2014-09-28 07:58:120+#4Válasz a #3 kommentreKöszönöm a bíztatást! Bízom benne, hogy az év végére össze tudom hozni az első ilyen portrét.

2014-09-27 21:56:230+#3Válasz a #2 kommentreSzerintem ez is egy nagyon jó terv! Ha megismered az alapokat, sokat gyakorolsz és skiccelgetsz, akkor az mindenképp hasznodra fog válni, és ilyen gyorsan is tudsz majd ügyes portrékat összerakni. Szóval sok kitartást kívánok ehhez a dologhoz.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2014-09-27 20:55:160+#2Válasz a #1 kommentreNagyon köszönöm, Thub!
Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal.
Örültem is meg nem is annak, amit írtál. Az elmúlt napokban sokat agyaltam rajta.
Alapvetően türelmes embernek tartom magam, és mások is annak tartanak, de lehet, hogy a látszat csal. Érdekes, hogy nap mint nap le tudok ülni rajzolni fél- vagy egy órára, és élvezem a razolást. De ha egy rajzzal túl sok időt töltök, akkor számomra munkává, főleg ha elrontom és nem tudom javítani, akkor kényszermunkává válik. Mint ez a rajz is: a szemét és a száját úgy elrontottam, hogy nem tudtam kijavítani sem.
Ezért is indultam el abba az irányba, hogy egy viszonylag rövid időkeretet adtam magamnak egy-egy rajzra, de nem biztos, hogy jó ötlet volt. Ha az összképet nézem, talán ez a leggyengébb feltöltött rajzom. Összecsaptam, mert már nagyon akartam, hogy be legyen fejezve.
Most úgy gondolom, azért veszítettem el a lelkesedésem, mert csak szolgai módon le akartam másolni a képeket, miközben többnyire azt sem tudtam, hogy mit csinálok.
Az elmúlt hetekben több száz alkotó több ezer rajzát megnéztem, kiválogattam azokat, amelyek igazán megérintettek. Ezen kívül elkezdtem oktatóvideókat nézni az arányokról, a fény-árnyék viszonyokról és a tónusozásról. A Belmondo-rajz óta ezek alapján gyakorlok, ha van rá időm, vázlatfüzetbe (vagy akár telefonálás közben egy darab jegyzetlapra) rajzolva egy-egy szemet, orrot, szájat, vagy a különböző tónusokat, és jó érzés, hogy a miérteket is kezdem megérteni.
Újabb protrét nem akarok addig rajzolni, amíg egy alap rutint nem szerzek.

2014-09-17 11:19:012+#1Erre azt tudom írni, hogy mindenkiben megvan ugyanez a türelmetlenség. Néha annyira lusta vagyok, hogy nekiállok netezni ahelyett, hogy kihegyezném a ceruzámat hogy folytassam a rajzot. Szóval ez egy "alapadottság" mindenkinél. Abból kell kihozni valamit, hogy ezen képes vagy túllépni. Vagy választod a másik utat és nekiállsz egy stíluskeresésnek; amihez szintén türelem kell majd... Kell találni egy utat, ami a gyors, lendületes rajzolással is szép eredményt hoz vissza.
Nem muszáj mindenhez dörzscerkát használni, lehet sokféleképpen tónusokat kidolgozni, és radírozni sem muszáj. A ceruzahegyezés viszont mindenképp ajánlott, és az is, hogy több ceruzával dolgozz, hogy legyen mélysége a rajznak. Most nagyon fakó lett a kép, a tónusok pedig darabosak.
Hogy előre vagy visszalépés-e a mostani rajzod, te is ki tudod deríteni: nézd vissza a régi képeidet. Jobb ez tőlük? Melyikre kellemesebb ránézned? Ha elemzed a képeket tónusügyileg, formailag stb. akkor melyik mennyi pontot ér el?
A rajzolás nem a türelmetleneknek való foglalkozás, sajnos. De van egy jó hírem is: a türelmetlenségen felül lehet emelkedni!
Nem elvenni akarom a kedvedet; szerintem sok mindenre vagy képes. Csak találd meg azt az utat, amivel véget tudsz vetni a türelmetlenségednek. megnyugtatásképp pedig írom ismét, hogy ezzel a türelmetlenséggel a legtöbb rajzos szenved. Még a legprofibbak is gyakran.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)