2016-01-24 09:01:590+#16Válasz a #4 kommentreA kígyókra koncentráltam, amíg mindenki más rajtam kívül a Rönó-logóra figyelt fel

2016-01-23 11:31:470+#15Szia Anita,

Aikidozom a szavakkal, ami nem küzdősport. Eszem ágában sem volt Téged sértegetni, talán rosszul értelmeztem a szavaid, vagy többet vártam. Ha esetleg megsértettelek, ne haragudj. Az alpári vagy túlzottan egocentrikus kritikákról (sz@r, fös) annyit, hogy engem mulattat tudván, hogy mindenki magát vetíti a világra a legapróbb lélegzetvételével is. Még egyszer ne hari, ha bántottalak szóval, csak rámutattam arra, amit nem tartottam helyénvalónak és ezt őszintén.
Üdv, T

2016-01-23 11:17:110+#14Válasz a #13 kommentreKedves Qwert,

Köszönöm a részletes elemzést! Örülök, ha látsz benne többlettartalmat és elgondolkodtató. Gyakorlatilag ez volt a cél - az hogy elmélkedésre késztessen teljesen mindegy, hogy milyen köntösben és igazad van, szürreális-szimbolista mivoltja révén nem a realisztikus ábrázolás a zászlóvivő.
A kritikáról annyit, hogy bírom a kritikát, ha olyan kiforrott, mint a Tiéd - magyarázó, elemző és kifinomult. Megértettem amit a fókusszal kapcsolatban említettél és teljesen egyetértek. Talán, ha a csigalépcső mögötti árnyék/árnyalás sötétebb lenne, akkor jobban kidobná a központi témát és a szemlélő rögtön a közepére összpontosítana a fehér lépcső/sötét háttér kontrasztja miatt.
Meg kell említenem, hogy akkoriban, amikor a kép készült (kb. 5 éve) golyóstollal nehezen tudtam kivitelezni a sötétebb árnyalást, mert attól tartottam, hogy vonalas lesz és a vonalak elviszik a figyelmet. Ez látszik is, ha kinagyítod - sajnos így is vonalas egy kicsit. Amikor rájöttem menet közben, hogy ez így nem lesz jó és úgy határoztam, hogy tintával egy másik papírra rajzolok egy teljesen fekete négyzetet, majd azt eldörzsölöm egy kis darabka zsepivel és ami a zsepin maradt, azt viszem fel a képre, hogy finom árnyalatot érjek el. Talán ezt a technikát alkalmazva több türelmet kellet volna belefeccolnom - kicsit elkapkodtam a végét. Örültem, hogy így sikerült, pedig ahogy mondod: lehetett volna jobb is.
Most már nem nyúlok hozzá, több okból sem, s az egyik az, hogy be van keretezve, leragasztva, üvegezve és számomra ez is a teljesedés egyik stációja: akkor az voltam, amit látunk.
Köszönöm szépen a figyelmet!

2016-01-23 08:51:311+#13Bevallom mikor megláttam kicsiben a munkád előnézeti képét a felső sorban első gondolat ez volt: "Na nézzük mit lehet kihozni a pci motívumból".
Nyílván ez köszönhető olyan művésztanároknak akik nyíltan évekig tudatosan használták a motívumot (khm), de sok egyéb művész is gyakran nyúl hozzá. Semmi gond ezzel, van szimbólikus értéke, számomra többlettartalmat ad a képnek. (Születés, szexualitás, gyermekvárás, stb.)

Na de a lényeg: A kép erős hangulatot kölcsönöz a néző számára. Szinte azt érzem, hogy az, hogy minden egyes téglát aprólékosan és határtalan türelemmel kiszerkesztettél, megrajzolgattál órákon, napokon keresztül, valahol benne van a lépcsőn járás tempójában. Érződik egyfajta: "hosszú az út, lassan, türelmesen, és óvatosan kell bejárni minden fokát."-érzés is.
A kígyót csak mint a mindenhol ránk leselkedő bűn jelképét tudom értelmezni. Így megállja számomra a helyét a képen. Magyarán szimbolikusan megfelel minden a képen.

Talán a korábbi hozzászólásokkal ellentétben a realizmusba nem mennék annyira bele, mert a kép szürreális, szimbolista és ezek talán másodrendű dolgok abban az esetben ha nem a reális emberábrázolás volt a cél (gyaníton, hogy nem, hiszen pl. a kígyó is stilizált)

Ha elfogadsz viszont egy tanácsot: Elsőre furcsálltam a képen a fókuszt. Teljesen egyértelműen a 4 sarokban ülő kígyó van kiemelve (ők kaptak színt, jó nagyok méretben) és talán ha már "Sors" a kép címe akkor a központi szereplő vagy maga az út a fontosabb. Persze ez csak egy vélemény, viszont abból fakad, hogy a kép üzenete döccent egy jó nagyot mire átjött számomra.

Egyébiránt, hajrá! Kellemes-merengős munkákat alkotsz.

--
A korábbi beszélgetéshez pedig Henri the Toulouse-Lautrectől származó egyik kedvenc idézetemet fűzném: "A kritikát nem kell felülbírálnia a művésznek, a kritika értünk van..."
"A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát" (Pablo Picasso)

2016-01-23 00:50:161+#12Válasz a #11 kommentreTamás,
Ez neked fika? EZ??
"Egyébként tetszenek a szimbólumok, és a technika is. Úgy érzem viszont, hogy az emberi figurális része általában a gyenge pont a képeiden. Valamiért bátortalan vagy velük. De ez csak az én észrevételem."
Ha én ilyen fikákat kaptam volna csak, akkor csak jót gondolnék most a munkásságomról.
Egy fika valahogy így néz ki: "ez szar". "Fos, mert nem rózsaszín, pedig én a rózsaszínt szeretem". "szar, mert hétfő van". Még szofisztikáltan is.

Írtam még egy fél oldalas elemzést, de rájöttem, felesleges és kitöröltem az egészet. Kommentjeim egyszerűsége abban rejlett, hogy sokan nem fogadják meg a kritikát vagy elég értelmesek ahhoz, hogy a rámutatás elég legyen, és saját maguk megoldják utána - ahogy egyébként én is teszem, mert autodidakta vagyok, és specifikusan nem kapok linkeket (egyébként mint mindig, a http://www.google.com segít nekem). Nem tudtam, melyik csoportba tartozol, de jöttem a rövid rámutatással.

Nem akarok vitát, és azt sem, hogy még többet sértegess. Ezentúl csak csudijózni fogok, ne haragudj.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2016-01-22 22:57:190+#11Válasz a #9 kommentreKedves Anita,
Először is leszögezem, hogy nem értek a művészethez, így sok esetben komoly szakmai véleményt nem tudok formálni. A realizmus császárnője titulus nem jutott eszembe, mindenesetre a szememben egyfajta etalon vagy, akit szívesen mutogatok másoknak okulás céljából. Hozzáteszem nem Te vagy az egyetlen mérce.
A félszeimről annyit, hogy nem félek sem alakokat, sem anyagokat sem technikákat használni. Egyedül ami visszatarthat az kezem egészségi állapota.
Hogy mik az alap művészeti dolgok, melyekbe szerinted alapvetően hibákat követek el , azt sajnos nem tudom. Isten kegyeléből nem tanultam művészetet, amolyan vadhajtás vagyok. Azt viszont tudom, hogy a művészet igen szubjektív, ha az ítélkezést vesszük így az ezt körülövező szavak értelme is szubjektív, s hogy van-e értelme...máris kétséges, ami nem azt jelenti, hogy egyértelműen nincs.
Ha nagy világhírű elismert művészek figuráit vesszük, egy-kettőnél talán meglepően tapasztalhatő, hogy annyi közös alapja van a figuráiknak és a fotorealisztikus figuráknak, mint a mélytengeri óráspolip nemi aktusának és Yoda mester magányos gondolatainak a külső űrben. Ott van pl. Frida Kahlo. Ő többnyire a realisztikus ábrázolás felé húz enyhe szürreális beütéssel, de a figurái (önmaga) igencsak realisztikusnak mondható. Nála még keresni sem kell a hibát, mert sok helyen nyilvánvaló. ...és mégis... a személyiségét keverte a festék közé és ezért különleges. Azért említettem őt, mert remek iskolapélda az itt felmerült 'gond' szemléltetésére. Ha az én képeimet vesszük alapul, akkor meg ki az, aki eldönti, hogy hol a határ az elvonatkoztatásban, amely rávetül a figuráimra?
Amit kissé nehezményezek a kommentedben az az, hogy úgy érzem az oldal alap törvényeit semmibe véve, bár szofisztikáltan, de fikázol. Számomra tanúbizonyságként szolgál az, hogy sehol sem emeled ki miben látsz hibát, hol bomlik az összhang, hogyan lehetne ezen javítani, vagy Te hogyan rajzoltad volna meg, esetleg ajánlsz valami frappáns linket, ami annak idején neked is sokat segített. Ehelyett a jelzők magukért beszélnek: "gyenge pont... bátortalan... gyenge elem... félsz... a gond az, hogy gyenge az a rész formailag... nem jó egyszerűen" Ez a fajta halmozás szuggesztív sugallat, vagyis kísérlet rá. Olyasmi, mint a hipnózis csak kicsiben. Ne érts félre, én bírom a negatív kritikát, bár, mint minden kritikát semmibe veszek. Nem azért, mert nem érdekel az illető mondani valója, hanem mert ha mások véleménye formál, akkor veszélybe kerülhet az originalitás, az egyediség, egyedi stílus teremtése. A történelem folyamán sokszor fordult már elő, hogy elhibázott alakokból, majd a hiba tökéletesítéséből (ami megmaradt tökéletes hibának) születtek új stílusok (pl. a szemek sokkal messzebbre helyezése az átlagosnál, felnagyítása, az alacsony homlok...stb.). Tehát nem tudhatjuk hova gurul a labda és ezért magunkhoz igazítani mindent felesleges és lehet destruktív is. A Te esetedben tanáccsal nem találkoztam, emellett kíváncsi lennék csak a hecc kedvéért, hogy Te hogyan rajzolnád meg golyóstollal ezt a 4,2 mm x 1,3 mm-es figurát nadrágban, pulcsiban, hosszú hajjal, koronával. Ha látsz benne kihívást, ne fogd vissza magad.
A boldogság portré, amit belinkeltél nem portré, hanem egy érzelem expressziója. Igen, én is látom, hogy a realizmus alapjait figyelembe véve neander-völgyi feje van a "lénynek", de boldog. És ez számít, amit sugároz.
Végezetül nem értem/értettem az indíttatásod, mert ugyan nem grillezünk együtt minden hétvégén, és a Balcsin sem tuszkoljuk le egymást a vízibicikliről besörözve, de kompetens művésztársként tekintek Rád és ez után is etalon maradsz nálam portré rajzolásban, ha tetszik-ha nem!

2016-01-22 11:24:260+#10Irigylésre méltó a fantáziád, a kreativitásod, no meg az, ahogyan lapra veted amit éppen gondoltál, vagy később gondolsz majd, vagy már gondolod, csak még nem tudod Nézegetem ezt a képet, de már most tudom : sok mindent " kinézhetek ", belegondolhatok, de az biztos, hogy bármennyire igyekszem, az igazi mondás csak a Te fejedben lehetséges, nekem megmaradt a szabadság, én ezt meg nagyon értékelem, és kissé irigykedem ( persze nem gonosz irigység ez ) arra, ahogyan a kezed tud bánni azzal, amit gondoltál.
Ja, és első blikkre nekem is a szexuális tartalom az, ami beugrott, de hát ez az alkotásban az igazi szabadság
Pont
Ilcsi

2016-01-22 08:50:420+#9Válasz a #7 kommentreSzeretnélek megkérni valamire: ne úgy nézz rám, mint a realizmus császárnőjére, aki csak azt veszi figyelembe és csak azt értékel, ami abba a kategóriába tartozik. Feltételezem te is tudsz gondolkodni és véleményt alkotni más jellegű alkotások kapcsán.
A gyenge elem nem azt jelenti, hogy "jaj de már miért nem realisztikus", hanem hogy azt éreztem, félsz velük dolgozni. Vonatkozik erre a képre is: http://www.kockart.hu/gal…
Mindegy, hogy reál-e vagy sem. A gond az, hogy gyenge az a rész formailag, és ha nem csak a lényeget nézem, a hatást, akkor a technikát megnézve ez a rész nem jó egyszerűen (megértem, hogy kiemelni nem akartad, de az ide vonatkozó kritika nem befolyásolta volna azt). Remélem nem gond, hogy egy alap művészeti dolgot megemlítek egy más jellegű alkotásnál, ami ugyanazokra az alapokra épül, mint a fotórealizmus.
Szóval kérlek, ne abból indulj ki, hogy ki honnan jött, hanem hogy van-e valami értelem a szavaiban.

Köszönöm!
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2016-01-21 22:50:270+#8Válasz a #6 kommentreKöszönöm Gepardus a kedves szavaid! Igyekeztem belevinni egy kis illuzórikus térhatást. Üdv!

2016-01-21 22:47:250+#7Válasz a #5 kommentreSzia Thubi
Nézd, ez a figura kb. 4-5 cm ezen az A3-as lapon. Ennyit tudtam kihozni akkoriban, amikor a kép készült. Emellett a képen nem a figura a lényeg, hanem az összhatás és a mondanivaló. A levitáció dettó. ott, ha jobban kidolgozom a figurát, elvonja a lényegről a figyelmet és mindjárt nem a fejen lévő három pontra összpontosít a szemlélő. Az is igaz, hogy mindig van mit tanulnia az embernek, meg az is, hogy attól függ mihez mérjük. Például a Te hiperrealisztikus emberközpontú alkotásaidhoz nyilván ákombákom, viszont egy impresszionista alkotáshoz mérve kidolgozott, teljesen mindegy milyen híres vagy nóném alkotást veszünk figyelembe. Az én firkáim nem az emberről szólnak, hanem a lélek mélységeit igyexem feltérképezni, viszek egy utat - ellenkező esetben ha az emberre koncentrálnék, akkor valószínűleg nagyobb gyakorlatra tettem volna szert és az lenne a fontosabb. Te nyilván magadat keresed a képben, ahogy mindenki magát keresi a világban és a saját tudásodhoz méred a figurákat. Evvel nincs baj, amíg nem destruktív. Nálam ez nem áll fenn.
A szexuális tartalomra vonatkozólag annyit tudok mondani, hogy: hmmmm... ismétlem: mindenki magát keresi a világban és aki keres, az talál.

2016-01-21 18:02:170+#6Tetszik ez a lebegés, érdekesen be van zárva mégis jól érzékelni a teret. Remek! +1
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2016-01-21 13:50:390+#5Amikor ránézek erre a képre, én mindig szexuális töltetet érzek. Valószínűleg a formavilág miatt.
Egyébként tetszenek a szimbólumok, és a technika is. Úgy érzem viszont, hogy az emberi figurális része általában a gyenge pont a képeiden. Valamiért bátortalan vagy velük. De ez csak az én észrevételem.

Ment a pont!
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2016-01-20 20:50:440+#4Válasz a #3 kommentreÜdv Egonov! Köszönöm a látogatásod. Úgy vélem, hogy a képek mindenkinek mást jelentenek amellett, hogy van univerzális tartalmuk is. Ezt úgy értem, hogy mindenki sorsa - személyes múltja más, ezért mindenkinek más az üzenet is. Részemről szeretem a kígyókat 'használni', mert olyan mintába hajtogatom őket, ahogy nekem tetszik, tehát van dekoratív vonatkozásuk. Emellett a kép jelenthet bűnök közt a sors végtelen lépcsőjét megmászó királyt, de az 'okos, mint a kígyó, s szelíd, mint a galamb' irányt nézve a kígyó jelenthet eszet is. Pontosan megmagyarázni nem tudom, mert annak ellenére, hogy én rajzoltam nem mindig tudatos, vagy olyan is van, hogy később értem meg a képek lényegét. Köszönöm figyelmed!

2016-01-20 16:26:230+#3Beszédes alkotás, szeretem az ilyen jellegű képeket. Érdekes a stílusod az eddig feltöltött képeid alapján. A kígyók itt mit szimbolizálnak egyébként?

2016-01-19 19:42:470+#2Válasz a #1 kommentreVan olyan alkotásom, ahol a farkába harap, nem is egy. Idővel feltöltöm mindet, csak egyet enged naponta a gépbácsi. Köszönöm a látogatásod ismét!

2016-01-19 19:35:090+#1Nagyon jó a gondolatvilága, a tartalom már önmagában is pontot érdemel. A kigyók nekem uroboroszt juttatják eszembe.+