Nézz magadba egyszer,
mivé lettél pár év alatt,
vérben úszó vak szemekkel,
neked csupán ennyi maradt.

A lelkedet már rég eladtad,
tán az ördög vette meg,
tagadd nevem, nevess rajtam,
attól még szerettelek.

Megvédeni senki sem fog,
rettegj magadtól szüntelen,
az időnél jobban semmi sem fogy,
hisz rejteked együtt tűnt velem.

Nézz magadba egyszer végre,
benned lapul a fájó énkép,
hogy szembeköpött tükörképed,
belsőd rothadt, s csak a külsőd érték…