2015-11-21 16:20:38#426Válasz a #425 kommentreNem, sajnos nem a "lehetséges" okokat fejtetted ki,
Több hozzászólásodban folyamatosan javítod azt, amit először leírtál.
Én az elsőre reagáltam.

Nézd, nem tértem volna el a témától, ha nem írod le azt amit leírtál.
Reakció érkezett részemről több pontra is, hangsúlyozom: AZ ELSŐ kommentedre
Köszönöm szépen, tudom mi vezeti a kommunikáció fonalát, csak néha a fonal szálkásodni kezd, születnek apró elágazások, amiknek persze nincs folytatása, mert elvékonyodnak. Én ezt az ágát amit ketten sodortunk, már elég vékonynak érzem.

Nincsenek hiú ábrándjaim, ugyanúgy a szemétre kerül mindkettőnk cucca. Amiről beszélnünk kellene, az hogy "túl soké' megyen-e"

2015-11-21 15:46:13#425Válasz a #424 kommentreˇˇAz első hozzászólásodban úgy éreztem, hogy kissé sarkosan fogalmazol,
és szilárd, megingathatatlan meggyőződésed van az egyetlen helyes
látásmódról, ami a Tiéd.
Ezért javítottalak ki, lehet, hogy kissé kioktató voltam.ˇˇ

A hozzászólásomban kifejtettem a szerintem lehetséges okokat, ami közel sem biztos, hogy úgy van, ahogy én gondolom. Azért lehet itt reagálni, mert te, vagy más, majd megírja, nem pontosan úgy van az, ahogy én gondolom!

ˇˇLátom nem értettél meg...
mégis melyikőnket hasonlítottam Bartókhoz, Kodályhoz? Kifejtenéd ezt, kérlek? Én a digitális művészetet hasonlítottam az analóghoz, zenei példával. A mai zenei stílus képviselőit, a klasszikushoz,
mivel szerinted a festés rajzolás egy letűnt kor része.
Szerintem ez a merész vállalkozás/ kijelentés, már ne is haragudj.
Hol vagyunk mi Kodályhoz, Bartókhoz? Sehol, nem zenészek vagyunk, kenjük a grafitot meg az akrilt, olajat, pixelt. Hobbisták vagyunk, egy-két ember professzionális, de többen inkább műkedvelők és rajongók. És nem utolsó sorban gyakorlók, tanulók.ˇˇ

Elbeszélünk egymás mellett.
A téma az, ami vezeti a kommunikáció ezen fonalát.
Valóban nem az oldal alkotóira értetted, és én ezt értettem is, ám te meg azt nem érted ami az átvitt értelem a válaszomban.
Az említett művészek, Kodály Bartók neveit azért említetted, hogy bizonyítsd, nem szorították ki őket a digitális formák.
Valóban nem, és igen, a híres grafikusokat sem fogják, Royo és társait sem fogják. De ez teljesen úgy tünteti fel a dolgokat, mintha ránk is vonatkozna, hiszen a téma az, miért nem fizetik meg az alkotásokat.

A téma az, miért nem fizetik meg - Royot megfizetik. Nem ez a téma.
Az átlag alkotók a téma, azok, akik még nem futottak be.
Elképzelem, hogy innen, erről az oldalról majd lesznek olyanok is, akik Royo-k lesznek, vagy híres fafaragók, én örülnék neki. De jelenleg az a téma, hogy egy nem híres alkotó alkotásait miért nem fizetik meg.
legalábbis én így értelmeztem a vitafórum alapját.

Remélem így már érthető.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 15:36:32#424Válasz a #423 kommentreDe hát nem kell elnézést kérned, hiszen nem vagyok megbántva.

Az első hozzászólásodban úgy éreztem, hogy kissé sarkosan fogalmazol,
és szilárd, megingathatatlan meggyőződésed van az egyetlen helyes
látásmódról, ami a Tiéd.
Ezért javítottalak ki, lehet, hogy kissé kioktató voltam.

Igen, ez egy vitafórum, tudom. (Szerintem inkább gondolatcsere, semmi kedvem vitatkozni.) Azzal, hogy hozzászólunk a témához, felvállaljuk az erre érkező reakciót is.

Látom nem értettél meg...
mégis melyikőnket hasonlítottam Bartókhoz, Kodályhoz? Kifejtenéd ezt, kérlek? Én a digitális művészetet hasonlítottam az analóghoz, zenei példával. A mai zenei stílus képviselőit, a klasszikushoz,
mivel szerinted a festés rajzolás egy letűnt kor része.
Szerintem ez a merész vállalkozás/ kijelentés, már ne is haragudj.
Hol vagyunk mi Kodályhoz, Bartókhoz? Sehol, nem zenészek vagyunk, kenjük a grafitot meg az akrilt, olajat, pixelt. Hobbisták vagyunk, egy-két ember professzionális, de többen inkább műkedvelők és rajongók. És nem utolsó sorban gyakorlók, tanulók.

2015-11-21 15:06:21#423Válasz a #422 kommentreElsőre elnézést kérek, ha úgy gondolod, megsértettelek a kommentemmel, nem állt szándékomban. A véleményemet írtam le, és a probléma nem ott van amit lentebb leírtak, szerintem nem volt sértő, hiszen a véleményemet közöltem, miszerint szerintem nem ott van a probléma, na de nem bonyolítom túl a dolgot.

ˇˇNem tűnt el a hangversenyzongora csak azért, mert hatalmas tudású szoftverszintetizátorokat vásárolhat-letölthet bárki, egy midi-billenytűzettel kiegészítve negyvenhárom digitális zongorája is lehet a gépén, pár megabájt formájában amit még kerülgetni sem kell porszívózás közben. Az elektronikus zene még nem nyomta le Kodályt, sőt a Kodály nélküla fene tudja hol tartana...belőle építkezik a mai zenész is(a Gogol Bordello énekesének egyébként meggyőződése, hogy Bartók korai punk volt)ˇˇ

Kodály, Bartók... nos olyan művészeket említesz, ahol, és ezt nem sértésként mondanám, mi sehol sem vagyunk. Hírességekhez viszonyítani magunkat több, mint merész vállalkozás.

Első kommentemben írtam példát egy veszprémi festőművész esetéről.

Ez egy vitafórum, és én igyekszek úgy írni ide mindig, hogy senkit se sértsek meg érzéseiben illetve meggyőződéseiben!
Amennyiben ezt tettem/teszem, az nem szándékos és csak a véletlen műve, mivel mindenkit tisztelek ezen az oldalon, nem hiába vagyok tagja évek óta.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 14:57:55#422Válasz a #414 kommentreHa megengeded, kijavítanám az első mondatod, hogy "A probléma nem ott van, amit lentebb leírtak."
Így hangzik helyesen: A probléma nem CSAK ott van, amit lentebb leírtak. Egy gondolatcserének, alapfeltétele, hogy tiszteletben tartjuk a többiek vélekedését, mert egyenrangú partnerek vagyunk a vitában.
A probléma sok alkotóelemből épül fel, ennek az átlagkereset is része, amit említesz. Az átlagkereset alakulásának
is abban rejlik a titka, hogy amíg a dolgozó nem tiszteli saját magát, nem értékeli a saját szaktudását és áron alul
sáré-vizeleté eladja magát, addig a béreket a béka alteste alatt lehet tartani mesterségesen, és ezt szép lassan fokozzák
is, mert a dolgozó már rég nincs tárgyaló pozícióban, már diktálnak neki.
Ez a helyzet az alkotások árfekvésével is. És a folyamat gerjeszti magát.

"Megjegyzem, senki ne ringassa magát abban a téveszmében, miszerint elvi kérdések, vagy más - Én akarom az eredetit az alkotótól - felfogás lebegne a mai ˇˇájfonokonˇˇ nevelkedett társadalom fejében."
Nem ringatom magam semmilyen tévhitbe, a gyakorlati példából vettem azt az egyszerű szabályt, amit felállítottam. Ha az én alkotásomat szeretnék megvásárolni az ájfonos ember, akkor annak megvan az ára. Ha ez az ár nem felel meg, akkor nem veszi meg az illető és a birtokomban marad. Ennyire egyszerű. "de nemigen tud mit tenni mer' ő eladni akar én meg venni"
Nekem viszont nem létkérdés, hogy eladjak, nekem lételem az alkotás maga.
Az a réteg akiket említesz, (az ájfonon nevelkedett tömeg) valószínűleg soha nem fogja érdekelni egy kortárs alkotás ésmeg sem fogja kérdezni hogyé adom. Ők vannak többen. De nekik többnyire valami nagyon swag-yolo plakát van a szoba falán, nem egy lírai-absztrakt festmény.
"én úgy látom, az embereknek egyre kevésbé fontosak a ˇˇkézművesˇˇ dolgok" Én nem így látom. Éppen hogy amilyen nagy léptékben a digitális-virtuális annál értékesebb a kézzel készített egyedi termékek, alkotások. Például a hangszerek, vagy akár a kerékpárok. Szinte már műalkotásként kezelik a manufaktúrák által készített acélvázas egyedi bringákat, annak ellenére hogy hájtek könnyűfém csodákat is lehet kapni (sorozatgyártású terméket persze)és megőrülök érte, hogy egyszer nekem is legyen.

"A művészet, különösen a rajzolás és festészet sajnos egyre inkább a letűnt korok része, helyüket a digitális képkészítés veszi át a piacon, de Ez is gyerekcipőben jár még."
Ezt a mondatot Te igazán komolyan gondolod? Ezért többen megköveznének a barbár festőhordákból...
Nem tűnt el a hangversenyzongora csak azért, mert hatalmas tudású szoftverszintetizátorokat vásárolhat-letölthet bárki, egy midi-billenytűzettel kiegészítve negyvenhárom digitális zongorája is lehet a gépén, pár megabájt formájában amit még kerülgetni sem kell porszívózás közben. Az elektronikus zene még nem nyomta le Kodályt, sőt a Kodály nélküla fene tudja hol tartana...belőle építkezik a mai zenész is(a Gogol Bordello énekesének egyébként meggyőződése, hogy Bartók korai punk volt)
Az eszközök lehetnek digitálisak, de nem tüntetnek el semmit, kiegészül a művészet új ágazatokkal.


Visszatérve az átlagkeresethez, hitelhez. Nem csak ezekből az emberekből áll az ország lakossága. Igenis egyre több ember fordul érdeklődve a kortárs művészetek irányába, lehet, hogy nem a Te környezetben, de azért hidd el, hogy működik. Tudod, szerintem nem szegény és gazdag emberek vannak. Ismerek "szegény" pedagógust, aki sérült gyerekekkel foglalkozik,
(ebből adódóan nem veti fel a pénz) mégsem ájfonra gyűjtött, hanem megvásárolt egy kortárs festményt, mert egyszerűen belezuhant
teljesen. Sokáig rakta félre a forintot...főleg mert három gyereke van.
Mellesleg, az a híg tömeg sem gyűjtöget ájfonra. Két évet aláír a szolgáltatónak, és nulla forintért kézbe kapja a készüléket.
Mert kell még redbbullra, benzinre fater szuzójába, egy pár gramm cuccra esetleg, hölgyeknél sztárbákszba, luivutonra, duglasba parfümre.
De ők lennének a potenciális vevők a műveimre..? Nem ringatom magam ebbe a tévhitbe

Örülök egyébként, hogy ilyen pergőtűz-szerűvé alakult a vitafórum, és ezt remekül elindítottad! Semmi állóvíz kérlek alássan

2015-11-21 14:57:20#421Válasz a #420 kommentreNos igen, a magam példájából tudom, mennyit lehet szívni egy-egy képpel, de az átlag nem ezzel foglalkozó ember nem.

A hitel témát hanyagolom nehogy elmenjen más irányba a vita, egy gondolat erejéig csak annyit jegyzek meg: az ember buta, az, hogy hirtelen elvihet bármit haza ingyen és csak később kell fizetni érte, sokaknak csábító - aztán persze megy a sírás később, amikor jön a csekk.

A kézműves dolgok iránti érdektelenséget javítanám: érdekli az emberek egy szűkebb körét, sőt, talán nagyobb réteget is, de mind minden téren, mindenki kb nulla erőforrásért akar hozzájutni.

Ebben biztos van olyan réteg is, aki értékeli és szeretné is megfizetni, de nem tudja, mert kell a gyereknek a kenyér, de megpróbál alkudozással mégis szerezni-- ezt én nem ítélem el, hiszen megpróbál mégis csak valamelyest fizetni az anyagi helyzetéhez mérten. Ha olyan vevő van, akin látszik, hogy valóban nem teheti meg, de mégis összekuporgat rá annyit amit megbír a családi kassza, én tudom becsülni.

Biztos van pár olyan alkotó is, akik azért adják áron alul az alkotásaikat, mert ténylegesen máshoz vagy nem értenek, és csak ez az egyetlen bevételi forrásuk, vagy lusta mással is foglalkozni, illetve vannak olyanok is, akik azt hiszik magukról, hogy ezzel valamilyen formában lesz nevük, vagy nem tudom.

Az aktuális helyzet egy-egy adott régióban, mint a gazdasági színvonal, mint az életszemlélet és a lehetőségek nagyban meghatározzák, mi mennyit ér.

Nem szeretnék belemenni, hogy Koszovóban egy AMD gépkarabély kb 5000 forint jelenleg a feketepiacon, így a hivatalos fegyverboltok cseszhetik a legális önvédelmi pisztolyaikat, vagy éppen mi folyik a közel keleten, ahol a régiségeket, olajat áron alul, az érték töredékéért árulják - más téma, max az előző vitatémába férne bele. Ami a lényeg, mindig vannak hullámvölgyek és mindig vannak jobb időszakok is.
Művészet terén jelenleg a mélypont közelében vagyunk szerintem, tekintve a világban zajló dolgokat.

Abban kell bízni, hogy idővel majd ez változni fog.

Egy jobb gazdasági övezetben jobban jut erre is a pénzből, és itt meg kell jegyeznem egy aljas dolgot:

A mai fiatal előbb ad ajándékba a barátnőjének egy menő elektronikus kütyüt, mint egy festményt, rajzot, kézműves dolgot.

Mielőtt nagy felhördülés lenne, tudom, hogy vannak kivételek!
Csak az átlag értékrend sajnos elmászott valami más irányba.

És hogy mit tehet az alkotó annak érdekében, hogy a képeiért megkapja a megfelelő ár értéket?
Rengeteg talpalás, várakozás, kitartás és nem fejjel belerohanni a falba, hogy tökmindegy, csak vigyék. Ez a stratégia megöli az ágazatot hosszú távra. persze érthető, hogy aki ebből él, az szeretne ma is enni, nem csak holnap, de sajnos, ez a munka, a művészet, rengeteg türelemmel és kitartással jár...
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 14:27:21#420Válasz a #419 kommentreÉs jól is teszed! Én tudom, hogy te máshogy állsz az ilyen dolgokhoz. Hiszen te is alkotó vagy.
Szerintem ha ez igaz lenne, nem lennének már kézműves vásárok. Persze, ott is vannak csak idézőjeles kézműves dolgok, de csak egy két stand legfeljebb. Az emberek imádják az ilyet, főleg, ha hordani is lehet, mert státuszszimbólumokká tudnak válni. Egy rajz persze nem ilyen, de ugye tudjuk jól, hogy ott is léteznek millió dolláros képek, amin van egy kör. De ez egy másik téma.
Rengeteg érdeklődő van a kézirajzokra, nagyon sok! Más kérdés, hogy ezek közül (mmint magyarok közül) mennyi olyan van, akik fizetni is akarnak. Szóval az igény megvan rá.

Ez a mesefigurás dolog is csak azt mutatja, hogy nem tudják értékelni, nem látják, hogy mennyi munkát jelent a dolog, és ezért merték egyáltalán feldobni a dolgot, hogy esetleg kifestethetnék a termet valakivel, mert nem ismerték, hogy az valójában mennyibe kerülne.
De igazad van, szabadidődben minek törd magad a semmiért?

Nem tudok ebben nyilatkozni én sem nagyon, de azért a hitel is pénzbe kerül. Veszel x dolgot, akkor y pénzzel kell többet fizetned havonta. Én mondjuk az a típusú ember vagyok, aki gyűjtöget, és egyben megveszi azt, ami kell neki. A hitel számomra mindig egy ijesztő dolog volt.

Ja, mi sem tudtuk az eset után sokra értékelni ezen szomszédokat... azért azon el sem kéne gondolkodni normál esetben, hogy hagyjuk meghalni a kutyát vagy várunk egy hetet a drága cuccok megvásárlásával. utóbbi várhat, egy élet viszont nem. De faluhelyen sajnos ez van, az állat az egy eldobható szolga.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-11-21 13:55:21#419Válasz a #418 kommentreItt jegyezném meg, én a magam részéről értékelem az alkotók munkáit, vettem is már pár dolgot, amire futotta és sosem alkudoztam. Ha kell valami akkor kell és kész.
Van igazság természetesen abban amit írsz, nem is vitatom, de én úgy látom, az embereknek egyre kevésbé fontosak a ˇˇkézművesˇˇ dolgok. Harcolni, kiállni persze lehet ezekért, sőt kell is, de a jelenlegi világot tekintve ez elég szélmalom harcnak tűnik számomra.

Ősibe egy osztály tantermet akartak velem kifestetni mesefigurákkal, persze szinte nulla pénzért, az alapanyag többszöröse lett volna mint a bevétel. Persze nem vállaltam el. Nekem amúgy is elment a kedvem már ettől az egésztől, szabadidőmben a semmiért miért törjem magam? Hobbi szinten magamnak persze megmarad a rajzolás.

A hitel kérdés - háááttt - nem tudom, egy 150 ezres telót ki lehet hozni 50 forintért előfizetéssel, tv-t videót, bármit pedig kb nulla pénz letételével. Szerintem autót is, nem tudom.

A kutyás eset, amit említettél, az pedig nem fér bele az erkölcsi értékrendembe, hiszen én magam is állattartó vagyok, és úgy gondolom, aki állatot tart, annak felelőssége is van annak irányába.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 13:47:12#418Válasz a #417 kommentre1. Azért vannak olyan dolgok, amik nem hitelre mennek!
2. A merci csak egy példa volt, de mondhattam volna más olyan tényezőt is, ami azt igazolja, hogy lenne rá, csak nem akarja megfizetni. Ebben ez a lényeg. Mondhattam volna azt is, hogy volt egy szomszédunk, akinek megmérgezték a kutyáját, és nem akarta hozzá kihívni az állatorvost, mert 5000 forintot kellett volna fizetnie érte. Az volt a szerencse, hogy nekünk volt otthon ellenszer, apám beadta a kutyának, a kutya életben maradt. Három napra rá ez a szomszéd vett egy új dvd lejátszót, tévét (akkor még drága dolgok voltak ezek). Hó közepén, tehát nem arról volt szó, hogy akkor jött meg a fizu, szimplán nem akart kiadni valamire, ami nem ért neki sokat.
3. Ez igaz! A dolgok sosincsenek úgy értékelve, ahogy kellene őket, de legalább álljunk ki a szakmánkért, és kérjük a megbecsülést.
4. Hát, igazából az ár maradt annyi, mert azóta még inkább egymás alá ígértek a magyar alkotók... Engednek mások akaratának, és nem kérik el azt a pénzt, amit el kéne.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-11-21 13:40:01#417Válasz a #416 kommentreˇˇMeg biztosan megfigyelted te is azt, hogy hiába volt valakinek alacsony a keresete, azért tellett mondjuk egy 100ezer forintos telóra, egy nagyon csúcskategóriás videókártyára etc.ˇ
ˇ
-Igen, hitelre veszik mint mindent. (látom a környezetemben)

Akik mercivel járnak, - az a réteg meg persze nyilván azért alkudozik mert kapzsi - vagy ő azt is részletre vettre, nem tudhatom.

ˇˇÖsszegezve én úgy látom, a baj az, hogy a munkát nem jól értékelik, kevesebb prioritást adnak nekiˇˇ

Semmit sem értékelnek jól az emberek, sem a munkát (báűrmilyen téren) sem az emberi életet se semmit. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz.


ˇˇ10ezerért nem tudom, mikor vállaltam utoljára rajzot, már egy A5-öst sem csinálnék ennyiért.ˇˇ

Csak írtam egy összeget a hasamra csapva, nem tudhatom ki milyen árakért dolgozik. 2005 ben festettem egy képet, akkoriban kedvezményesen 10 ezret kért érte a művésznő, talán emiatt is maradtam ennél, de nyilván manapság az már 20 ezer is lenne.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 13:31:33#416Válasz a #414 kommentre"A probléma ott van, hogy a magyar átlagkereset messze alul van a béka segge alatt, és az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy nagyobb összegeket kiadjanak egy-egy rajzért."

Ezzel nem értek egyet. Mármint persze, alacsony a kereset, de itt olyan emberekről is szó van, akik mercivel járnak, és messze jobb keresettel rendelkeznek másoknál. Azoknak is ugyanúgy sok, tehát az eszmei érték alacsony a szemükben.
Én is szeretnék egy félmilliós fényképezőgépet, de nem megyek be a media marktba, és kezdek alkudozni, és nem is mondogatom az eladónak, hogy hát ez baromi sok. Nincs pénzem valamire, akkor nem erősködöm. Vagy félreteszek mindig, míg össze nem jön, vagy beérem egy olcsóbb, de nem olyan szuper modellel.
Meg biztosan megfigyelted te is azt, hogy hiába volt valakinek alacsony a keresete, azért tellett mondjuk egy 100ezer forintos telóra, egy nagyon csúcskategóriás videókártyára etc. Mindig látom, hogy még a nálamnál alacsonyabb keresettel rendelkezők is azért meg-meg veszik a nagyon drága dolgokat. Arra tudnak félretenni ezek szerint, de egy egyedi kézirajzra nem.


Abban van igazság, hogy le lehet tölteni képeket, sőt, jobbat mondok: lehet rájuk dobni szűrőket, hogy rajzos hatást érjenek el vele. Erre azt mondom, hogy csinálják. Akinek ez megteszi, nem érdmeli meg, hogy egy eredeti alkotást tegyen ki. Arról nem beszélve, hogy csak nagyon kevés kép van fent a neten, ami elég nagy mérettel rendelkezik a nyomtatáshoz, mert bizony az 1000 px széles, vízjegyes képet legfeljebb nagyon piciben tudsz kinyomtatni, úgy meg nem szép. Egy A4-es nyomtatáshoz kell azért a 3000px szélesség, olyat én meg nagyon ritkán találok.
Maga az illető meg nem hiszem, hogy fog találni a neten egy kézirajzot saját magáról, amit pont szeretne, így mindig lesznek olyan emberek, akik rászorulnak a rajzosok munkáira.
Azért az eredeti még így is többet ér a szemükben, így nem érik be azzal, hogy kinyomtatnak egy random alkotást. Valakinek az is elég, de én úgy tapasztaltam eladásaimban, hogy nekik eredeti kell, olyan, ami akár pont nekik készült a saját szájízük szerint.



Összegezve én úgy látom, a baj az, hogy a munkát nem jól értékelik, kevesebb prioritást adnak neki (mert hát mindenki tud rajzolni nem? Meg ez csak egy hobbi), miközben ki tudnák fizetni azt (vagy nekiállhatnának gyűjteni rá).
Az eredetit jobban preferálják továbbra is, illetve szeretik azt customizálni (itt már megteszi a digitális kép is), annak ellenére, hogy van egy kis réteg, aki beéri otthon kinyomtatott képekkel is, de ez ritka.
Így az a megállapítás, hogy továbbra is az eszmei értékkel van a gond, pláne mivel sok rajzos nyomja lefelé még jobban az árakat.


//10ezerért nem tudom, mikor vállaltam utoljára rajzot, már egy A5-öst sem csinálnék ennyiért.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-11-21 13:09:45#415Ami lemaradt a kommentemből... Nem tekintik munkának, ahogy Zhenia írja... nos, mondjuk ezt egy olyan gyári munkásnak, akit SZINTÉN NEM FIZETNEK MEG a munkájáért.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-21 13:02:48#414A probléma nem ott van, amit lentebb leírtak.
A probléma ott van, hogy a magyar átlagkereset messze alul van a béka segge alatt, és az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy nagyobb összegeket kiadjanak egy-egy rajzért.

Az is a szakma rovására megy, hogy gyakorlatilag bármilyen képet le lehet tölteni a netről manapság, és a mai műanyag- törölköző embernek mindegy, hogy fénymásolt képet rak e ki, vagy eredetit a falára.
Azt is gondolja, miért költsek egy szép tájképre 10 ezreket, mikor bármilyen, csodálatos képet letölthetek, kinyomtathatom, és bekeretezhetem. Ebből kifolyólag, úgy is gondolja, nem érnek annyit az alkotások, ha az alkotónak nincs neve a szakmában, mit akar? - gondolják.

A baj az, hogy a világháló megjelenésével millió csodás kép elérhető azonnal, és az emberek ezt megszokták.
Ha például egy alkotó készít egy gyönyörű tájképet, és az érdeklődő meg is venné, elriad az árától. Megtudja, hogy az alkotó mondjuk 10 000 forintért válna meg tőle (megjegyzem jogosan ha olyan minőségű) erre rendszerint a vevő elriad, mondván, hasonló minőségű képet bármikor letölt az internetről.

Megjegyzem, senki ne ringassa magát abban a téveszmében, miszerint elvi kérdések, vagy más - Én akarom az eredetit az alkotótól - felfogás lebegne a mai ˇˇájfonokonˇˇ nevelkedett társadalom fejében.

A művészet mindig is nehéz szakma volt, mindig is gyötrelmes utat kellett bejárnia minden művésznek, és még az ismertebbek zöme is csak haláluk után futottak be.

(Veszprémben,. miután meghalt laci barátunk, lett csak kiállítása és utca galériája az aluljáróban, amíg élt, le se szarták)

A művészet, különösen a rajzolás és festészet sajnos egyre inkább a letűnt korok része, helyüket a digitális képkészítés veszi át a piacon, de Ez is gyerekcipőben jár még.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-11-19 22:55:25#413Az a baj ezzel hogy az alkotóművészetet nem tekintik munkának. Alapvetően vannak zavarok az emberek fejében. Mert az hogy Pista bátyánk elmegy a gyárba vagy ki a földre 12 órát vagy többet dolgozni igazán becsületére válik. Vagy a teszkó pénztáros aki óránként ki tudja hány "kedves emberrel" találkozik. Ez is (és most nem fogok minden szakmát felsorolni mert sosem végzek )

Szóval az emberek fejében ez van hogy ez a munka. Pedig ha egy alkotás fölött/előtt/mellett/alatt görnyedsz napi 8-10-12 órát akkor az nem munka? De.. És igenis ára van. Persze van olyan is hogy az ember megcsinál 1-1 képet jófejségből ingyen de max nagyon közeli ismerősnek esetleg ajándék gyanánt. De ha már pénzt kérünk érte ne jelképes összeget. Nem máltai szeretetszolgálat vagyunk.. Aki ebből él 24/7 annak pláne. Na persze a minőség is mérvadó. Ma már annyian rajzolnak festenek hogy "olyat bárki tud" (ettől a falra mászok még én is)
És akkor még a hamisítókra nem tértem ki. Mert hígul a piac velük is. A "csinos" rajz effekt a fotóra és tádá.. Kész ba "rajz" ezzel hiteltelenít sok olyan rajzost akik valóban gürizők.
"Minden saláta lehet Cézár... ha elég ideig döföd egy késsel."

2015-11-19 18:42:36#412Érdekes vitatéma és szinte mindenkit érint.

Szerintem megrendelőből kétféle réteg van, vagy három is.... Van az, aki elfogadja, hogy ez igenis egy szakma, ezt nem képes bárki profin művelni és a minőséget meg kell fizetni. Van az alkudozós, akinek puszta lételeme az alku és még a teszkóban is megpróbálja. És van az ócsó...aki tetováltatni is a szomszéd gyerekhez jár, mert "nagyon ügyes keze van" és ők aknázzák alá leginkább ezt a piacot.
A tetoválás láttán három mondat hangzik el: fájt?mennyibe?nekemiskell! A portrénál ez szerintem két mondatra redukálódik: szép!mennyi? és aztán leérveli ááá az sok, a gyuri feléér csinálja. Gyuri részt vett a hétvégi tanfolyamon (mindegy melyiken) papírja van róla, hogy kreatív és sokak számára "szép" amit készít. Azt veszem észre, hogy az emberek képtelenek különbséget tenni portré és portré között, szinte bármi megfelel a lényeg az ára, az érték nem igazán szempont.

Mindezt kívülállóként mondom, mert nem rajzolok megrendelésre. Néha ismerősök ismerőseitől érkezik egy-egy megkeresés, de mivel utálom csinálni (random idióták unalmasabbnál unalmasabb képét kell bámulni órákon át, másolás közben), eleve annyira pofátlan összeget mondok, hogy ne érje meg az illetőnek, így elkerülöm azt a kérdést, hogy "de miért nem vállalooood???"
Ha mégis hajlandó megfizetni (erre is volt már példa, nem is értettem...) akkor a b-verzió, vagyis van az a pénz. (De volt már arra is példa, hogy a megrendelő inkább A5-méretben szeretett volna egy hármas portrét, mert az biztosan olcsóbb úgy, ha kisebb )

A 100 %-ig sajátomnak mondható "műveimtől" nem szívesen válok meg. Viszont ha mégis, akkor azokat a képeimet, amiket én igazán "jónak" tartok, biztosan nem kótyavetyélem el áron alul, még abban az esetben sem, ha közeli ismerős szeretné magáénak tudni (legfeljebb megértetem vele, hogy: Figyelj, ez Neked nem eladó, mert ennek szeretném megkérni az árát) Egyetlen egyszerű szabály miatt: TŐLEM szeretné megvenni és EZT a képet. Nem a kispistiét hanem EZT a képet szeretné az illető. Ennek pedig ennyi az ára.

Ez persze valószínűleg elég nagyképűen hangzik és jelenleg nem az én képeim után kapkodnak de ha egyszer komoly érdeklődő akad, pontosan tisztába kell lennem azzal, hogy mennyit érek.
És erre bíztatok mindenkit.

2015-11-19 15:44:54#411Nos engem alapvetően csak annyiban zavar, ha valaki áron alul adja el a képeit, hogy mások is követik ezt a hibát, és kihathat a rajzosok közösségére is.
Ha valaki hobbivá alacsonyítja le a tehetségét, az ő dolga, jogában áll.

Azt kell figyelembe venni ,hogy ez is egy nehéz munka, rengeteg meló és tanulás szükséges az adott alkotások megvalósításához, továbbá ott vannak még az eszközök, anyagok stb.

Így van! Meg kell kérni az árát egy jó alkotásnak, ez nem piac ahol helye van az alkudozásnak, ez nem egy sorozatban gyártott termék, hanem belőlünk egy kis darab, aminek megvan az ára. Ha valakinek tetszik, és a magáénak akarja tudni, az vegye meg azokkal a feltételekkel amivel mi attól a darabtól hajlandóak vagyunk megválni. Ennek ez a módja.

Am meg szerintem egy kevésre tartott alkotást, egy komolyabb vásárló sem veszi meg.

A családi portrérajzolások, megrendelések, más téma, ott közösen kialkudott ár az simán belefér, mert ott általában egy adott képről kell Pistikét lerajzolni Bodri kutyával, no de azért ott is érje meg a dolog.

Hajrá!
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2015-11-19 12:02:57#410Új vitatéma: "Túl sokért rajzolsz!"
Avagy túlságosan nagyra tartjuk alkotásainkat vagy inkább a laikusok értékelik alul azokat?


Mikor elkezdünk alkotni, egy idő után sokunknál következik az, hogy el is adjuk rajzainkat, festményeinket. Ez azonban sok problémába ütközik, főként mikor a beárazásról van szó.

Olykor kapunk a fejünkre: hogyan merészelünk ilyen sokat elkérni a rajzainkért vagy egyáltalán árusítani őket? Hiszen a laikus is tudna ilyet "pacsmagolni"! Olykor már az alacsony árból is alkudni akarnak, és most már ismert jelenség az, hogy a magyar rajzosok olyan pénzekért alkotnak, amiből az eszközök éppen hogy kijönnek, engedve a laikusok véleményének... Ami pedig azt eredményezi, hogy a szakma árai csökkennek, arcon röhögnek a rendes árakért, és egyáltalán nem éri belevágni hazánkban ebbe a bizniszbe...


Szóval: kérjük meg az árát kemény munkánkért vagy inkább az legyen a cél, hogy mindegy mennyiért, csak adjuk el alkotásainkat?
Nektek milyen tapasztalataitok, véleményetek van ennek kapcsán? Titeket is zavar, amikor más rajzos centekért alkot? Vagy inkább az, ha valaki túlságosan sokat kér el?



(válaszokat ide lehet a fórumba, mindenkiére kíváncsiak vagyunk!)
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-07-31 14:02:48#409Válasz a #408 kommentreˇˇTiszta vizet a középkorra értettem, de még utána is voltak problémák az alapvető higiéniával, ami ugye betegségekhez mindenféle kórsághoz vezetett.ˇˇ

Most meg a rák öli sorra az embereket, tízből 8 ember abba hal meg.

ˇˇA tévével kapcsolatban azt akartam kifejezni, hogy minden kor hozz magával valami mumust, pl a szputnyik-1 fellövése után, milyen pánik volt már, de sorolhatnám. A mobiltelefon megjelenésénél, akinek korán volt mobilja, azt cikizték, hogy nah a fontos ember, meg gizdafon. Ugye ugye, ma meg mindenki használja, ma már mindenki gizda!ˇˇ

Az én köreimben nem voltak ilyen telefonos megjegyzések, a környezetemben nem tapasztaltam ezt, persze lehet másoknál megtörtént.
A szputnyik fellövése meg max az amcsikat félemlítette meg

ˇˇHitlerről esetleg csak Nostradamus tudhatott ˇˇ

Nostradamusnak sok mindent tulajdonítottak meg tulajdonítanak, ez inkább egy másik vitára érdemes téma

ˇˇA baromi nagy háborút meg lehetett sejteni mert az első hatásai, következményei sajnos ezt jósolták.
22-ben már Musszi is ott volt, hasonló elveket vallva. No de ebbe most nem akarok belemenni.ˇˇ

Utólag okoskodik mindenki, hogy lehetett sejteni, ezt is mondják, de valójában abban a korban meg se fordult az emberek fejében. nagyapám is azt mondta, váratlanul érte őket a háború ténye.

ˇˇSzóval igaz, tájékozódni kell, de azért nem szabad mindenben a nagy gonoszt látni szerintem.ˇˇ

Mindig minden esetben magunknak kell utánajárni a dolgoknak. A mostani technika segítségévvel, erre lehetőségünk is van. persze rengeteg a hamis információ, de az internet egyenlőre még szabad és nehezen ellenőrizhető - még.

Vannak olyan videók, amiket ok nélkül letiltanak, még a HIHETETLEN magazin számos műsorát is betiltották, mondván, felsőbb körök érdekeit sérti. De ettől még meg kell nézni az ilyen témájú videókat.

Persze sok az összeesküvés elmélet, de kérdem én: Ha eleve elvetjük az információk megtekintését az a jó út?
ha van eszed, külön tudod választani azt, mi az összeesküvés elmélet, és mi az ami nem az valószínűleg. nem elhinni kell ezeket, hanem megnézni, elgondolkozni és utánajárni a dolgoknak.

Számos nagy gondolkodó ugyanezt tette a történelem folyamán, azaz informálódott. Sehova sem jutnánk, ha egy találmányt nem vizsgálgatnának több ezren, abból születnek a jobb, korszerűbb dolgok
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-07-23 14:14:54#408Válasz a #407 kommentreTiszta vizet a középkorra értettem, de még utána is voltak problémák az alapvető higiéniával, ami ugye betegségekhez mindenféle kórsághoz vezetett.

Nekem már nincs tévém, kitiltottam a sok baromság miatt, úgy ahogy te írod, a sok szappanopera, a sok felkent "sztár" meg a valóságshow áradata miatt. Jah meg a bosszantó sok hülye reklám miatt.
A tévével kapcsolatban azt akartam kifejezni, hogy minden kor hozz magával valami mumust, pl a szputnyik-1 fellövése után, milyen pánik volt már, de sorolhatnám. A mobiltelefon megjelenésénél, akinek korán volt mobilja, azt cikizték, hogy nah a fontos ember, meg gizdafon. Ugye ugye, ma meg mindenki használja, ma már mindenki gizda!

Hitlerről esetleg csak Nostradamus tudhatott

A baromi nagy háborút meg lehetett sejteni mert az első hatásai, következményei sajnos ezt jósolták.
22-ben már Musszi is ott volt, hasonló elveket vallva. No de ebbe most nem akarok belemenni.

Szóval igaz, tájékozódni kell, de azért nem szabad mindenben a nagy gonoszt látni szerintem.
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2015-07-21 21:59:53#407A felfújt baromságokról annyit, hogy azért álltalában utána néznek, és megkeresik azokat a nyilatkozatokat, amelyek ezekkel a dolgokkal foglalkoznak.
Az internet nem gonosz, sőt, éppen ellenkezőleg, ez az amit még nem tudnak ellenőrizni.

Tiszta vízünk és házunk volt 100 évvel ezelött is, szóval ez nem téma.

A TV és a Coca-Cola most is gonosz. A tv főleg az lett, nem véletlenül nem nézem 8 éve, nem vagyok kíváncsi a sok primitív szappanoperára és rendőrségi hírekre.

Mint írtam is, ezeket a műsorokat szerintem meg kell nézni, mivel ez a másik oldal véleménye. nem feltétlen kell elhinni mindent ami benne van, de ezt írtam is legutóbb, viszont érdemes elgondolkozni egyes részletein.

Amikor pl amerikában azt terjesztik, most 2015 ben, hogy egy atomháború megnyerhető, vagy az ottani tv azt harsogja, hogy bombázni kell mindenkit kb, akkor azért ez elgondolkoztató, mit fog szűlni az egyszerű emberek fejében.

Természetesen az is tény, hogy az emberiség minden évben fél valamilyen világvégétől, nagyjából 900 óta

De ettől eltekintve sose árt, ha kicsit megvizsgáljuk a dolgokat mi magunk is, azért van az internet, azért tudunk látni meg beszélni, és ha nem érdekel minket semmi, ami a világban folyik, akkor jöhet még egy 1939.

1923 ban ki gondolta volna, hogy lesz majd egy Hitler, meg egy baromi nagy háború?
Talán nem biztos, hogy akarunk még egy ilyent valami gazdasági válság vagy egyéb okok miatt...
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!