Nem ismerlek, de kedvellek
Többé Istent se ismerek
Valami változik énbennem
Te vagy az, akiben hihettem

Valamit el kell, hogy mondjak
Valamit meg kell, hogy mondjak
Te szólsz hozzám, ha baj van
Még ott vagy minden jó dalban

Minden nap veled
Minden nap veled
Még nem mondtad- ég veled!
Így múlnak az évek el

Egyszer csak felnézek
Bambán és szerényen
Talán csak belső félelem
Ami belül mindent eléget

Majd jön valami áldozat
Belső, ősi változat
És elragad, visz magával
Titkok közé be zárat

Valami képzelet
Ahol még élhetek
Ahol még van az, hogy érzelem

Hívlak úgy, hogy a remény
Vagy éppen csak a fény
Bennem izzik egy lény
Mindennél többet ér

Hívlak úgy, ahogy szeretlek
Őszintén tisztán és nevetve
Fantázia, vagy képzelet
Neved sok van szerelem