2009

Felkeltem, végignéztem szűk
résen keresztül a világ fényeinek áramlását.
S furcsának tűnt a sötétség után e látvány.
Túl éles volt, s mégis hivalló.
Sokáig voltam a sötétben.
Nem tudtam hirtelen, mit kell csinálni a fényben.
S a hozzá társult térben.
Néha esetlen voltam.
De már megszoktam, hisz nem először
Találkozok a fény-sötét kontraszttal.
A nagy ellentétek játékával.
A sötétségben sokkal lágyabbak a képek.
De mégis inkább a fényben élek.
S bár néha kellemesebb a sötétben megbújni,
De nem élet állandóan ott rostokolni.
Bár a sötéthez sokkal kevesebb erő kell.
Persze nem szabad hirtelen a fényre menni.
Az egyenlő fejjel a falnak futni.
Mindenhez idő kell, és ezt észben kell tartani.
S ha túl erős vissza kell egy kicsit venni.
Csak a fénytől lehet energiát kapni.
A sötétben nem lehet csak elsorvadni.