: Zuhanás

Az olcsó bérház egyik emeleti ablakájának sötétebbik zugában kuporgott a férfi. Szemeiben egyre csökkent az értelem szikrája, vézna testét átjárta a kín. Az ősi mágia szinte teljesen kiszipolyozta a testéből az életet, remegő kocsonya gyanánt reszketett a mocskos ágyon.
A halálos sebek, lassan, de biztosan jeleztek valamit.
A férfi gyenge mozdulattal húzta magára a takarót, elrejtve a testét borító torz fekélyeket és sebeket. Átkozta a napot, a pillanatot, ami ide jutatta.
Odakint, a szabadban tompán sikoltott az ég, a reszketeg falak sem tudták kiszorítani a torz időjárást.
A férfi fázott.
A város utcáin térdig érő hóban rótták útjaikat a rend néma őrei, és azok, akiknek még dolguk akadt ebben az ítéletidőben.
Truquell városa még nem élt meg ilyen természeti csapást, mióta felhúzták komor fekete falait. A város ugyan ellenállt az időnek és a mágiának, a természet erői ellen azonban tehetetlen volt. Ezt a város lakói is tudták, ezért is készültek a fekete holló hónapjaira a maguk módján. Azok, akik annak idején megálmodták ezt a helyet, már rég halottak voltak, nevüket elverte az évszázadnyi eső és feledés.
Truquell. A pengék városa – így nevezték.
A város, ahol nem működött a mágia, ahol az emlékek és a helyek üressé szipolyoztak minden mágikus tevékenységet, ahol az átkok is félbeszakadtak.
Ezt remélte a férfi is, ott a szobában, ezért is érkezett ide éjnek évadján, feláldozva saját mentális hatalmát – talán mindörökre.
De a torz fintora volt. Hogy betegsége tovább burjánzott a testében. Túl ősi volt a mágia, ami rajta megfogant, lelassult, de meg nem állt.
Tudta, csak időt nyert ezzel.
A város hatalma csupán lelassította benne a kínhalált, elnyújtotta szenvedéseit, de nem panaszkodott.
Nem panaszkodott, mert már rég túljutott minden halandó vágyon és érzelmen.
Neki már nem voltak érzelmei! Persze emlékezett régi önmagára, de az emlékek is elhomályosodnak idővel.
Nem is tehetett mást, mint gondolatait rendezgette, akár a kertész gondosan ápolt virágágyását.
Sajnálkozva nézte a félig leégett gyertya apró lángját, mintha attól tartana, hogy ez az apró melegség is tovatűnhet. Aztán átcsúszott egy kába állapotba, az ébrenlét és az eszméletlenség furcsa köztes állapotába.
Lassan felderengett előtte egy emlékkép…

Kíntól éles sikolyok lobbantak fáklya gyanánt, kaotikus dallam zengett mindenhonnan a folyosón, és a gyerek csak rohant és rohant előre, valahol a közepén. A szűk folyosó két oldalán recsegve kifelé görbülő ajtók sokasága recsegett fenyegetően, sokszor úgy rémlett neki, mintha fejjel lefelé rohanna a mennyezeten, máskor pedig mintha valamelyik oldalsó falakon.
Félt, iszonyúan félt, mégis, valami megmagyarázhatatlan erő tovább, és tovább ösztökélné.
Csak egy perc, és vége volt.
Sötét volt, koromsötét. Mozdulni sem bírt, talán a félelemtől, talán a torz mágiától, ami belengte, körbenyaldosta ezt az átkozott helyet.
A két lány csendben osont, óvatosan, mint két imbolygó árnyék. Pontosan látta őket, és az eseményeket. Fiatalok voltak, legfeljebb tizenhatszor fordult meg fejük felett a tavasz.
Az elöl haladó fekete copfos szeplős arca gondterheltnek tűnt. Nem figyelt fel a leselkedő fiúra. Ha észrevette volna, talán életben marad. Piszkosszürke köpenye a földet söpörte, agyonhasznált bőrcsizmája keserűen nyöszörgött minden lépte nyomán.
A mögötte haladó szőke hasonló ruhában követte társát. Szépsége lenyűgözte a rejtőzködőt, bár nem emiatt kötődött hozzá.
Sokkal fontosabb kapocs volt közte és közte, vérségi…
Ez a lány is feszülten figyelt, és ő is elsétált a rejtőző fiú mellett gyanútlanul.
Aztán a két gyerek odaért a fényfolthoz.
A padlón volt, és nagyjából dinnye nagyságú megmagyarázhatatlan jelenség. Más fényforrás nem volt itt, és nem tűnt fel nekik ez az apró furcsaság. Pánikszerű hangulatában sem gondolt arra, hogy ebben az áthatolhatatlan sötétségben is, tisztán, kivehetően látja a két lány alakját. Más okok kötötték le a figyelmét…
A fényfoltra figyelt, közben az aggódás keveredett a félelmeivel.
Aztán megálltak. A szőke a másik válla felett nézte azt a fényfoltot. Talán egy boszorkánymester, vagy egy nekromanta tudta volna mi fog történni, talán egy ilyen meg is állíthatta volna az elkövetkező eseményeket, de ők gyerekek voltak.
És akkor elkezdődött.
A fényfolt, egyik pillanatról a másikra változott meg.
Örvénylő kavargással változott meg jellege és állaga is.
A fekete, ostorszerű, gyökérre emlékeztető valami hirtelen csapott ki az elöl álló lány testébe, és miközben a mellkasába fúródott, az sikoltva megvonaglott, majd térdre rogyott. A rettenet, rángó kacsóként szögezte a padlóhoz a törékeny testet, és mintha folyamatosan pumpálódott volna a lány testébe a göcsörtös indaszerű valami.
A szőke sokkot kaphatott, mert rövid ideig még barátnőjébe kapaszkodva tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket, a borzalmat, szép ajkai néma kiáltásra nyíltak.
A fiú tudta mi történik, bár sejtelme sem volt honnan, egyszerűen csak tudta.
A hullámok elvékonyodtak, majd meg is szűntek, és a szőke végre eltántorodott a társától, de már késő volt.
A másik megfordult – maga volt a borzadály.
Fekete testéről lehámlott a ruha, csak visszintes sárga vékony csíkok ragyogtak rajta tompán, az egyébként humanoid testén. Ujjai fekete karmokban végződve görbültek be, szemeiben rőt vörös fény táncolt.
A szőke rémülten tántorodott hátra egykori barát5nőjétől, de a fiú már tudta, azok a gonosz szemek nem a lányt keresik.
Rajta röhögött kajánul…

Az alkoss egy világot versenyre készült.
A történet kész, és persze ennél sokkal hosszabb de mert, papírra írtam mikor ráértem éppen, wordbe bemásolni kicsit lassú, ráadásul bemásolás közben is mindig találok valamit, amit aztán javítani akarok. A teljes történetet majd részletekben feltöltögetem, egybe amúgy is hosszú lenne.

Címkék: ,

Alkoss egy Világot!3996 megtekintés
1 szavazat
2 komment
© Minden jog fenntartva

Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!

Manó[offline]

Manó

2016-05-22 23:41:330+#2Válasz a #1 kommentreLesz, lesz, mert ez az ízelítő önmagában értelmetlennek hathat. smiley
Csak idő hiányában, határidők meg ilyenek miatt toltam fel, sajnos már felhívták figyelmemet több pontra ahol elbactam a fogalmazást. mentségemre szolgáljon, hogy ép sörözök meg vodkázok... smiley smiley

Köszönöm a kommentet smiley
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

Zhenia[offline]

Zhenia

2016-05-22 23:37:240+#1Jó kis ízelítő. Várom a következő kört belőle smiley +1
"Minden saláta lehet Cézár... ha elég ideig döföd egy késsel."

Mi ez az oldal?

Üdvözlünk a KockArton!

Ez itt egy grafikai közösségi oldal. Találhatsz itt képeket, tutorialokat, fórumozhatsz és chatelhetsz más alkotókkal, kritikákat adhatsz és kaphatsz. Az oldal egyaránt foglalkozik CG és hagyományos grafikákkal is.

Bejelentkezés

Még nem vagy tag? Regisztrálj itt!

Elfelejtetted a jelszavad? Segítünk!

(?)

Chat

Kockart chat

loading

¦¦¦

Online Tagok

1 / 1865 tag online

0 vendég

[tagok listája]

[A panel bezárásához kattints rá!]