Aktuális téma: Bob Ross: művészet vagy giccs?
Ebben a fórumtémában az adott témával kapcsolatos gondolatokat lehet kifejteni, egyfajta agytornaként.
Kérünk mindenkit, hogy tartsa be a vitázás írott és íratlan szabályait, különös tekintettel a személyeskedés elkerülésére.
AK-87[offline]
2022-07-25 16:06:14#466A művészet és az, amit róla gondolunk a 21. századi posztmodern világban teljesen kifordult önmagából. Az a helyzet, hogy bármit művészetnek lehet nevezni, akár egy vászonra két méterről ráönthetek egy vödör festéket, vagy némi szemétből kiszórt maradékot beleönthetek egy virágcserépbe (történt már olyan botrány, hogy egy kiállítóteremben a takarító eltávolított egy kiállított installációt, mert szemétnek nézte).
Művésznek azt nevezik, aki kvázi művészi körökben mozog, elég sok galériatulajdonos, elismert művész, esetleg potenciális fogyasztó ismerőse van. Ha ennek az elitnek a tudatába bekerülsz, csinálhatsz bármit és bólogatni fognak. Láttam már kortárs festményt több ezer eurós áron kiállítva, amelyet a négy éves kislányom 3 perc alatt hozna össze olajfestékkel. Nem feltétlenül az a művész, aki szakmailag elismert. Simán lehet egy jó körökben mozgó szélhámos is.
Kazimir Szeverinovics Malevics Fekete négyzete művészet? Szerintem szélhámosság. Persze 1915-ben ez elképesztően progresszív volt és neki legalább voltak rendes festményei is ellentétben nagyon sok kortárs "művésszel".
Szerintem az sem művészet, amikor egy csikket, vagy egy műanyag palackot le tudsz rajzolni fotorealisztikus minőségben, mert hiányzik belőle a tartalom.
Amit a tömegek ízlés hiányában zabálnak mint a cukrot, arra sem feltétlenül mondanám, hogy művészet, mert akkor a Transformers meg a Bosszúállók is művészet lenne nem pedig vidámpark élmény (ahogy ezt Martin Scorsese jegyezte meg nagyon találóan).
Egy művésznek kétféle képességre van szüksége. Elsősorban valamilyen szintű kapcsolatra a tudatalatti, vagy tudatfeletti szférákkal. Ennek a szélsőséges esete a skizofréniás hallucináció, esetleg a pszichoaktív drogok által okozott trip. De hétköznapibb esetben ilyen az ihlet.
A második képesség a szakértelem. Tehát az, hogy ebből a kapcsolatból érkező élményt materializálni tudod. Mondjuk le tudod festeni, rajzolni, tudsz belőle verset, regényt zenét írni stb.
A művészet mértékét és minőségét mérni pedig csak ízléssel lehet, amihez olyan helyre kell születni, ahol ezt megkapod, vagy amin sokat kell dolgozni.
Mondom ezeket úgy, hogy nem tartom magam művésznek, nehogy bárki félreértsen.
Manó[offline]
2019-09-21 18:30:43#465Az, hogy a tömegek által elfogadott dogmáknak megfelelve, valami elkészül, divatból, trendből, az is lehet művészet - ha az valódi bensőséges érzeteket kelt. Hogy mi is a művészet?
Szerintem nem tudjuk igazából behatárolni. Veszprémben Laci akkor lett művész, miután meghalt, akkor kezdték el megpróbálni összeszedni a műveit, melyek többsége nekem nem tetszik. A művészetet mindig az adott társadalmi trend határozza meg, legtöbbször nem a művész tehetsége alapján, hanem az ismertsége alapján.
Szerintem a művészet az, ha valaki alkot valamit, és az megindít, elgondolkodtat egynél több nem ismerős embert. Annak a személynek az szerintem már művészet.
Egy kiváló asztalos is lehet művész a maga területén, akár csak egy programozó is.
De itt, a grafikai alkotásokon van a lényeg jelenleg. És ezen a téren, szintén az a releváns, ami a többségnek tetszik.
Szerintem művésznek lenni a leghálátlanabb feladat, mivel meg kell felelnie a tömegeknek ahhoz, hogy igazán ismerté váljon, mivel nem elég, hogy a tudás megvan, kell hogy ismerté válj, és/vagy minimum meghalj.
Az, hogy mi a művészet, ki a művész, nagyon nehéz kérdés. De mindenképpen ott kell keresni a választ, ahol emberek sokasága meghajlik az alkotás előtt. Na nem a sznobok... hanem a legegyszerűbb ember is.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!
vorosritty[offline]
2019-06-01 21:49:19#464Válasz a #463 kommentreTetszik amit írtál a művészet témájáról.
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!
ipszilon[offline]
2019-05-29 21:55:59#463Ez egy nagyon jó téma!
Szerintem elsősorban érdemes levetnünk a kulturálisan beivódott posztromantikus elképzeléseket a művészekkel kapcsolatosan - nevezetesen hogy a művész zseni, bármi felett áll és körüllengi valami delejes misztikum.
Számtalan ilyen előítélet van, minthogy például egy művész furcsa vagy rendetlen vagy öntörvényű és már-már őrült - holott a többség nem ilyen, sőt! A romantikáig szó sem volt még "önkifejezésről" sem, mégsem mondhatjuk például Raffaello-ról, hogy ne lenne művész.
Úgy gondolom azért is olyan bonyolult helyére tenni magát a "művészt", mert szellemi munkát végez, ami valamilyen módon mégis materiális formában vetül ki (legalábbis képzőművész esetében ez talán kijelenthető akkor is, ha az adott mű akár konceptuális is). Ennél fogva könnyű abba a hibába esni, hogy nem a szellemi munkát, hanem a technét, a kivetülést értékeljük - értem ezalatt azt, hogy leszarozzuk és azt mondjuk, "ez nem is művész" vagy "ez nem is művészet, mert ilyet én is tudok" - Holott sokszor egy tökéletesen kivitelezett rajz sokkal üresebb akárminél.
Manapság, amikor már a művészet határai teljesen kitágultak, és effektíve bármi lehet az, szerintem az egész művészettörténeten átívelő egyetlen közös pont nem az innovativitás/eredetiség vagy a magas szintű technikai ismeretek, hanem a tudatosság.
A tudatosság is korszakonként más és más szempontot jelent ugyan, de nyomon követhető, például a középkorban egyértelműen ikonográfiai tudatosság volt, ma viszont inkább egyfajta filozófiai hátteret takar. Erre egy tök jó példa Danto-tól a vörös négyzetes történet: https://www.artpresszo.hu…
Persze az is más kérdés, hogy amelyik mű nem áll meg a lábán a laikus szemlélő előtt a filozófiájának ismerete nélkül, az vajon a szemlélő hiányossága-e.
Visszatérve a kérdéshez szerintem a művész az, aki
-tudatosan alkot,
-hajtja egyfajta elemi kíváncsiság és kényszer,
-reflektív (a mai, saját világára reflektál, nem anakronisztikus)
-és ami szomorú, de tagadhatatlan: szakmailag is elismert.
Steff[offline]
2019-05-17 20:53:19#462Kedves hölgyek, nagyon köszönöm az eszmefuttatást. Ha nem is konkrétizálódott bennem a művészség pontos fogalma, mégis ráéreztem a lényegre Köszönetem!
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)
Thubakabra[offline]
2019-05-17 16:46:15#461Pár éve már gondolkodom a kérdésen, mit is jelent művésznek lenni. Van, aki azt mondaná, hogy minden művészet, ami alkotás -- én ebben sosem hittem. Szerintem valami különleges kell még az eszközhasználaton kívül, ami sajnos - vagy inkább szerencsére - nem mindenkiben van meg. Ahogy én látom, a művészek zöme tényleg valamilyen pszichés problémával küzd, és ezzel most nem leírni szándékozok semmit, de nem is jelenti azt, hogy már kapásból művész lesz valaki, ha nincs megértve vagy lelki problémával küzd.
Viszont a pszichés probléma az, ami más perspektívába helyezi a dolgokat, és ez ad egy másfajta látásmódot, amit a művész megragadhat, és papírra vetheti. Azért, mert ki akarja fejezni a gondolatait, az érzéseit vagy meg szeretné mutatni azt, ahogyan ő a világot látja, vagy mert szabadulni akar attól a tehertől, ami benne lakozik és kitörni akar.
Ez lehetne egy kiinduló pont, de emellett az sem mindegy, hogyan csinálja az illető.
Mert hát alkothat valaki érzésből, ha nincs meg a tudása a megfelelő eszköztárról, akkor az önkifejezés nem fog úgy sikerülni, ahogy szerette volna. Ha egy gyászoló embert akart rajzolni, de rossz színeket használ, az anatómia miatt meg egy vigyorgó alakot fest, akkor ugye elcsúszott a vágy és a valóság.
Szóval az érzékenyebb lélek és a megfelelő ismeret egy igen jó kombó, ami már valakit művésszé tehet. Érzés és tudás gyönyörű kapcsolata.
Nem hiszem azt, hogy a másolás művészet, mert ott nem a saját képzeletünk vagy érzésünk játszik, hanem egy másik alkotóé. Azt sem hiszem, hogy aki a tudást megszerzi papírral, művész lesz; az még mindig csak az eszköz, de nem az a plusz. A tehetség sem művészet, az is csak az eszköztár, ami vagy jó vagy nem, de mindig fejleszthető.
A művész viszont egy állapotban van, ami kreativitást szül, érzelmeket vált ki, kifejez és újat teremt.
Én kényszerből művésznek mondom magam, mert így az egyszerűbb, de még így is magyaráznom kell, ha rákérdeznek a munkámra. "Szabadúszó művész". Hát az meg mi? Jó kérdés. Én csak annyival zárom le, hogy portrékat, illusztrációkat és designokat készítek megrendelésre és kedvtelésből. De hogy ez mennyire nevezhető művészetnek? A laikusnak az. És ha drasztikus szeretnék lenni, akkor ennyi elég is.
De a valóság más. Látok olyan embereket, akiknek minden szava egy műalkotás, és egy csettintésre fest olyan érzelmeket, amikről addig nem is tudtam, hogy léteznek.
Összegezve tehát én igazi művésznek csak kevés embert tartok, nem megyek azzal a módival, hogy "hát de rajzol, akkor művész". Hogy én mit mondanék az illetőnek? Az attól függ, hogy ki az illető, és miért kérdezi. Ahogy Barnuska írta, az jó ötlet, hogy előbb kitalálod, hogy ő mit vélekedik róla, aztán vagy egyetértesz vele, vagy nem.
De szerintem ez egy olyan témakör, ami igencsak szubjektív. Ha ő nagyon máshogy gondolja, akkor talán jobb is úgy hagyni.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
Barnuska[offline]
2019-05-17 16:02:26#460Én egyszerűen látom ? Nem hinném, h egyszerűen emészthető, amit írtam, de ha sikerül a lelkünket lecsitítani, akkor nem megyünk bele abba, amire a kérdés maga mutat ! Mert értjük a kérdést, értjük...ki a művész ? Aki híres ? Akinek neve már bevésődött ? Aki volt és már nincs, és amikor volt akkor senki sem volt, most meg dollár milliókat ér egy egy alkotása, és a művészettörténészek megmondták a frankót... Aki most menci, és ráfekszik a hullámra, amit elvárnak, bár kommersz amit alkot, mégis híres... Aki az éppen aktuális politikai szél szerint művész ? Aki kitüntetéseket kapott, és nem más mint a nemzet csótánya, vagy a nemzet dalnoka, vagy a nemzet költője, a nemzet építésze, festője... Vagy aki suliba járt, és kapott egy keményfedelest, és utána már művész úr/hölgy/úrhölgy/hölgyúr ? Ezek mind szubjektumok, emberi megítélések...de azt már írtam...
Feltételezem, hogy tanítás közben kaphattad a kérdést, és igen aki tanít, arra felnéznek, és azt hiszik, hogy a neki szegezett kérdésre minden választ tud...Ám ez nincs így, és ez sem baj ! Az a baj, ha nem tudom/tudod/tudjuk a választ, vagy nem akarjuk a saját válaszunkat más torkán letolni, akkor pocsékul érezzük magunkat... nem vagyunk minden6-ók , ám vagyunk emberek, akik tudnak beszélgetni, eszmét cserélni, szerintem ez sokkal többet ad, mint egy kérdésre kőbe vésett választ adni
Szóval nincs olyan, hogy kell , olyan van, hogy lehet - szabad - talán Anyaként görcs voltam anno, hogy a fiaim örök kérdéseire sokszor nem jött a válasz... aztán megértettem, h a fiaimat nem az érdekli, hogy anya mit tud, hanem az, hogy anya hogyan tudja vagy gondolja, és a kis okos fejével csak úgy itta a szavakat mindkettő
Ma már nagyok, vagyis " nagyulnak " , de milyen jó velük beszélgetni akármiről, bár már inkább én hallgatok és büszke vagyok .Na, és akkor más tanácsot nem tudok én adni neked, csak azt, hogy beszélgessetek
Ilcsi
Steff[offline]
2019-05-17 14:27:06#459Válasz a #458 kommentreIlcsi, mennyire egyszerűen látod! Irigyellek! De az annyira pocsék, amikor valaki felnéz rád, választ remél, és te "kellene tudd" a választ!! De nem tudod! Érted, ugye?
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)
Barnuska[offline]
2019-05-17 14:13:12#458Válasz a #457 kommentreA téma jó, de én hányok tőle Bocsi, h így indítok ... az első nálam is az volt, hogy megnéztem az emberek ! által szóba öntött, hivatalos ( ?) forrásokat, és a végén már röhögtem kínomban, és arra jutottam, hogy az állatok nem művészek, az emberek lehetnek azok, bárhol, bármiben és bármikor...
Aztán ezzel is vitatkozni kezdtem, képzeljétek csak el a madarakat, amikor fészked készítenek !! Az valami csoda, ahogyan egy gyenge ágon, aprólékos munkával, pici csőrükkel csodaszépet alkotnak, irigylésre méltó, ember nem lenne képes rá... vagy nézz meg egy pókhálót, amint a pók szövi és szövi, majd elkészült a pillekönnyű, mégis végtelenül erős csodaszerkezet, na ember nem tud olyat szőni... és akkor majd szól az ember, hogy : de az ösztön, nem nagy cucc ! Hát akkor kérem szépen tessen ösztönből akár hasonló művészetet véghezvinni kedves embertársam , és akkor lehet máris beszélgetni arról, hogy mi a művészet, és ki is a művész ...
De nem is értem, miért fontos kérdés ez ? Az embereknek mindig mindenből kell egy skatulya, ahová be kell és lehet passzírozni bárkit és bármit, csak hogy könnyebb legyen a dolga, ha ítélkezik, felemel, lenéz, felrak, sokkal könnyebb így, ha választ kapna - mondom kapna - !
Mert a kérdés mögött én ezt sejtem ki, és a zsigereim érzik a kérdés feltevésének okát is...és mivel van az ok arra meg az okozat, máris azt tenném : " miért érdekel ez a kérdés téged, kedves kérdező ? Kérdezz ilyenkor vissza, bátran, és máris megtudod, miért kaptál ilyen kérdést... a válasz pedig megmutatja, mit is érdemel : lesöpröd, beszélgetsz róla - mert lehet , ó az ember az élet minden területén csodákra képes, meg pusztításra is - átléped, vagy mosolyogsz, vagy azt mondod : á, a művész egy olyan magas szintű emberi megnyilvánulása a tevésnek, amit magas rendű és rangú bizottságok méltónak tartanak a látásra, hallásra, tapintásra, megevésre, ivásra, lakásra, táncolásra... Egyet nem szabad : magadra venni a kérdést úgy, h beledögölj ...én most ezt gyakorlom, olyan sok éve már...
A Teremtőtől - univerzumtól ( mindenki belátása és hite szerint ) kaptunk lehetőséget arra, h kifejezzük azt, ami ott belül kering bennünk ... aztán adjunk utat ennek, had jöjjön kifelé... akiben benne-szakad sajnálom, ő vergődik, ismerem ezt az érzést is ...
Szóval, én most ennyit szerettem volna leírni, ami szubjektum, mint minden kérdésre adott válasz, amikor a kérdés nem objektív : mert 2 x 2 az 4... még
Ilcsi
Steff[offline]
2019-05-17 13:23:12#457Értelmező szótár? Hm... Hogy nem jutott ez eszembe! Meg kellene néznem én is a jelentését!
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)
egyszercsak[offline]
2019-05-17 13:04:18#456Sziasztok! Gondoltam megpróbálok ötletadással segíteni, szóval én itthon megnéztem a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint mi a művész (főnév) szó jelentése. Kettő jelentése van írva benne, de ez 1989-es kiadás. És ami szerintem fontos volna, hogy definíció szerint kéne megtalálni. Valami hivatalosabb formában akkor már, mondjuk egy online vagy egy friss kiadású Magyar Értelmező Kéziszótár formájában. Sajnos én sem vagyok biztos a jelentésében, hogy ma - most ki számít ténylegesen művésznek. Ugye ha definíciót nézünk ami tényleg hivatalos(abb) forrás, azzal elkerülhetjük mások személyes véleményét a szó jelentését tekintve. Persze mindez csak egy ötlet.
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.
Steff[offline]
2019-05-17 11:35:44#455Sziasztok! Pár hónapja megkérdezte egy ismerősöm, hogy mitől lesz valaki művész, illetve mitől művész egy festő/rajzoló. Nem tudtam mit válaszoljak, csak zümmögtem-hümmögtem. Nektek mi a véleményetek? Ti mit válaszolnátok egy hasonló kérdésre?
"A ceruza egy tükör: megmutatja ki vagy, és mit tudsz...". (stephaniM.)
Thubakabra[offline]
2018-06-09 17:05:31#454Válasz a #452 kommentreKiegészíteném még a másoktól való építőkritikával is, akik ténylegesen segíteni szeretnének, és nem így rombolni.
A barátok és család nem tud rámutatni a javítandó dolgokra, ők mindig a legjobbakat mondják. Ami szintén kell persze!
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
Thubakabra[offline]
2018-06-09 16:50:41#453Válasz a #451 kommentreEzt én is gyakran érzem! Láttam már neten ilyen jellegű kifigurázós posztokat a grafikusokról, hogy rengeteg pontban hasonlítanak a ku*kra.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
Anniee[offline]
2018-06-09 15:50:34#452Válasz a #449 kommentreBarnuska ha van rá mód, a leírtak miatt jól jönne neked ha az értékesítést ràbíznãd màsra. (Családtag, barát)
Nem gyötörne dilemma, trilemma, csak az alkotásra hangolódhatnál.
András Tibor
Anniee[offline]
2018-06-09 15:43:55#451Válasz a #450 kommentreAz "erre van érdeklődő" miatt érzem én néha hogy (bocsi, de nem tuduk találóbb kifejezést!) el vagyok kur*va.
Ez picit kell is, de ez miatt(is) fontos hogy szűrjük a megbízásokat. Ha màr vannak.
András Tibor
Thubakabra[offline]
2018-06-09 12:30:25#450Válasz a #449 kommentreMár bocs, de aki olyanokat ír, hogy gyújtsd fel a képeidet, annak nem ér semmit a mondandója, és egy igen sekélyes emberről van szó.
Van különbség itt a kritika és a puszta rosszakarat között. Ez csak az utóbbi volt. Nem szabad hagyni, hogy az ilyenek hassanak az alkotásaidra, és arra, hogy mennyiért árazod be őket.
Másrészt: egy bolt olyan termékekből épül fel, amire van kereslet, az eladó azzal tölti fel, amire látja, hogy van érdeklődő. Ha aszerint festesz, hogy "erre van érdeklődő", és nem aszerint, ahogy épp kedved tartja, nem törődve a vásárlók ízlésével, akkor terméket adsz el (véleményem szerint), mint egy boltban. Egy művészeti értékkel bíró terméket. Szóval nem az aktuális művészi érzés irányítja a kezedet, hanem az eladhatóság, és az, hogy abból ki tudd fizetni a számlákat.
Számodra (szerintem) az a célszerű, ha afelé irányulsz, hogy az aktuális művészi kedv szerinti alkotásaidat értékesíthesd, és azt add el.
De tök mindegy igazából, mert ezek csak címkék, meghatározások, ami szerint kommunikálni tudunk a dolgokról. Magán az alkotáson nem változtat semmit, és te se érezd úgy, hogy bármiképp is degradáló lenne. Az áraidat tessék beszabni jól, mert összességében nézve ez a helyes - nem csak a szakmát, de rád is tekintve.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
Barnuska[offline]
2018-06-09 11:12:58#449...olvasok, próbálom megérteni, amit és amiről írtok - na nem azért mert nincs agyam, csak akarom érteni, hogy miért azt és úgy gondoljátok, amiről a véleményt formáljátok - nem igazán lettem vidámabb, be kell hogy valljam ...
Nálam ez téma napirenden van, már jó hosszú ideje, és magammal is jókat vitatkozom, sokszor vágom földhöz az éppen aktuális festésemet ( a bútorlap bírja ), amikor azt érzem, hogy ennyiért ez nem éri meg ... Aztán felveszem a földről, igyekszem megnyugodni, és a helyére teszem, mert megérdemli...Miért érdemli meg ? Mert ami látok az nem volt eddig, én " csináltam " meg, a semmiből valamit...Ha másért nem, akkor ezért is megérdemli, h bánjak vele szeretettel... Na, akkor most átmentem szentimentálisba, amit lehet szeretni, vagy éppen utálni...Hm, ez a " terméket gyártok " kijelentés is szomorúvá tesz, bocsi Thub, de nem írhatom azt, hogy boldog vagyok, hogy meg kell tanulnom úgy szétnézni a falaimon, a dobozaimban, a mappáimban sorakozó alkotásokra nézni, mint termékekre...Az jut erről eszembe, h amit pénzért veszünk, az mind termék, termék a kenyér, a tej, a ház, a kocsi, a szárított teveszar, de egy alkotás, akár professzionális, akár nem az, nem lehet termék kategória, pusztán azért, mert pénzt kapunk érte ! Bár, ha lecsupaszítva nézem az egész "alkotás-vevés-pénz-élek belőle " kérdést, akkor valóban terméket gyártok, és vagy van kereslet rá, vagy nincs... és a legszomorúbb ebben az egészben, hogy a felsorolásomból hiányzik a legfontosabb : én magam, aki azt az egyet valami megalkottam, és abból nem lesz több, olyan nem...Na, és akkor a vevőt ez érdekli a legkevésbé, ő valóban terméket lát, ami mindig drága, amit akkor majd valaki más megcsinál olcsóbban .. és itt téved a vevő a legnagyobbat : na azt aztán senki más nem csinálja meg úgy, ahogyan én ! Ó és hát persze ezt a vevő nem értené, az ő válasz az lesz, hogy más is tud vijjjágot, meg tájasosat, meg jóóóó naaagyot is, én meg akkor már nem is szólok, hagyom a csudába az egész elmagyarázást ... Most olvasom, h nem is nektek írok, hanem még mindig magammal beszélgetek, és igyekszem meggyőzni magam, hogy hogyan is tegyek rendet a fejemben, hogyan legyek képes arra, hogy elfogadjam : igen, ezek itt mind termékek körülöttem, amit a vevő nézeget, fordigatja, ( bár kérem, h nem lenne jó megfogdosni, az nem tesz jót a felületnek ) , alkudozik, mint egy zoknis cigány a vásárban...remélem hamarosan jön a " megvilágosodás " a fejemben, és minden lelki nyomorgás nélkül ki tudom mondani : megfestettem, eladó, megveszik, megyek a boltba kaját venni, és kifizetem a számláimat ... Miért írom ezt ? Mert a piacon az árak nevetségesen lent vannak ! Sajnos nem tudunk népet nevelni, sem a nevetséges pénzekért alkotókat, sem a "minél olcsóbban vegyek jó nagy képet " vevőket ! Teljesen logikus és valós, amit az árakról lentebb írtál Thub ! ..és akkor megint itt jövök én a már nekem is bonyolult írásomba, h hiába akarok a nem bagóért alkotók és eladók táborába tartozni, hiába " tartom " az alkotásaimat az én érzéseim, elképzeléseim , a belefektetett munka meg ezer minden szempont szerint nem 2 ezer forintra, ha a másik alkotó még ennek is alá megy...
Szerintem már csak én értem, h miről akartam írni , ne haragudjatok, de összeszedettebb nem tudtam lenni, ez az egész téma ingoványos, kesze-kusza, sok oldalról értelmezhető, magyarázható...Még egy, az életemből példát írok még le, minden végső konklúzió nélkül: az egyik " híres festő minősítő ember " javasolta, h amit eddig alkottam, szedjem le a falaimról, vigyem ki egy udvarra, és csináljak belőle egy jó nagy kupacot, és gyújtsam fel, mert egy árva petákot sem ér sem egyenként, sem külön... pár nap múlva egy totál ismeretlen emberke írt rám, hogy látta a képeimet, különösen egyet, amit szeretne magának, nem érdekli az ár, lehet 6 számjegyű is, csak írjam meg a számlaszámot, utalja az összeget...Hát én akkor most nem tudom, mi is van ?
Ilcsi
Anniee[offline]
2018-06-08 21:55:44#448Válasz a #447 kommentreIgem, terméket. De az mem pusztàn maga a rajz hanem a "plussz" is. (profizmus, ismertség, megbízhatóság, szakértelem, a teljes projekt lebonyolítás stb) És ezt az egészet a neved takarja be.
Én ezt az élmémycsomagnak nevezem, amit a termék köré építünk.
András Tibor
Thubakabra[offline]
2018-06-08 12:40:53#447Terméket gyártok. Nincsenek kiállításaim, visszatérő vevők meg csak azért jönnek vissza hozzám konkrétan, mert már rendeltek tőlem párszor, tudják, hogy professzionálisan dolgozom.
Ezt hívják márkahűségnek.
Különbséget teszek aközött, hogy x ember ismeri az alkotó nevét, mert már rajzoltatott vele, és aközött, hogy országszerte elismert művész, és ezért veszik az alkotásait. Ahogy írtam, ebben az esetben már nem művet, hanem művésznevet adnak el azok, akik befutottak. Olyankor már elég egy random pacát pöttyinteni a vászonra, már akkor is megveszik, mert a művész szignójával van ellátva.
Szóval nem, én sem egy nevet adok el. Hanem adok el azoknak, akiknek már dolgoztam, és akik esetleg továbbadták a nevemet, miszerint "ő jó rajzos, vele meg tudod csináltatni a kutyás rajzot".
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
[A panel bezárásához kattints rá!]