Manó : Elátkozott generáció
2010-08-29 12:04:00
A kéz, amely már reszket
Erős volt vala, most gyenge
Rég volt bennem már erős hit
Hogy elérem azt ami úgy vitt
A hang már nem csendül
Dallamként szállt, már gyengül
Úgy tudom nem vagy szent
Rajtad mért ne fogna a szenny
Az élet, amit élsz, sehogy nem megy
A vers, amit írsz se ment meg
Attól a sok minden mástól
Amit ha veled megtesz az élet
Azután már csak fázol
Az ész elborít
Ősi fagy vadít
A lélek már üres vár
Olyan csendes, olyan más
Nem vagy már óriás
Valami üres, valami más
140 megtekintés
1 szavazat
3 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Ági[offline]
2010-08-30 17:58:150+#3Ha megnézzük a vers alakját, egy nagy fa körvonala rajzolódik ki. Valószínűleg ez nem volt szándékos, viszont vizuálisan meghatározó akár tudatos, akár nem. A versben utalás van az elmúlt életerőre, az elszállt dallamra (madárénekre gondolok). A jelen a korhadás, az elmúlás, kiégés, megüresedés.
Csak egy kérdés: miért ez a pesszimista hangulat? 
