2017-11-30 13:01:160+#13Válasz a #12 kommentreMegkönnyebbültem, hogy mégsem voltam nagyon személyes, és a megértésed is sokat jelent, köszönöm !
Ilcsi

2017-11-30 12:51:590+#12Válasz a #10 kommentreNagyon köszönöm, hogy leírtad mindezt, érdekes volt elolvasni. Sőt, jó is lenne, ha több ilyen "kirohanás" lenne a kommentek közt, annál több tartalom cserélne gazdát az oldalon.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2017-11-29 10:28:320+#11Válasz a #9 kommentreKöszönöm szépen
Ilcsi

2017-11-29 10:28:120+#10Válasz a #7 kommentreSokat gondolkodtam a hosszú írásomon alant, és arra jutottam, hogy nem akartam én hangulatgyilkos lenni, csak akkor és ott kijött ! Ez az oldal nem a lélekgyógyászat oldala, hanem a művészeté, és az alkotásokkal való " szakmázás " ...Szóval bocsi, ha bárkinek bármilyen rosszat is okozott az olvasása, ez az én csatázásom magammal meg az ecseteimmel, meg a másnak alkotással, rátok ezt nem pakolhatom...
Nos, Thub, teljesen igazad van, az ennyire piros, más tónussal, telítettséggel, színnel meg nem szakított égbolt nagyon zavaró tud lenni, sőt egyenesen kiégeti a retinát , természetesen figyelek erre a következő egemnél
Ilcsi

2017-11-28 22:10:080+#9Szeretem a tájképeid,egyedi stílusod van,rögtön fölismerhető!
Józsa Gábor

2017-11-26 17:04:170+#8Válasz a #7 kommentreKöszönöm szépen a nézést ...nem akartam leírni a kép - és a Dalis órás kép - készítésének történetét, mert nagyon mélyen érint engem, amit most tudtam meg a megrendelőről..szégyenlem is magam miatta, talán ha leírom csökken ott belül a lelkem fájása...Szóval : megkeresett egy régi, nagyon szeretett osztálytársam, hogy nagyon szeretne egy " Molnár Ilcsis " képet, olyan boldog, h látja, fel mertem cserélni a hivatali asztalt ecsetre, és örömmel nézi a képeimet, és szeretné, ha festenék neki... bevallom, nem tudtam róla sok éve már semmit, a régi kép élt bennem, a vagány, okos, hú de helyes srác képe... Írtam a Dalis képnél is, mennyire szenvedtem tőle, jajj, de nem ment, nem akartam, de ez volt a kérés... szenvedtem ennél a képnél is, éreztem, h nem jók a színek, túl erős, agresszív kép, de mégis kellett bele valami nyugalom, abban a nagy vörös égésben... ez a kép is az Ő kérése volt, a színek is, legyen nagyon nagyon piros, de legyen benne egy kis csónak ... Nekifogtam hát mindkettőnek, a megrendelő kérése, meg hát élni is kell... Ma jött el a megrendelő a képekért, vagyis hozták... Az én vagány osztálytársamat nem ismertem meg, én marha, meg is kérdeztem, hogy a Jancsi nem jön? - "hát én vagyok az", a hangját is alig hallottam.. álltam ott mint egy szerencsétlen, és nagyon szégyelltem magam ... bejött, ahogy tudott, kerestem a régi embert, de nem leltem... csak a szemét láttam, amikor meglátta a képeimet, azt a sok megveszekedett festést a falon... tudjátok, boldog volt, csak ült, és nézett, és nevetett... egy éve agyvérzést kapott, azóta próbál újból épülni, de nehéz a beszéd, a járás, a vonásait elmosta a tragédiája, alig 40 kiló... egy valami maradt meg belőle, az akarás, és az, hogy az ő szeretett osztálytársnője készítsen neki olyan képeket, amiket ő szeretne ...a Dalis órát, amit az ágya fölé tesz, hogy lássa, milyen gyorsan folyik az idő... meg egy olyan képet, amit akkor is lát, ha nagyon fáj a feje, a " piros színt szeretem " - mondta, "azt akkor is látom, és ha közelebb megyek, akkor már a csónakot is , az lesz az én nyugalmam " - Álltam ott a festéseimmel a kezemben, és már mindkettő úgy volt jó, ahogyan voltak, azoknak olyanoknak kellett lenniük ! Sokat, végtelenül sokat tanultam ennek a két képnek a történetéből, elsősorban azt, hogy soha ne kérdezzem meg többé, hogy de miért úgy akarod ? Azért, és ha ecsetet veszek a kezembe, akkor az a dolgom, hogy megfessem, amit kérnek, a mostani, igen kezdetleges tudásommal, de már sokkal nagyobb lélekkel ! Igyekszem magamnak megbocsájtani, és elrakni amit láttam : egy, még ilyen fájdalmas állapotban is létező ember boldogságát, és azt, hogy festmény szeretne, színeket, formákat, tőlem..." Aláírtad ? " - kérdezte mentében, "mert az is fontos nekem " ...aláírtam, és egy megveszekedett forintot sem fogadtam el..." Meghálálom és köszönöm " ... ez a fizetség éppen elég, és az is, ha csak pár szép hónapja lesz még úgy, h szép lesz a piros, nyugalmas az a nyamvadt csónak, és a dalis-óra kaszványsága...Hát ez történt velem ma... festeni is felelősség, ó Istenem, én meg azt hittem, h valami attól klassz, mert nekem tetszik és ez egy könnyű meló ... valahogy most nem ezt érzem.
Ilcsi

2017-11-26 16:13:340+#7Meg kell hagyni, ez az a piros mennyiség, amit én már soknak érzek, hiányolok valamiféle kiegyenlítő színt, ami kicsit csökkentené a piros agresszivitását. Valami hidegebbet vagy némi telítetlenebb színt, mert nehéz most ránézni az alkotásra. Mindenképp figyelemfelkeltő, ezt el kell ismerni!
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2017-11-26 10:18:050+#6Válasz a #4 kommentreKöszönöm szépen , és igen a túlparton már ég az ég
Ilcsi

2017-11-26 10:17:230+#5Válasz a #3 kommentreKöszönöm szépen ..és igen, szokatlan, de éppen ezért lett ilyen
Ilcsi

2017-11-26 08:18:480+#4Először naplementére asszociáltam, de mikor jobban megnéztem nagyban, inkább valami hatalmas tűz tárult a szemem elé a túlparton.
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!

2017-11-26 07:34:440+#3Eléggé szokatlan, hogy egy vitorlás hajós, tengeres, képen a piros domináljon... de nem rossz.

2017-11-25 14:09:010+#2Válasz a #1 kommentreKöszönöm a nézést ..és igen nagyon piros - bár élőben aprócskát nem ennyire - és direkt lett ilyen nem realisztikus késelés , inkább " giccsfaktorba " eső fikció
Ilcsi

2017-11-25 12:45:470+#1De nagyon piros!! De azért nekem tetszik az ötlet...
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)