Manó : Néküled
2017-03-20 09:55:39
Vergődök álmomban
És csak alszok ébren
Járkálok fásultan
Kávét iszok délben
Valaki jön álmomban
Van róla egy képem
Átölel szorosan
Egy villanás az éjben
Gépies napok rabja
Teszem, amit kell
Egy cigaretta most
Holnap talán nem
Elégetném emlékeim
Hogy a lángok martaléka
Minden, ami volt a szép
Ne feszítsen többé szét
Tudom, tudom
Ez nem így történik
Csak bennem él valami
Amitől meg kell őrülni
Esketni önmagam
Hogy többé nem szabad
Ahogy az élet is elszalad
Nélküled tudom
A remény sem maradt
Azt hiszem elérem lassan a mélypontot 
Címkék: vers, érzelmek
1881 megtekintés
1 szavazat
2 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Manó[offline]
2017-04-02 20:52:040+#2Válasz a #1 kommentreAranyos, optimista válasz 
Örülök ha tetszett a vers
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!
Barnuska[offline]
2017-03-20 14:16:110+#1A nélküled érzés nekem nagyon átjön, még a továbblépés nincs a gondolataidban, de nem baj, meg kell járni a "nélküled " érzést a hétköznapok cigijeiben, fásultságában, álmatlan éjszakáiban, a tagadásban, a " soha - többében " , az emlékek pakolászásában... és aztán majd szép lassan lesz egy "veled " vers, na meg egy új megélés
Pont
Ilcsi
