2011-05-24 13:06:36
A hajnali hűvös szél
Meglegyint az arcomon ér
Újra a hajnali fény
Tudom - semmit sem ér
Ha a testem enni kér
De az ösztön elkísér
És csendben keresgél
Látom az vagyok én is
Talán angyal vagyok mégis
Szárnyaszegett égi
De még nem is olyan régi
Élőlény és én mégis...
Keresem őt, a lánykát
Aki rám, csak rám vár
Akit ha elkapok újra
És gyorsan újra meg újra
Aztán...
Csak a hajnali eső ér
Nincs bennem erő se fény
A hajnali eső áztat
Elmosva minden vágyam
A semmibe nézve élek
De tovább lépni félek
Ösztönlényként élek
De holnap is jövök érzem
Keresve őt, Így árván
Csak csendesen...
Ölelném őt kedvesen...
Forró csókba olvadva...
Minden Földi percben...
A versenyre, ha belefér
Régebbi versem, durvább hangzású volt, de átköltöttem hogy ne botránkozzon meg senki se rajta
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
[A panel bezárásához kattints rá!]