2018-03-24 16:19:141+#2Válasz a #1 kommentreKöszönöm szépen ..igazán hálás vagyok a figyelmedért, és minden kommentet igazán komolyan is veszek, elrakom, elgondolkodom rajtuk, hiszen nekem szánt gondolatok, ezért tisztelnem is kell őket... De szeretném megérteni, hogy miért kell félnünk a sötéttől, hiszen fény sem lenne a sötét nélkül?!Az élet sötét és világos, mint ahogyan az érzések, történések is, amit évtizedek alatt megélünk... A " nyomasztóság"-ot is megéljük, és feldolgozzuk, mint ahogyan a klassz dolgokat is...Ha valaki bármilyen módon is kifejezésre tudja juttatni magából ami dark, akkor a sötétnek már nem sok sansza van, h ránk telepedjen , szóval szerintem kell az is, ám tudnunk kell a helyén kezelni azokat.Számlálhatatlan sötét gondolatot, érzést visznek az emberek a zsákjukban, de arról beszélni, írni, kipréselni bármilyen formában , nos hát nem igazán szeretős a világnak, pedig sokkal nagyobb baj az önbecsapás, mint a világba kiáltás...Mindezek ellenére tiszteletben tartom azt, hogy ha egy alkotás ( bármilyen ) nyomasztó a néző lelkének, akkor azt nem szabad sem nézni, sem erőltetni ! Számtalan olyan alkotással találkoztam, ami nálam is veri már a lécet, és még egy pillanatra sem akarom látni... más más a küszöb, és amit ha egy látás már nem bír elviselni, át kell lépni
Ilcsi

2018-03-24 15:53:360+#1Ez a csokor csendélet már sokkal több életet sugároz, mint az előző sötét, nyomasztó festményed Én így tudok rólad. Kellemes, üde színeket használtál, gratulálok! +1.
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)