Keserű szavak

Felnőtté lettem, megleltem első szerelmem,
S az élet színpadán azonnal lebőgtem.
Én, a szerelmem szívéhez jutottam
És ahelyett hogy őrizném jól bele, tapostam

Néhány, talán öt volt csupán
Előtted s bánom most oly bután
Az igazi te volnál nagyon is, tudom
Csak a gyakorlat kevés ezért is bukok

Ha volna még remény és vezetve kezemnél
Meglátnád a lelkem mennyit és sokat ér
Sok a bánat most gyönyörű szívedben
Bánkódok én is, de még nem temetlek

Végtelen mondhatnám, hibáztam, ne vess meg,
De mért hinnéd nekem, hogy őszintén szeretlek
Egyszer már játszottam párharcot a tűzzel,
Mondtad, rendben van, de legyen tüstént vége.

Ígértem buzgón, úgy lesz, ahogy kérted,
Most meg a színpadról szintén úgy leestem.
E sorokat írva eszembe jut egy lány,
Egy angyal, ki a szívemnek kincse már.

Büszke vagyok arra, hogy te velem jársz,
Még ha most baj is van, szívem terád vár.
Hogy mit remélek tőled e sorokat írva?
Türelmet, megértést, kezdjük mostan újra.

Én tudom, most neked fájdalmas az élet,
Nincs időd s türelmed egy ilyen lényre.
De hidd el, hogy bennem nagyon jó a lélek,
Csak kallódik nélküled, és elhullik a mélybe.

Nincs nálad jobb se, földön se égen,
Nincs nálad gyönyörűbb teremtés a létben.
Nincs nálam boldogabb ember sem lélek,
Ha azt mondod nekem, hogy szeretlek téged.


2008.május