2020-06-16 13:05:130+#2Válasz a #1 kommentreKépzelegj, képzelj, gondolkodj, én pedig köszönöm, hogy veled együtt nézhetem újra a festésemet

Ha egy alkotás, bármilyen, előtt akármiért megállunk, akkor érdemes volt összekenni a vásznat, hiszen előtte hófehér volt, rajta a semmi...

Köszönöm a látást, és a szót
Ilcsi

2020-06-16 12:25:290+#1Olyan mintha egy várost látnék füstben és lángokban, Léthe folyójának partjánál, ahol azok laknak akikről megfeletkeztek és az utolsó emlék maga a vízfelszínen tükröződő fordított világkép mely a folyó saját emléke: a felejtésé. Aztán az is lehet, hogy egy ébredező város hajnali képe a felkelő nap reménysugaraival melyek feloszlatják a kétségek ködét. Akárhogy is ez egy nagyon fantáziát megindító festmény lett! Pontozom. (Bocsánat a túlzó képzelgésért!)
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.