Bevezető ^

Ez a tutorial régebben bővebb volt, de két részre lett szedve. Olvasóm jelenleg a tömörebb, „kezdőknek” formát olvashatja.

(Szeretném elszögezni, hogy jelenlegi tutorial a rajz valós kinézetének visszaadási módját hivatott bemutatni, hogy a monitoron is azt láthassuk, ami a papíron is van. Ez némiképp azonban utópia, mivel rengeteg monitorbeállítás létezik és ezért ugyanazt sosem tudjuk visszaadni; viszont megközelíteni azért lehet az eredetit.)

Elsősorban a fekete-fehér rajzok korrigálásáról írnék.

Rajzainkat gyakran szoktuk digitalizálni, majd azt utómunkázni, hogy internetes portfóliónkat tovább bővíthessük – ez fontos lépés, hisz enélkül hiába jó egy rajz, nem fogja a monitor mögött ülő megfelelően érzékelni. Általában szkennerrel vagy fényképezőgéppel lehetséges a kép digitalizálása. Magam részéről a szkennert tartom előnyösebb megoldásnak.

Fényképezés ^

Néhány irányelv:

1. A rajzot mindig merőlegesen fotózzuk le (azaz a kép síkjával párhuzamos legyen az objektívünk lencséje), így nem torzulnak az arányok.

2. Ne vakuzzunk! Ez becsillan a grafiton, illetve fakítja a nem csillogó anyagok felületét; a kép elveszti a hatását. Ennek digitális korrigálása igen nehézkes.

3. Ügyeljünk a helyes fényviszonyokra! Lehetőleg nappal fotózzunk, természetes fényekben. Ha erre nincs mód, akkor érdemes több fényforrást alkalmazni úgy, hogy szórt fényeket kapjunk. Így kerülhetjük el a fénybeli átmeneteket a képen.

4. Készítsünk több fotót! Ha egyet kattintunk, nem feltétlenül lesz tiszta, nem homályos a fotó. Készítsünk akár 10-20 képet és válasszuk ki a legtisztábbat! Az összes olyan képet szortírozzuk, melyek homályosak, ferdék vagy valamilyen hibával rendelkeznek – ezekre nincs szükségünk.

Szkennelés ^

Itt két dologra kell figyelni:

1. Amennyiben van szkennelő programunk, távolítsunk el minden beállítást szkenneléskor – a kontrasztosítást hagyjuk meg későbbre. Sokkal finomabban tudjuk beállítani egy erre hivatott képszerkesztőben, mint a szkenner durva programjával.

2. Némely papír behullámzik a rajta lévő grafikától. Érdemes ezért szkennelés közben finoman (tényleg finoman!) lenyomni a fedlapot, vagy 20-30 nyomtatópapírt a szkennelt kép fölé tenni.

Ha már itt tartunk, mondanék néhány szót a DPI-ről.

A DPI egy felbontási egység (Dot per Inch), melynek fontossága elsősorban nyomtatáskor jön elő. A legnagyobb DPI méret, amire szükség lehet, az a 600 DPI, de ez már a nagyon pontos fotográfiák nyomtatásához szükségeltetik. Rajzainkat elég 300DPI-n szkennelni – ha netalán később nyomtatni szeretnénk, akkor ezzel a felbontással már ugyanakkora méretben tudjuk megtenni minőségromlás nélkül. Az ennél nagyobb DPI teljesen felesleges, nem hoz szebb eredményt a képen és csak a helyet foglalja.

Ha a DPI-re rákérdez a program, akkor válasszuk a 300-at.

Képszerkesztő programok ^

Van néhány. A legelterjedtebb az Adobe Photoshop, de akadnak „kisebb” programok is, mint például a Gimp. Alkalmas még a photoscape, az irfanview és megannyi ingyenes program, melyet a google segítségével könnyedén megtalálhatunk és le is tölthetünk. A legtöbbjük rendelkezik azokkal az alapfunkciókkal, melyeket alább le fogok írni és melyek szükségesek a megfelelő digitalizáláshoz.

Álljunk neki az utómunkának! ^

1. lépés: a kép elforgatása. Állítsuk arra az oldalára, amelyre az eredetit is! Ehhez szinte bármelyik képnézegető/szerkesztő megfelelő, de akár a szkenner programjával is lehet forgatni.

2. lépés: Vágjuk le a felesleget!

Fotózott képeknél általában nem csak a rajzot sikerül digitalizálnunk, hanem belelóg néhány nem kívánatos rész is.

Ezt Photoshopban a vágás eszközzel ([c] gomb) tudjuk elkövetni: jelöljük ki a meghagyni kívánt képet, majd igény szerint pontosítsunk. Képesek vagyunk forgatni is, ha netalán kicsit ferde lett a kép. Az [enter]-t lenyomva véglegesítsük a vágást: a fölös részek eltűnnek.

3. lépés: amennyiben képünk fehér lapra készült és valamilyen színtelen eszközzel (fekete különböző árnyalatai által), színtelenítsünk! A szkenner lámpája kékesen becsillanhat és ebben a lépésben ezt kívánjuk kiszedni (ha színes papírról van szó vagy színes képről, akkor ezt a lépést értelemszerűen hagyjuk most ki!).

A színtelenítésre több lehetőség van. Photoshopban korrekcióként használhatjuk a színezet/telítettséget (hue/saturation), a fekete-fehéret (black-white) vagy a csatornák kapcsolgatását. Nekünk elég a Színezet/telítettség korrekció (kép > korrekciók), mely előhívása után a „telítettség” csúszkát húzzuk minimumra, balra. A kép erre színtelen lesz.

Erre minden képszerkesztő programban van lehetőség, csak más-más elnevezéssel rendelkeznek. Szóval gyakoroljunk egy kis türelmet és böngésszük végig a menüt a nekünk kellő funkció után!

4. lépés: kontrasztosítás. Ez elég nehezen jön vissza a nyersen digitalizált képen, így most nekünk kell beállítanunk.

Erre három érdemleges eszköz van a Photoshopban: görbék (curve), fényerő/kontraszt (brightness/contrast) és szintek (levels). Érdemes próbálgatni mindegyiket, mert mindig más-más eszköz lesz alkalmas képünk tónusértékeinek függvényében. Egyéb képszerkesztőkben is benne vannak ezek a módosítások, de szintén megeshet a név változatosság és keresni kell őket. Én továbbra is maradnék a Photoshop mellett és aszerint írnék.

A kontrasztosító korrekciókat szintén a kép > korrekciók között fogod megtalálni.

Most gyakorlásképp válasszuk ki a szinteket (levels)! Előjön egy kezelőfelület egy fekete négyzetes diagrammal. A diagramm a fényegyensúlyt mutatja, ezzel nem kell foglalkoznod. Amire szükséged van, az a csúszka alatta.

A bal szélső csúszkát elhúzva a képen a sötétebb tónusokat fogod mélyíteni. Ezzel óvatosan kell bánni, mert a foltok „beéghetnek”, a ceruzavonások előjöhetnek, durvulhat az amúgy lány textúra. A jobb szélső csúszka ennek ellentettje, mégpedig a világos részek előhívására szolgál. Ennék is hasonló a probléma, de ez elsődlegesen úgy jelentkezik, hogy a világos részek és a középtónusok találkozása egyenetlen lesz. A középső csúszka az egész képet sötétíti vagy világosítja.

Én azt javaslom, hogy szánjunk rá pár percet és próbálgassuk, mely beállítás a legmegfelelőbb. Érdemes a képet a monitor mellé állítani, hogy lássuk, mennyire tudjuk megközelíteni annak értékeit.

Összegzésképp ennél a lépésnél a következőkre szoktam figyelni:

• a kontraszt ne tegye tönkre a textúrákat (a ceruzavonások ne legyenek harsányabbak, a tónus ne legyen rücskösebb a valóságosnál)
• a világos részek ne égjenek be!
• törekvés a lehető legpontosabb kontrasztosításra

Amennyiben színes képen dolgoztunk, a kontrasztosítás erősítette a színeket. Ez ellen is van megoldás, ha az eredeti színvilágot szeretnénk visszaadni!

A korrekciók közül válasszuk ki a már említett színezet/telítettség (hue/saturation) lehetőséget! A telítettséget (középső csúszka) nem kell teljesen lehúzni, elég csak finoman balra vonni. Ez már javítja a korrekció okozta erősített színeket.

Ezt érdemes kontrasztosítás után elvégezni, hogy tudjuk, mennyi finomításra van szükség.

5. lépés: publikálási méret beálíltási.

Nem feltétlenül szükséges ultranagyban feltenni egy rajzot bárhová is, hacsak nyomtatványokat nem szeretnék később készíttetni. A nagy felbontásnak több hátránya van: természetesebbé tesszük a rajz ellopási esélyeit, illetve felesleges részleteket mutatunk meg. A legtöbb kép messziről, kicsiben áll össze egy egésszé.

Harmadrészt pedig több helyet igényel, de ez már a publikáló felületet szolgáló tárhely problémája.

Meg is volnánk! Remélem ez a néhány sor segített abban, hogy rajzaidat még szebb formában tudd ezentúl publikálni!

Kapcsolódó tutorialok:

képek összeillesztése – segítség a több részben szkennelt képek összerakásához

Thubakabra
(2012-06-15)
11365 olvasás