A hajnali hűvös szél
Meglegyint az arcomon ér
Újra a hajnali fény
Tudom - semmit sem ér
Ha a testem enni kér
De az ösztön elkísér
És csendben keresgél

Látom az vagyok én is
Talán angyal vagyok mégis
Szárnyaszegett égi
De még nem is olyan régi
Élőlény és én mégis...

Keresem őt, a lánykát
Aki rám, csak rám vár
Akit ha elkapok újra
És gyorsan újra meg újra
Aztán...

Csak a hajnali eső ér
Nincs bennem erő se fény
A hajnali eső áztat
Elmosva minden vágyam
A semmibe nézve élek
De tovább lépni félek
Ösztönlényként élek
De holnap is jövök érzem

Keresve őt, Így árván
Csak csendesen...
Ölelném őt kedvesen...
Forró csókba olvadva...
Minden Földi percben...