Az éjjel


Hosszú köpenyed
beborítja a tájat.
Széttárt két kezeddel
vigyázod az álmokat.
Az erődőben elszunnyad,
elhallgat madarak éneke,
halkan zenél,
apró tücsök hegedűje.
Erre járod táncod,
felkéred lágy kerindőre
az édes, rózsás álmot,
nem gondolsz még a reggelre.
Mindenki alszik.
Éjjeli homály, emberi koponyákban,
elő és elettelen együtt nyugszik,
vigyázva figyeli őket csillagok milliárdja.
Csak én vagyok ébren.
Cigarettám fényes lyukat éget
a sötét végtelen leplébe,
ahogy itt ülök és nézek,
bambán bámulom
az éjjeli történetet,
Mit játszik nekem az erdő,
hozzá zenél,
édes dallamot súg egy kósza szellő.