2013-08-15 15:00:03
„… A lélek állandó, és örök. A lélek egy minta az örökkévalóság szövetén. Az idők kezdetétől jelen van, éppúgy, ahogy a fény, az anyag, vagy a végtelen űr. Létezik itt, vagy egy másik valóságban, de el nem tűnik soha… „
„… A lélek a test halálával nem elenyészik, csak vár. Tudja, egy nap visszatér majd, és újra élettel tölti meg a világegyetemet. Ahogy átkel a kapun, abba a másik valóságba, elveszíti addigi létének minden emlékét, hogy tisztán születhessen újjá…”
Amikor a regényem első sorait megírtam, nem gondoltam, hogy egy nap ezekkel a sorokkal búcsúzom egy remek fiatalembertől...
Isten véled Krisz...
Címkék: regényrészlet
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Vicaversa[offline]
2013-08-15 23:26:240+#4Szép gondolatok. Kár hogy közben bőgnöm kell.... pedig vígaszt adó szavak.
Aloha :)
Audrey[offline]
2013-08-15 21:07:260+#3Az ő lelke mindig velünk lesz az alkotásaiban...hiányzik
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket
[A panel bezárásához kattints rá!]