Manó : Negyvenöt óta
2012-01-22 21:04:27
Ködökön járó gyilkos lény
Messze kerüli a lámpafényt
Némán halad, az úton jár
Egyszerű ember, mondj imát
A fény megülve a fák között
Atomfelhő meg a ház fölött
Radioaktív részecskék
Születnek újra rémecskék
A katona a temető vándora
Vetül a feje fölé árnyéka
Leül a földre, ha golyót kap
És pusztulásában elhallgat
Roppan az idő, és kattan a zár
A Földet kerüli a messiás
Fájón zuhanunk a mélységbe
Népeket húznak le a vécébe
Elsárgult falevél messze száll
Az öreg tölgyön túl megáll
Sebzett Holdunk az égre ér
És születnek újabb rémmesék
Emberek
Jártok-keltek
Csak rohan az idő veletek
Miközben, ami igazán fontos
Réges-rég elfeledett…
Fröccsöntés közben született ez is, mint az előző. 
Címkék: vers, filozofálás
87 megtekintés
4 szavazat
2 komment
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
grat 
