- Egyáltalán nem javaslom, ezt a bolygót lakhelyéül önnek! Határozott, kemény hangon mondtam ezt mélyen szemrebbenés nélkül az idegennek, aki letelepedett mellém a padra, csak így, hívatlanul, miközben én cigarettát szívtam és egy bögre, forró kávét akartam elfogyasztani csendes magányomban. Legnagyobb bánatomra, láttam az idegenen, hogy magyarázatot vár tőlem…

Nézd meg hogy élek
Nézd meg és lásd
Hajnal vagy éj szakad le
Árnyéktánc körbe jár

Kezemben éles késsel
Szememben dühös vágy
Körtáncot jár az élet
Elszakadhat minden lánc…

Miközben így dúdolgattam a padon, a csillagokat nézve, miközben a sötétség magánya némán körbevett, magamba zuhanhattam abnormális elmélkedéseim közepette kiégett életeket végiggondolva, letettem a kávés poharat, majd tétován lehamuztam a cigit, melyet már egy ideje szívtam. Tudtam, hogy az idegen minden gondolatomat olvassa, nem is bántam, hiszen egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni.
Viszonylag kellemes idő volt, a Hold sápadtan és kereken ragyogta be az égbolt kicsiny szegletét, amire én ráláthattam. Volt idő, amikor mindennek nekivágtam, gondolkozás nélkül, ráadásul képes voltam órákig várni a legapróbb dolgokra is.
Vajon mi változott meg?
Az idő sürgetése tol előre egyre türelmetlenebbül?
Vagy talán az élettapasztalat, rossz tapasztalatok, melyek csapdáit elkerülni szeretném?
Megráztam magam, egy újabb cigarettára gyújtva, és úgy döntöttem összegzem a gondolataimat, melyekről nagyjából úgy alkothatnék képet, ha azt mondom, képzeljenek el egy nagyszobát, melyben mindenütt, rendszertelenül papirosok hevernek, cetlik az ablakokra ragasztgatva, roskadásig megpakolt polcokon iratok, melyek fontossági sorrendtől függetlenül egymás hegyén, hátán porosodnak… őrjítő nem?
Azt hiszem, számos dolog jár egyszerre halandó agyamban, és képtelen vagyok uralni már a gondolataimat, sürgősen rendet kell raknom, a felesleges dolgoktól pedig meg kell szabadulnom!
Elsőként fontossági sorrendet kellene alkotnom, mint pl. tudomány, vallás, az élet értelme…
Csak azt sem tudom mi a fontossági sorrend… nevetséges nem?
Azt gondolom, minden, amit teszünk, cselekszünk, igazából eleve értelmetlen, mivel maga a létünk is értelmetlen. Hogy miért is gondolom ezt? A válasz egyszerű: túlságosan átléptük már azt, ami valójában vagyunk, túlságosan törtetünk előre, mint egy közös tudat.
Ha megjelenik egy reklám, például egy új telefonról, azonnal futunk megvenni, hiszen persze hogy kell, a reklám is azt mondja, jár nekünk.
Jár nekünk.
Ha dolgozol, és kihasznál a munkáltató, mindenki egymásra mutogat, te szólalj fel, nekem családom van, nekem rokkant nagymamám, nekem meg ötvenhat törlesztő részletem. Így aztán senki nem csinál semmit, mert ha az a kevés megtenné, kitakarítanák a gépezetből és minden menne tovább a lélektelen medrében.
Hamarosan már a Marsra érkezünk, van sötét anyagunk, van sötét energiánk, lassan már midikloriánjaink is lesznek... És akkor azt mondja egy tudós, volt egy nagy, bumm, amiből aztán lett a minden, és mi, mint valami apró kis vírusok, rohangálunk egy bogyószerű valamin, remélve, hogy majd ha meghalunk, lesz folytatás…
Van, aki szerint majd a nagy teremtő elé állunk és majd minden remek lesz, ha jól éltük életünket.
Jól éltünk? Mit jelent ez?
Ha megveszed az olcsó vackokat, hogy menő legyél, azzal támogatod azokat, akik pusztítják a környezetünket, másokat, vagyis már nem vagy jó.
És akkor jönnek a sok marhasággal, mint például, legyél energiatakarékos, mert fogy a készlet. Közben meg milliárdnyi autó rohan nap, mint nap az utakon. Válság van, meg energiahiány, de ez persze nem látszik, minek is foglalkoznánk azzal, hogy van másik út is, mikor az a sok birka, úgy is termeli a hasznot. Mert bólogatva megy be a gyárakba dolgozni szinte ingyen, fizeti a számlákat, melyeket nem is kellene, sőt, a nehezen megkeresett pénzén még meg is veszi a hulladékot, és mind e mellett unatkozik!
És mert unatkozik, kell valami, ami leköti.
No, nézd már, hülyítsük meg a fiatalokat valami divattal. Mondjuk, legyen most menő a fültágító, amit Afrikában meg ki tudja hol alkalmaztak a vademberek, kit érdekel, hogy teljesen nem normális dolog ez az emberi testnek! Öregemberként majd lóg a füled, mint egy elefántnak, sebaj!
A lényeg, legyél menő!
Aztán meg kell valami, ami összefogja az embereket, mert ugyebár pénz nincs, gazdaság nincs, igaz, a fegyverraktárakból dől ki a sok cucc, azokat meg ki kell próbálni. Így hát aztán válasszunk ki egy közös népellenséget, lehetőleg távolabb a nyugati világtól, mert nem kell oda nézőközönség, arról, mi folyik éppen.
Az eddigiek alapján úgy gondolom, utoljára óvodás koromban volt nagyjából ilyen érett felfogásom, mint most, a Föld társadalmában, összességében.
Vagy az is lehet, hogy ez a normális, és én vagyok a hibásan működő élőlény.
Jaj, azt hiszem alaposan eltértem eredeti gondolatmenetemtől, na, erről beszéltem, az ember elkezd agyalni valamin, és a végén már valami káosz lesz az egész…
Na, szóval!
Újabb cigarettára gyújtottam, a kávé már rég elfogyott.
Eddigi megfigyeléseim alapján a következőket vonhatom le úgy általában mindenről:
1. Az ember, valójában egy kísérleti alany, semmi más dolga nincs, mint létezni addig, amíg ezt lehetővé teszik valakik vagy valamik.
2. Valójában egy hatalmas élőlény testében létezünk mindannyian, az univerzum az élőlény vére, a bolygók, és egyéb égitestek a sejtek, mi pedig vírusok vagyunk. A szupernóvák biztosan valamiféle vitamin bombák, vagy oltások, a fekete-lyukak pedig valamiféle nagyobb betegség előhírnökei, talán a ráké, hiszen mindent felfalnak, ami az útjukba kerülnek.
3. Az is lehet, hogy van univerzum, de mért mondják, hogy tágul, mikor ugyanúgy zuhanhatunk is lefelé, aztán majd egyszer földet érünk valahol. Ez nem lesz, mondjuk egészséges, tekintettel arra, hogy a Földbolygó nem éppen rugalmas, nem fog visszapattanni.
4. Vagy, ha a fekete-lyukak például valamiféle gigantikus lefolyók egy kádban? Akkor meg a csatornában végezzük, mert egyszer elfogy a sötét anyag is.
5. Ha mégis igaz minden, ahogy mondják, és elfogadjuk a nagy bummot, akkor már csak az a kérdés, ki tette oda azt a nagy semmibe, és mért robbantotta fel? Lehet ő volt az első terrorista a világmindenségben?
6. Vagy az is lehet, hogy tényleg, de tényleg minden úgy van, ahogy azt látjuk, és akkor meg száguldunk a nagy semmiben, egy lángoló gömb körül, időnként ránk esik valami, aztán mindenki meghal…
7. Akárhogy is nézem a dolgokat, valahogy nem értem a létezés eme okát, hiszen ha Isten létezik, akkor mondjuk mért nincsen felesége? Lehet, nem bírná elviselni az anyóst…
Valahogy zavaros ez az egész, hiszen ha körbenéz ön is maga körül mit lát?
Emberek halnak meg – mondják ez a dolgok rendje.
Egyre inkább romlik a világ, az erkölcsök eltűnnek szép lassan – a korral jár?
Lassan mindenki azt hiszi magáról, hogy ő a valaki, persze egy idő múlva majd rájön, hogy valójában mindig is egy senki volt.
Miért?
Mert irányítanak, akármit teszel, irányítanak. Úgy kényszerítenek, hogy elhitetik, hogy ezt ön akarja.
Látom, nem nagyon érti, mit akarok mondani…
Nagy levegőt véve elengedtem egy sóhajt, tudtam már, hogy mindent részleteznem kell…