Csak heverek erőtlen az ágyon
És hagyom, hogy a félelem rám szálljon
Elhagy minden, lassan fakulok
Egy vércsepp, mi tócsába zuhan ott.
És látom a szemeket, vörösen figyelnek
Torz alak görnyed a sarokban irigyen
Nem mozdul karom, a lábam is erőtlen
Fakulok lassan, fakulok erősen.

Árnyak nyúlnak föl körém
Hogy mozdulni sem merek
Már nem is látok semmit
Csak fakulok csendesen
Elragad valami, miből hiányzik az értelem
Az idő, oly lassan pereg csak, lepereg előttem
Fejem erőtlen, már hangom sincs
Fakulok lassan, fakulok erősen.

Bár ne látnám, úgy szúr a tekintet
Vörösen figyelnek, vörösen figyelnek.
Csend van most, túl mély a csend
Bennem helyreáll a rend
Lélegzetem elhagy, tétova szívdobbanás
Romokban az éjszaka, csak várakozás
Gúnyos kacajjal az a rém figyel
Fakulok lassan, most fakulok erősen

Csak a hajnal hozhat megváltást
De az éj még túl közel van
Karmaival rám mászik csöndben
Hogy öleljen szorosan
Elveszett valami? Üresség, fagy marad
Már biztosan tudom, valami elragad
A vörös szempár gúnyos, csak figyel
Ahogy fakulok lassan, fakulok erősen…