: Mirdo i'losa, a tél ura

Történetem egy legendáról szól tulajdonképpen, egy legenda melyet máig emleget Hondren és vidéke. Ez a hely különös volt, különös emberekkel és lényekkel, még a levegő is az volt. Smaragd erdői és hatalmas gazdagon termő szántói messze földön híresek voltak. A boraik és ételeik különlegesek, de volt egy titka, egy olyan titok, amiről csak a hondreniek tudhattak.
Eljött ugyanis minden évnek egy bizonyos napja, amit egy időben kissé rettegéssel a szívükben, de vártak, amit Mirdossa-nak vagyis Mirdo i'losa eljövetelének hívtak. Ez a nap és az azt követő 1 hét, a téli évszak vége felé volt a biztosítékuk, biztosíték a titkuk fenntartásához. Az év e szakában minden család áldozni készült Mirdo i'losa oltárán, hogy mikor eljön, elégedett legyen, mert ha az volt, akkor a következő év az embereknek olyan bő termést, sok jószágot és - aki azt kívánta - gyermekáldást hozott, amelyet semmilyen más vidéken nem voltak képesek még mágiával sem elérni. De azok számára, akik nem áldoztak kellően, keserűség következett vagy még rosszabb, ám ilyen nemigen esett meg.
Volt azonban egy alkalom, amikor mégis bekövetkezett és ez sorsfordító eset volt. Egyszer ugyanis egy hondreni családnak - akik nem készültek megfelelően az áldozásra, sőt rendkívül hanyag módon díszítették ki otthonukat is, ahogyan az szokás volt, és az oltárt sem készítették elő rendesen - ez volt a legemlegetettebb áldozása. Ez az oltár tulajdonképpen egy máglya melynek hegyi vörösfenyő szokás szerint az alapja, és amelyet a megfelelő időben kellett meggyújtani, hogy a parázs a tökéletes időben égjen le, köré sajtokat, kenyeret, bort és főtt vagy sült húst tettek. Ám ez a család nem időben gyújtotta be a tüzet és mire észbe kaptak még épp csak kialudni készült a láng, de már meghallották a hangot, melyet egyébként is kissé rettegéssel vártak. Egy vérfagyasztó földöntúli hang, amely egy hasonlóképp rémisztő lény torkából szakadt ki. A szürke pikkelyekkel borított nyúlánk testen fémesen csillogott a tűz fénye, mint az ezüstpénz. A négy karcsú láb hegyes karmokban végződött, a rövid, de kecses nyak izmos volt és egy csontos tüskékkel tarkított fejben végződött melynek állkapcsában számtalan éles fog sorakozott orrából füst gomolygott, aranyszín szemeit összehúzta. A jó nyolc méter hosszú állat termetes bőrlebenyes szárnyaival csapkodva ért földet hosszú farka nagy dobbanással vágódott a fagyott talajra. Hátán díszes bőrnyeregben ült Mirdo i'losa, egy természeti isten, kinek tekintélyt parancsoló külleme mégsem nem volt kifejezetten rémisztő ám hatalma megkérdőjelezhetetlen. Hosszú bíbor köpenye és kabátja volt vállán farkas prém. Kékesfehér szakálla állán befonva, hosszú hullámos szintén kékes haja szíjjal homlokánál összefogva, arca marcona, bőre sápadt szürke, tekintete jeges, szinte lélekbe hasítóan kék.
Mögötte jó néhány fél méter körüli szintén szárnyas lény ólálkodott a fák közt, várva potyázásra néhányuk csak a közeli fák lombjai közt bújt meg nem merészkedett közelebb. Olajzöld bőrük békaszerű testükön feszült, vörös apró szemük világított a sötétben. Erdei lidércek, akik csakis az év ezen szakában bújnak elő és a könnyű élelemszerzés reményében követik Mirdo i'losa-t.
Mint említettem az oltár rendkívüli jelentőségű volt, igazából a parázs, ugyanis Mirdo i'losa ezt a parazsat fogyasztotta, ezzel melegítette fel jeges lelkét, mert az év e szakában a hold úgy állt, hogy ez a parázs varázserővel bírt. Ha a parázs tökéletes volt látni lehetett, ahogy kifejti hatását az istenségben. Bőre egy pillanatra rózsás, élettel teli lett. De abban az évben először a hanyagul előkészített oltárhoz ért. A parázs még túlságosan izzott, időnként pattogott is. Abban a pillanatban, ahogy Mirdo i'losa a szájához emelte, megízlelte, dühösen kiköpte és irgalmatlan haragra gerjedt. Kereste a parázs készítőjét, aki ekkor az egész családdal együtt a ház ablakában kuporgott látszólag észrevétlenül, de meglátta őket és magyarázatot követelt. Mennydörgésszerű gangja az emberi fül számára fájdalmas volt, de nem volt mit tenni színt kellett vallani. A családfő félszegen kimerészkedett, leborult az isten elé és halkan habogott valamit, mikor az ráförmedt csak összerezzent a férfi, de épkézláb magyarázattal nem tudott szolgálni, a valódi okot mégsem mondhatta el, ami az volt, hogy a hosszúra nyúlt tivornyázása miatt nem ment időben kivágni az oltárnak valót a felesége meg nagyon gyengélkedett éppen a legifjabb csemetéjük világrahozatala miatt.
Ekkor olyasmi történt, ami minden élőt megdöbbentett. Az isten a következőt mondta:

- Eddig minden évben megkaptátok, amit kértetek: bő termés, gazdagság és négy leánygyermek. De ti évről évre kevésbé vagytok szolgálatkészek, nem kérek sokat soha, a parázs, a parázs mely számomra az éltető erő, ez minden, de most nem, most mást kérek, sőt nem kérek, parancsolok! Parancsolom, hogy add át újszülöttedet és megkaptok eztán is mindent. Ha nem engedelmeskedsz, akkor megtapasztaljátok haragomat!

A férfi sokkosan felállt és megköszörülte a torkát, könnyek folytak le az arcán és könyörögte, hogy csak a kicsi fiát ne, az egyetlen fiát… Bármit megad csak őt ne! Másnap estig kapott időt az istentől, amikor is az újra eljött. Úgy döntöttek, hogy ugyan a szívük szakad meg, de átadják a kicsit, mert élni akarnak és a nagyobb gyermekeik szemében képtelenek nézni a rettegést.
Eljött hát az este, nehéz szívvel és remegő lábbal kimentek mindannyian a kis erdei házikó udvarára. Hideg volt, a leghidegebb nap talán. A sárkány lágyan puffanva landolt a ház előtt, Mirdo i'losa le sem szállva nyergéből pillantott le rájuk majd zengő hangján megszólalt.

- Hozd ide a gyermeket!

A férfi közelebb ment, a hátas mellett megállt, ami kénes füstszagot árasztott leheletével és mordult egyet, amitől a férfi még inkább összerezzent, odaadta a pólyás csecsemőt és meg nem fordulva lassan hátrálni kezdett. Furcsa mód a pöttöm nem sírt, csak hüppögött.

- Helyesen döntöttetek, látom, mégiscsak hűségesek vagytok hozzám!

Ekkor az istenség felemelte a csecsemőt a feje fölé és mormolt valami igét egy ősi nyelven, hirtelen fényesség tört ki a pólyából, olyan vakító fehér, amitől káprázik a szem. Az apa eltakarta karjával a szemeit, de nem bírta elfordítani a fejét, valami fölötte álló erő nem engedte ám ekkor a fény elhalványult, a pólya összerogyott és üresen lehullott. Zokogásban tört ki és a földre rogyott. A gyerekei és a felesége odasiettek és körbevették. A ház körül bámészkodók, akik odamerészkedtek az esemény hallatán hátrálni kezdtek és jobbnak látták távozni.
A teljesen elkeseredett szülők elindultak otthonuk felé, de észrevettek valamit. A házuk előtt az ajtóban ott volt egy széndarab, egy maroknyi méterű különleges formájú széndarab, mely egy kisdedet formázott. Ez örök tanulság és fájó emlék maradt a családnak. Ez után mindig szépen elkészített oltárral várták a Mirdossa-t és az azt követő évben egy gyönyörű kisfiuk született, ugyanolyan szép, mint akit kénytelenek voltak feláldozni.
Valamint attól a bizonyos a naptól fogva többé nem látták Mirdo i'losa-t teljes valójában, ám az istenség minden évben ugyanúgy teljesítette a kívánságokat, a parázs eltűnt ugyanúgy és amelytől Hondren vidéke minden évben irigylésre méltó módon zöldellt, termett és gyarapodott anélkül, hogy bárki kíváncsi szem vagy fül kideríthette volna a vidék valódi titkát. A titkot hogy Mirdo i'losa hozza el nekik a bőséget és erről a bizonyos alkalomról is mindenki mélyen hallgatott.
Ám még egy valami megmaradt ez után az eset után. Azokat, akiben csalódott egy apró széndarabbal a háza ajtaja előtt emlékeztette hűtlenségükre…


Kis fantasy iromány a versenyre smiley
Nem igazán szoktam ilyesmit írni, de most megkapott az ihlet. Rövidke és teljesen kitalált történet bár persze néhány jegye ismerős lehet, ez nem a véletlen műve. smiley
Lehet hogy stilisztikailag nem tökély, de azért remélem tetszik smiley

Címkék: ,

Alternat Eve3905 megtekintés
4 szavazat
4 komment
some rights reserved

Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!

Zhenia[offline]

Zhenia

2013-12-31 16:16:100+#4Válasz a #3 kommentreHa ez azt jelenti hogy nem volt rossz akkor köszi smiley
"Minden saláta lehet Cézár... ha elég ideig döföd egy késsel."

Andulino[offline]

Andulino

2013-12-31 16:10:510+#3érdekes volt! smiley

Zhenia[offline]

Zhenia

2013-12-31 09:09:510+#2Válasz a #1 kommentreKöszönöm smiley
"Minden saláta lehet Cézár... ha elég ideig döföd egy késsel."

gepardus[offline]

gepardus

2013-12-31 00:44:270+#1Nekem tetszett! + smiley
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

Mi ez az oldal?

Üdvözlünk a KockArton!

Ez itt egy grafikai közösségi oldal. Találhatsz itt képeket, tutorialokat, fórumozhatsz és chatelhetsz más alkotókkal, kritikákat adhatsz és kaphatsz. Az oldal egyaránt foglalkozik CG és hagyományos grafikákkal is.

Bejelentkezés

Még nem vagy tag? Regisztrálj itt!

Elfelejtetted a jelszavad? Segítünk!

(?)

Chat

Kockart chat

loading

¦¦¦

Online Tagok

1 / 1865 tag online

3 vendég

[tagok listája]

[A panel bezárásához kattints rá!]