2016-01-30 17:06:450+#7Köszönöm a kommenteket. Igen ez elkeseredett düh, valami ott fáj
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket

2016-01-28 19:23:220+#6Van a hisztis, van a flegma, de ez a szomorú düh. Egy elkeseredett tekintet...

2016-01-24 19:43:550+#5Nagyon tetszik ez a stilizált durca! ...és tényleg átjön a morc!

2016-01-24 18:40:280+#4Értem már a címet...nem is merek belegondolni, hogy milyen felnőttek lesznek, le tud -e csihadni bennük a keserűség, a dühöngés, mennyire lesz lent a tűrésküszöb, ha éppen valaki nem úgy szól ... Sajnálom nagyon, hogy olyan helyzetbe kerültél, ahol ilyen tekinteteket kellett látnod...Tudod miért sajnálom igazán ? Mert e tekintetek ellen, vagyis a tekintetek szelídülésérét ugyan mit tudunk tenni? A kérdés költői volt csupán ...
Ilcsi

2016-01-24 18:33:050+#3És ha ez a harag egyszer kitörik... Ismét egy szép alkotás, komoly mondanivalóval. Természetesen pont.

2016-01-24 18:06:520+#2Válasz a #1 kommentreTeljesen jól látod. Sok-sok dühös gyerek tekintetet láttam mostanában, az okokat hosszan lehetne sorolni, csak azon gondolkodom vajon milyen felnőttek lesznek?
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket

2016-01-24 14:12:550+#1A munka, a technika, az elképzelés csodás, nagyon megfogott és végtelenül mélyen elgondolkodtatott a téma, mind címben, mind képben... Ütősen hoztad azt, amit én belegondolok, az arcon folyó szín nagyon bátor ...
Tudom, nem szereted magyarázni a képeidet, de végtelenül kevés az infó ahhoz, hogy jól gondoljam, mit is akartál közölni a végtelen érzékenységeddel ... ezért az marad, amit én magam kilátok belőle, és az nem egy szép jövő-kép.

Csodás munka, gratula és természetesen pont
Ilcsi