Egy mező a váró némaság…
Egy szellő járta lelki vágy…
És ha megfürdik benne a félhomály…
Semmi nem marad, a semmi vár…

Eső szemerkél, könny, folyt el
Ered a véreb, - ront, terel
Mert mindig az fut ki üldöző!
Vagy rohan ő is az üldözött?

Feldereng újra sok régi kép…
Elmereng arcom, merre, mért?
A gondolat,- most bennem él.
Mi maradt, mi múlt el, még mi ér?
Megpihen bennem a büszkeség

Egy mező a lápos pusztaság
A szellő terror, felkiált
A nap éget, és a vér tüzel
Kettészakítva eltemet

Feldereng megint, sok régi kép
Fárad arcomhoz a semmi ér
Nincs gondolat, és nincs már tett.
Annyit mondok, hogy ég veled!
(2015)