2010-12-24 12:02:30#26"A témához, amit Manó és Andi boncolgattak: elhiszem, hogy van olyan mértékű lelki fájdalom, amit egy ember képtelen elviselni. Ahogy van olyan mérvű fizikai fájdalom, ami megöl. Mégis, annak, aki ezt nem éli át, ez nem lehet hivatkozási alap."

Nem értek egyet, ismerek ilyen embert aki átesett hasonlón, láttam hogy csúszik le, hogy megy tönkre idegileg-lelkileg.

Gary, az egész világ irreálissá kezd válni, azaz, lassan az irreális nézet lesz a normális.
Az optimizmus legalább olyan káros mint a pesszimizmus, sőt, a pesszimizmus jobban véd a szemét dolgoktól felkészít, eleve szar dolgokra készülsz fel, az optimizmusban meg kapod a pofonokat
A reális felfogás szerintem a legelfogadhatóbb, lévén, hogy nem érzelmi úton, hanem logikai úton állsz hozzá mindenhez.
Elfogadod a rosszat, ugyanakkor helyesen próbálod kezelni helyén a dolgokat.

Lehet sok okosságot írni ezzel a témával kapcsolatban, de ne feledjük el, az emberi érzelmeknek nagyon széles skálája van, sosem fogjuk tudni pontosan meghatározni mi a gyengeség, és mi az ami erőssé tesz....
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-24 02:01:37#25Előre is bocsánat a hozzászólás hosszáért

Ahogy nézem, mindegy, hogy valaki pozitívan, vagy negatívan áll a dolgokhoz, ettől függetlenül mindenki realistának tartja magát Még senki nem írta, hogy "hát én tök irreálisan látom a világot"...

Itt a téma kapcsán előjött már, hogy a rossz dolgokon nem lehet változtatni, ami teljesen igaz. Fájdalmas dolgok mindig is történtek és történni is fognak. Emberek fognak meghalni (mi is), és sok olyan fog még történni, amire nem is gondolnál. Ezen nem lehet változtatni. Azon viszont igen, hogy mihez kezdesz vele. Az egyik út a menekülés. Kényelmes, átjárhat a fájdalom, az emberek sajnálnak, és azt is megértik, ha semmit nem akarsz tenni.
Szerintem ez mégsem lehet egy életállapot. Megvan a helye a fájdalomnak, a gyengeségnek, hogy üvölts, összeomolj, megőrülj, vagy pusztíts.

De fel kell állni. Ha nem teszed, csak egyre mélyebbre kerülsz. önmagadat hajszolod egyre jobban bele ebbe az állapotba. Nehéz megmondani, hogy mi segíthet abban, hogy felfelé induljon az ember. Még egy szeretett ember halálából is lehet erőt meríteni. Ami életed egyik legnagyobb csapásának tűnik, lehet, hogy olyan dolgokat indít el benned, ami teljesen megváltoztat. Abból kell építkezni, ami van. Az egyik dolog, amiért a vallásoknak (nagy részüknek legalábbis) nem vagyok híve, hogy lealjasítják az életet. Mintha valami óvodában lennék, ahol jól kell viselkedni, és akkor egyszer talán valahol majd jó lesz nekünk. Pedig az, hogy élünk, maga egy ki*tt csoda. Egy nagy adag elektromosság érez egy kupac húst, és azt gondolja: "Én vagyok".(Javasolt kísérlet: próbáltátok már érezni pl a bal kisujjatok, vagy a jobb combotokat?) És ha azon sajnálkozunk, ami történt, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló időben csináljunk valamit, az az igazi bűn. (Bár én is elkövettem ezt.)

Viszont a szemellenzős optimizmusnak ugyanígy ellensége vagyok. Divat (főleg Amerikában) a "mindegy mi van, mosolyogj, és jóra fordul minden". Ez - amíg varázsolni nem tudunk -, nem megy. Amit el akarunk érni, azért tennünk kell.

A témához, amit Manó és Andi boncolgattak: elhiszem, hogy van olyan mértékű lelki fájdalom, amit egy ember képtelen elviselni. Ahogy van olyan mérvű fizikai fájdalom, ami megöl. Mégis, annak, aki ezt nem éli át, ez nem lehet hivatkozási alap.

Ritty idézetével egyetértek, bár talán kicsit másképp értelmezzük: szerintem is a küzdés az, ami megtaníthat arra, hogy becsüljük meg azt, amink van. Ezt mégsem tartom az élet értelmének. Egy későbbi témában talán ezt is megbeszélhetjük

[szokásos: nagypapamód OFF]
disclaimer: a megfogalmazással ellentétben ezek nem kőbe vésett igazságok, csak a magánvéleményem, szóval lehet belekötni
Are you gonna give me a robot death monkey?

2010-12-23 23:14:43#24"...van olyan ember akinek a pohár félig teli, és van akinek félig üres; a különbség pedig nem a fél pohárban, hanem a szemlélő látásmódjában van."
Ezzel az a gond, hogy könnyebb elmondani, mint benne lenni. Én továbbra is megértek mindenféle reakciót mindenkitől.
Ráadásul a látásmód tesz éppen realistává, illetve pesszimistává, minden attól függ, hogy állsz neki, szóval semmi újat nem mondtál, csak más felvezetésben, de ugyan azt mint a többiek.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 16:25:11#23Hmmm... ez végülis nagyon igaz

2010-12-23 14:59:46#22"...van olyan ember akinek a pohár félig teli, és van akinek félig üres; a különbség pedig nem a fél pohárban, hanem a szemlélő látásmódjában van."

Én annyira nem kedvelem ezt a szigorú dobozolást hogy ki az optimista és ki pesszimista vagy realista. Az ember sokszor sokkal bonyolultabban működik mint azt gondolnánk. Túl leegyszerűsített dolog a homlokokra pecséteket nyomkodni.

2010-12-23 13:04:22#21Thub, igazad van, de én nem vidám zenére gondoltam, hanem olyanra, ami ráillik az aktuális helyzetemre.
Persze lehet hogy csak nálam müködik, ezt nem tudhatom.
Amikor azt írtam hogy a jót észre kell venni, úgy értettem, hogy keresek olyan embereket akik fontosak számomra és megértenek.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 12:56:28#20Én ha nagyon rossz kedvű vagyok, akkor nem tudok vidám zenét hallgatni. Sőt, elég hamar csak felidegel, hogy miért vidám, mikor minden rossznak tűnik.
Szerintem borzasztóan kevés ember van, aki még nem lett volna depressziós, de ez csak a pár hetes dolog - igazából ez csak előfutár, ha az ember időben észreveszi, akkor erőt véve magán kilábalhat belőle. Ez dicséretesnek is mondható, hogy képesek rá, észreveszik a besomfordáló betegségcsírát és még időben megfojtják. Csak hát amikor már fél éve van az állapotban és akkor "világosodik meg", már késő. Nincs olyan, hogy az ember meglátja a jót a sok rosszban. Egyszerűen annyira elfordul a negatívitásba minden, hogy szinte már reflexszerűen elutasítja az ember a jó dolgokat magától, mintha úgy érezné, hogy vele nem történhet semmi jó, vagy nem érdemli meg. A depresszió rossz dolog tényleg, de egy tartós depressziót sajnos nem mozdít ki a vidám zene vagy az akarat. Jóformán a tartós javulás hónapokat, vagy éveket ölel fel - ismétlem, abban az esetbe, ha a depresszió már alapból régóta fenn áll.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2010-12-23 12:49:40#19Én azt mondom, és bár lehet félreérthető, (ez nem optimizmus) hogy amikor nagy a baj, lásd meg a jó dolgokat, a barátokat, stb, ez erőt ad, és úgy érzem/gondolom egy egy apró jó dolog az életben ami ért, az értékes amit őrizni kell!
Én mindenesetre küldöm nektek a pozitív gondolatokat
A depresszió rossz dolog, én két hétig voltam az kb, aztán rájöttem, minden energiámat- időmet lekötötte, és bejött ráadásul az emo korszak, na aztán azonnal el is vágtam magamban ezt az érzést. Maradok realista, és ha ez se működik, pusztuljon az emberiség!
Már elmondtam a véleményemet az idézettel kapcsolatban, egyet értek Mickyvel, igaz, erősebbé is tud tenni az ami nem pusztít el, de lelki sérülté is ugyanakkor.
A zene mindig megnyugtat, segít átlendülni a nehéz dolgokon, főleg ha olyan dalt hallgatok ami akár rám is igaz lehetne.
Az a helyzet, hogy ebben a témában mindenkinek igaza van/lessz, mert minden ember más és más módon él meg helyzeteket, így senkire sem mondhatom hogy gyenge vagy naiv, hisz félelmetesen jó dolgokra képesek vagytok, ezt bizonyítjátok itt nap mint nap
Majd az idő az, ami igazolja az egyént, az idő megmondja merre haladsz, milyen úton jársz.
Kitartást és megértést mindenkinek, és boldogabb, jobb évet kívánok nektek.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 12:41:26#18"Voltam pesszimista, de nem tetszett, mert nagyon sok energiába került mindenben a rosszat keresni." ebben van valami Micky Bár én néha inkább könnyebbnek érzem, de ezt is a jellem válogatja.
A második résszel meg tökéletesen egyetértek.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2010-12-23 12:39:19#17Persze, jellemformálóak tudnak lenni. De ha éppenséggel pont depressziót okoznak (ugye egy lelki betegség kihat a fizikumra, így okozhat vészes fogyást, rákot, vérnyomás- és szívproblémákat) azt nem érzem erősebbé tévő dolognak. Rám is hatott egy haláleset, aminek a nyomát azóta is viselem Talán érettebb lettem, kicsit szociálisabb és nyíltabb, de sokkal több a negatív dolog - már alapból ott van a gyász érzete.
De szerencsére az emberek különböznekés más reakciót váltanak ki bizonyos történtek következményeképp
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2010-12-23 12:37:45#16Én realista vagyok. Valamikor humanista is voltam, de azóta kiábrándultam a humán-ból. Voltam már optimista, de felnőttem, és elmúlt. Voltam pesszimista, de nem tetszett, mert nagyon sok energiába került mindenben a rosszat keresni.
Nem osztom azt a nézetet miszerint ami nem öl meg erősebbé tesz, mert van ami rettentően gyengévé tett, de meg nem ölt. Rosszabb volt, mintha megtette volna. A túlélés a nehezebb. Ha megöl, vége, de így cipelni kellett tovább, mint Jézusnak a keresztet.
Szóval, hogy melyik a jobb? Fogalmam sincs. Én most realista vagyok...
http://nicodangelico.blogspot.hu/

2010-12-23 12:35:48#15A fej homokba dugása szerintem önvédelmi reakció, ami nem helyes ugyan, de hogy Al Bundy-t idézzem: "a szemem biztos kímélni akarta a szívemet"
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 12:35:26#14Igazából konkrétan nem csak hiszek ebben az idézetben Thub, hanem tapasztaltam. Igen, maradnak nyomok, de normális esetben nem rosszak, hanem jellemformálóak és jó értelemben. De abban igazatok van, hogy mindenki mindent másként él meg és dolgoz fel. Arról nem is beszélve, hogy minden nézőpont kérdése is. Mást mond az ember benne egy ilyen szituációban és mást visszanézve, kitusztult aggyal. A gyengeséget pedig nem flegmázós értelemben írtam. Nem nézem le ezeket az embereket, sőt, komoly betegségnek tartom én is a depressziót.

2010-12-23 12:28:03#13Ritty, ez tényleg jó gondolat, hogy az élet küzdés maga. Pl. ha valaki eléri célját, nem véletlenül keres helyette másikat, így folyamatosan kényszerítve magát a küzdelemre. Érdekes, hogy direkt belemászunk a hörcsög-kerékbe

Andi: én nem hiszek ebben az 'erősebbé tesz' gondolatban. A sok rossz igenis hagy maga után tartós nyomokat és általában nem jót. Szóval ebben egyetértek Manóval. De attól függetlenül, hogy pesszimista vagyok, próbálok nem gonoszkodni emiatt és sose fogadom el kifogásként, ha valaki irtó bunkó velem szemben, hogy "de tudod, milyen szar most az élete". Nem tagadom, van olyan, amikor nálam is kiborul a bili, de akkor inkább távozom a net színteréről, hogy ne okozzak sérelmeket feleslegesen.
A fej homokba dugása meg általában már a depresszió következménye. Sokan mondjuk nevetnek, legyintenek rajta, hogy "divatbetegség". Persze csak addig, míg maguk nem élik át a betegséget. Szóval ez egyfajta menekülés, ami súlyosabb esetben már más ember segítéségére szorul. Ez egyáltalán nem gyengeség (már olyan flegmázos értelemben ), ugyanolyan betegség, mint a rák, csak ez a lélekben zajlik le.

Ja és: "A kivétel erősíti a szabályt" igazából egy latin mondásból lett, amit véletlenül félrefordítottak Én még sosem láttam olyat, hogy ez így lenne, csak a végső kifogás szokott lenni
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2010-12-23 12:19:16#12Természetesen Manó!
Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen

2010-12-23 12:18:17#11De akkor egyet értünk andika hogy vannak kivételek nem?
És nagyon sajnálom hogy vannak tapasztalataid olyan téren.
De te jó ember vagy, és látom hogy erős is lelkileg.
Legyen mindig szerencséd és csak jó dolgok történjenek veled az életedben, ezt kívánom.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 12:14:20#10A kivételek mindig erősítik a szabályt Manó.
Nem szeretném részletezni, mert családon belül is konfliktust okoz, de egy családtagom halála mai napig nem teljesen tiszta ügy. Vagyis az, csak nem bizonyítható. Szóval ugyan szerencsére a háborúról nincs és remélem, hogy nem lesz tapasztalatom, de a mondatod 2. felét ismerem...

2010-12-23 12:08:54#9Andi, én nem tudhatom gyenge e az, aki a világháborúban látott egy rakat halált, szerintem egyikünk se tudhatja hogy az milyen érzés, látni szeretteink kivégzését, az emberség sárba tiprását, a koncentrációs táborok stb. így nem mondom rájuk hogy gyenge.
természetesen vannak gyenge emberek is, de azért nem általánosítok, aki elveszíti egy családtagját, esetleg megölik és a bűnös megússza, esetleg valami olyan igazságtalanság éri, amit nem bír feldolgozni, a fene tudja, a lényeg, van úgy hogy az idézet nem helytálló szerintem .
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2010-12-23 12:03:59#8Amint írtam is, foglalkozom vele annyira, amennyire muszáj, de nem eköré építem az életem. Igen, sajnos vannak gyenge emberek, akik nem képesek problémamegoldásra és csak homokba dugva a fejüket depresszióssá válnak és végképp tönkreteszik saját magukat.

2010-12-23 11:59:55#7Szerintem azzal is kell foglalkozni ami nem tesz boldoggá, mert muszáj leküzdeni a problémákat.
"ami nem pusztít el az erősebbé tesz" idézettel nekem csak az a bajom, hogy túl általános, nem ültethető át mindenre, túl felületes szöveg szerintem, mond ezt egy megtört embernek, aki a világháborút túlélte, és most egy megnyomorodott ember testileg, lelkileg. Ismerek ilyen embert, a kukákban turkál.
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz? Lehet, de van úgy hogy szétcseszi az egész életét valakinek.... szerintem
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!