűs acél...

Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-11-20 19:23:12#4Jaj, én már évek óta nem írtam verset, pedig tizenévesen elég szorgosan írogattam! Mostanában nincs ihletem hozzá.“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)

2009-09-11 12:28:39#3Mivel én verset nem írtam (illetve olyat nem, amit ide mernék másolni ), így én csak a kedvencemet tudom megosztani veletek:

"a nyári fű leng
megyannyi büszke harcos
álmai fölött"

(Matsuo Basho)
1644-1694A tücsök részei: fej, tor, csücsök

2009-09-11 12:12:01#2Véres eső, véres hajnal

Mit tegyek, mit vegyek
Ha az arcomba röhög a tömeg
Mire vágyódsz, miről álmodsz
Ha holnap is csak a szereped játszod
Kire gondolsz, mire gondolsz
Amikor este könnyes az arcod
Hova jutsz el, hova bújsz el
Amikor úgy érzed épp most buksz el

Véres eső, és véres hajnal
És csak nézel ölbe tett karral
Néma árny vagy, gyönge angyal
Kivonultál véres karddal...Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2009-09-11 11:00:39#1ÉS CSAK CSENDBEN FOROG a FÖLD…


Az ősi lélek gondolt egyet és a Földre küldte a testét
Nem tudhatta, hogy túlfejlődik rajta
És elvész az összes emlék
Nem várta meg hogy mi lesz a vége
Döntött és indult a végtelenbe
Egyszer majd biztos visszatér, és ránk néz

És csak csendben forog a Föld
Nem sír, nem könyörög
Gyűlöli azt az idegen lényt
Ami minket hozzá kötött

Emberi dolgok jöttek mentek
Átmódosult már minden eszme
Hatalmak buktak és születtek
Eljött az idő és visszatért de minek
Istentelen! Minden mi történelem
Nem hitte, hogy az ember minderre képes legyen

És csak csendben forog a Föld
Nem sír, nem könyörög
Gyűlöli azt az idegen lényt
Ami minket hozzá kötött

Nincs semmi új
Csak az ember, kipusztul
Szép lassan de nemsokára
A Föld is elpusztul
És ha körbe néz egy erre járó
Némán tovább repül

És csak csendben forog a Föld
Nem sír, nem könyörög
Gyűlöli azt az idegen lényt
Ami minket hozzá kötött

Odafent fagy elűz
És a pokolban ég a tűz
Nem hitte, amit látott mégis elmenekült
Döntött végül és kilőtt rakéta
Elmegy innen és nem tér vissza
Eleget látott a kísérlet kudarcba fúlt

És csak csendben forog a Föld
Nem sír, nem könyörög
Gyűlöli azt az idegen lényt
Ami minket hozzá kötött

Ezt most írtam, gondoltam megosztom veletek is.
Bocsánat érte. Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz