: Az átkos emlék maga

Miért nincs bennem más gondolat?
Nem adatott feledés leple,
Rég elkopott a hév, mi elragadt
Engem az ezüst éjbe vetve,
Nincs már semmi, semmi egyéb,
Csak, mi méregként bennem ég:
Az az átkos emlék maga:
Istenem, hogy űz a hangja!

Nincs éjem, szintúgy nincs nappalom
Anélkül, hogy fel ne sejlene,
Akár árnyként az üres falon
Táncol a gyertya űzött lelke
A láng, ha utolsót lobban,
Látásomban máris ott van
Halvány, hűvös, hó homloka...
Istenem, hogy űz a hangja!

Voltam már jobb is, leszek még rosszabb,
De most érzem, megváltás lészen
És eltűnik a sok-sok maszlag
Mely fejemben itt ül régen;
Szörnyű, szürke, loncsos ordas,
Élesfogú, ádáz farkas
Torkomat, ha átharapja...
Istenem, hogy űz a hangja!

Ajánlás

Csócsáljon bár vad vadállat,
Gyertya fessen rút árnyakat;
Megmarad az átok maga:
Istenem, hogy űz a hangja!

2007

2497 megtekintés
2 szavazat
0 komment
© Minden jog fenntartva

Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!

Mi ez az oldal?

Üdvözlünk a KockArton!

Ez itt egy grafikai közösségi oldal. Találhatsz itt képeket, tutorialokat, fórumozhatsz és chatelhetsz más alkotókkal, kritikákat adhatsz és kaphatsz. Az oldal egyaránt foglalkozik CG és hagyományos grafikákkal is.

Bejelentkezés

Még nem vagy tag? Regisztrálj itt!

Elfelejtetted a jelszavad? Segítünk!

(?)

Chat

Kockart chat

loading

¦¦¦

Online Tagok

1 / 1865 tag online

1 vendég

[tagok listája]

[A panel bezárásához kattints rá!]