Thumeia : Ma
2011-12-04 00:57:07
És, mint a félig megvetett ágy,
Oly üresen fekszem.
Lehunyt szememen át,
Belebetegszem.
Kopott ketyegés katyvaszává válok,
És szétvert órák,
Kimúlt percek gazdájára váltok.
Nehezen enged ki,
a múlandóság zára,
Beragadt, elrepedt
A szerelem órája.
Nekem adtad múltad,
Kitépted jelened,
És szenvedésként újra
Magadra tekered
A félelem fájó láncait.
Megadom az esélyt,
A jövő zálogházának,
Hogy ma újra kivegyem,
Mit bent felejtett a bánat.
Adakozom megint,
Baltát és szeretőt,
Könnyeket, levegőt,
Arcokat, temetőt.
Hibákat halmoztam,
Álmokat alkottam,
Szemernyi tudásom,
Egy őrült kezébe adtam.
Következményekkel újra meghaltam.
81 megtekintés
5 szavazat
5 komment
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Manó[offline]
2011-12-04 22:03:020+#4Üdv a körünkben, és remek kis vers, grat 
Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz
OnlyPaper[offline]
2011-12-04 19:44:390+#3Nagyon szep alkotas...ahogyan az osszes is...
Udvozollek kozottunk es meg marok verseket ..3+ 
Thubakabra[online]
2011-12-04 12:15:570+#1Ez a vers engem nagyon megfogott és át is éreztem. Jó végre szabadabb rímekkel barázdált verset olvasni, sokkal kifejezőbb. Szépek a szóképek is!"Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig"
