Megint itt az a pilanat. Érzem, hogy leesik a fejem, akárcsak tegnap éjszaka „Egy foglalt páholy története közben”. Elzsibbadtam.
Itt ülsz órán, órák óta. Reggeltől estig. Igahajtó vagy, és még elvárják, hogy utolsó óráidban ne légy retardált. Pedig csak alkalmazkodsz, próbálsz életben maradni.
„Utalhatnak értelmi képességekre...” – nicsak, már oltogat is. Tanulja-meg-tanítani a tanulókat. Viszont Petőfit már nem sűrün fogdossuk, és a szerencsétlen még a sírjában is forog. Az órából Pákitó sem maradhat ki, ha már Petőfi szóbajött, de a témát, őszinte rém/vületemre, nyakonvágják.
Vissza az eredet(i)hez.
Onnan ered ez az egész, hogy keveset aludtam. Ez a nő nem bír... én sem őt, nempara. Folyton megszakítja az írásfolyamatot balga meghatározásaival. Más is fáradt.
Trónól. Fennséges. Okoskodó, lenéző, egyszóval távoli és fényes piedesztál.
Rém(es). Szófaj(tan). Fő(név). Megremegés. Kínzás, „már fáj, hogyha kiírom fáj, mert véresre sebzi a mancsom”.
„Ég a szemem, a fejem túl nagy és sajnos jól tudom hol vagy(ok). Szójátékok, édesdeden elragadóak, csak hagyja már abba! Engedjen el, mert túl szoros. Szószoros, szóbeli, szószátyár... diktáló diktátor.
Elnyomó, annyira, hogy az ujj is belesajdul. Eltörpül, és van aki él, vígan ebben a puhány poshadványban. Elismerésem. Idióta. És az idióta nem kételkedik/gondolkodik. Az csak a bölcs ember terhe.
Pofázik, bírja. Kollektív borkánytalp. Kérődzés, hé fijam, nem az esztenán vagy... gusztusos. Nyammnyamm.
Görkori álom, alig várom. Meghálálom.
Napfény az ablakon át, kék ég, meg tavasz, de minek ég a kék? Tavasz, tapasz, tyúkszem. Öregszem.
Hát az biztos. Bekategorizáljuk az A-kategorizálás B-kategóriájába.
Hogy a kormány, kormány-e, konkrétan elvont-e... elvontan konkretizálódik a kérdéskör. Szőrszálhasogatás, láncfűrésszel. Fejeskedés és a legvégén... tá-dá: facepalm s üvölts (bazdmeg) bestia.
A cickányhang felvisít a kék sarokból és érzem, hogy úgy arconsimogatnám, egy gerendával... tiszta emberi szeretetből, az értetlenkedő-érteniakaró-értőközönséget.
Mert a kormány, kormány. Hogy botkormány-e vagy sem, az egy másik mese.
Záróra. Még fél óra.