2018-12-14 10:07:340+#8Válasz a #7 kommentrePedig az soha nem érhet véget

2018-12-12 17:45:180+#7Válasz a #6 kommentreLehetne omega is, de az már a végét jelentené a játékának.

2018-12-11 16:23:130+#6Válasz a #3 kommentre Akár az is lehetne Most hogy így mondod, a Qutya leginkább a Omega lett a lábai miatt

2018-12-11 16:21:490+#5Válasz a #2 kommentreKöszönöm Neked! Nagyon örülök, hogy követetd őket!

2018-12-11 16:19:120+#4Válasz a #1 kommentreKöszönöm szépen Barnuska! Először virslivel akartam összehozni a tacsi fejét, de azt az ötletet már természetesen más is megrajzolta, annyira egyértelmű Azért jó, hogy ennyi mindent belelátsz

2018-12-06 14:51:380+#3Ha nem lenne ennyire nyugodt a feje azt mondanám, h a farka kergetésébe görbült bele ez a Qtya.

2018-12-06 14:23:410+#2Hmm... kicsiben olyan hatása volt, mintha a kutyus feje egy csont darab lenne, és az volna meghajlítva. Aztán nagyobb méretben vettem csak észre, hogy miről is van szó, ha innen nézem meg van a hibrid hatás. Már régebb óta követem a "szériát", és nagyon jó ahogy megbirkózol velük, megformálod őket.
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.

2018-12-06 13:07:520+#1Bátor ... de mégsem bántja a szemem, hogy megnyúlt a kutyus, mert ezt a nyúlást harmóniában teszi, mint a zen maga, és olyan rejtélyesen megfejthetetlenül, mint a zen maga ( ha zen koanokat olvasok, sosem értem őket, vagy félre értem )
... és hát milyen jó már akkorát nyújtóznia, hogy a saját lábát látja maga előtt Vagy olyan gyorsan szaladt, hogy nem éri utol az utolsó lépését ...
Pont, és várom a következőt
Ilcsi