: Alvó gyermekek a jéghideg avarban...

Alvó gyermekek a jéghideg avarban,
Zokogástól zsongó éjjelek.
Elhagyatott életek végtelen sora,
Mely sorsotokban véreteket ontja.

Fájó szívek sokasága,
Alattomos, gyötrő vívódása,
Ki megérdemli annak ez jár,
Mert utódot vet, s hiába vár.

Várna bár, de tanácstalan,
Mert tán szíve ártatlan
Ha elveti az egyetlent,
Ne várjon csak kegyetlent.

Az undor belső kamrájában,
Szívtelen szavak fogságaban,
A fájdalom már nem is fáj,
Megbújt mint a külső báj.

Most érzelmek zátonyán,
Mint elveszett tartomány
Sodródnak az árral,
Előre vetett vállal.

Ez lesz, mire senkise várt,
Mi mindenkinek árt,
Küzdő lelkek árvasága,
Gazdagoknak boldogsága.

Egy történet váltotta ki belőlem ezeket a gondolatokat, majd sorokat. Ez a legelső versem szóval bármilyen véleményre nyitott vagyok.

Címkék:

39 megtekintés
0 szavazat
4 komment
© Minden jog fenntartva

Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!

hegedo[offline]

hegedo

2019-02-06 18:56:180+#4Válasz a #3 kommentreRendben, köszönöm szépen

egyszercsak[offline]

egyszercsak

2019-02-06 18:01:180+#3Válasz a #2 kommentreNo, hát miután szerkeszteni kommentet nem lehet, de korrigálni másikkal igen, ezért egyértelműsítek:
Először is örülök hogy van még aki verset ír.
Másodszor pedig ezt mint friss verselőnek írtam bár való igaz nem derült ki belőle, hogy konkrétan miért is. Mint útravaló, összességében fogalmaztam. Bármi is vezéreljen a versek írásában. Egyébként való igaz erős a vers, de nem baj az ha hatást érsz el vele, legyen az bármilyen, a lényeg, hogy tudd vállalni, ki tudj állni érte. smiley
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.

hegedo[offline]

hegedo

2019-02-06 17:23:380+#2Válasz a #1 kommentreBocsáss meg késői válaszomért,
Melyben felelek most teneked.
Nem személyes ok az mi ihletett
Engem eme vegyes kezdetre.

Bántó és erős szavak lehetnek
Melyek felmerengtek bennem...
Ha fájdalmat okoztam lelkednek
Ne neheztelj gyerekes fejemre:/

egyszercsak[offline]

egyszercsak

2019-02-03 14:53:520+#1Nem török pálcát e rímek fölött,
csupán annyit mondhatok,
mindenki annyi terhet cipel magában,
mit elődeiktől útravalóul kapott.

Ám e rímek ily birtokában,
fontos hogy veti le azt magáról,
mert élni és élni hagyni kincs,
miképpen ítél az ki mint él a másikról.
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.

Mi ez az oldal?

Üdvözlünk a KockArton!

Ez itt egy grafikai közösségi oldal. Találhatsz itt képeket, tutorialokat, fórumozhatsz és chatelhetsz más alkotókkal, kritikákat adhatsz és kaphatsz. Az oldal egyaránt foglalkozik CG és hagyományos grafikákkal is.

Bejelentkezés

Még nem vagy tag? Regisztrálj itt!

Elfelejtetted a jelszavad? Segítünk!

(?)

Chat

Kockart chat

loading

¦¦¦

Online Tagok

2 / 1786 tag online

2 vendég

[tagok listája]

[A panel bezárásához kattints rá!]