2020-02-04 17:24:460+#16Ötletes azzal a kalappal, és a "propeller" (én így nevezem) nyakkendővel,
és az a tekintet is nagyon ott van.

Szerintem nagyon jól sikerült újraismerkedés a színes ceruzával. +
Én is mostanában ismerkedem vele. Megkérdezhetem, hogy milyen papírra készült?

2020-01-23 13:11:550+#15Válasz a #14 kommentreMegértettem, mint mindig! Nekem sincsen jó napom, itt ülök a való világ műhelyben, és már túl vagyok 10 ember, 100 véleményén, egy fessneki látogatónk , és én tényleg értelek, és igyexem méltóképpen alkotni, ja gyakorolni is, többek között azt, h megértsem az emberi elme mérhetetlen sötétségét Jajj de jó lenne,ha még Pesten laknál, van itt hely még egy alkotónak , na itt lenne építő benyomás rendesen.Ja van gyakorló füzetem is, vagy 5 telt már be...Na, akkor összecsapok vmit, fából, meg amit lélek, hátha futja kenyérre, legalább Bocs az offért, de az alkotás másik oldaláról is ordibálok egy kicsit, tudod, szokásom..
Ilcsi

2020-01-23 10:15:200+#14Válasz a #12 kommentreBarnuska, sajnálom, hogy degradálónak érzed, nem annak szánom.

De azért vegyük figyelembe, hogy mi az a szétgyakorlás az én esetemben: leülök, és skiccelgetek formákat, anatómiát vagy valami olyan témát, ami nem megy. Nem izgalmas, nem művészi, pusztán a tudás hajszolásáért teszem, nagyon ritkán osztom meg. Vannak füzeteim ilyen skiccekkel tele. Van rengeteg papír, mindkét oldalán 2-5 perces krokikkal pózokról. Nézek tutorial videókat, hogy valamely aspektusát a tudásomnak tovább csiszoljam. Amikor nekiülök gyakorolni, akkor nagyjából 5-10 skiccet készítek 1-2 óra alatt. Ha valami akadály van, megpróbálok megoldást találni rá.
Ezekkel lehet fejlődni.
Ha az ember full kidolgozású képeket készít, ami direkt véletlenül születik, azzal baromi lassan lehet fejlődni. Technikailag igen, menni fog jobban, de az alapok nagyon lassan lesznek jobbak maguktól.
Ez volt velem a fotóreál rajzok esetén. Nagyon szépen megcsináltam őket, de a fejemben nulla tudás maradt.

Szóval, ha valakit zavarja a lassú fejlődés, lehet csinálni másképp. Ha egy gyakorlási típus nem használ, lehet váltani.
De ettől függetlenül, mindig időbe telik a fejlődés. Többet vagy kevesebbet, mert ez nem instant kávé.

Ezt nem a könyökömből szopom ki, mert ilyennek születtem egy varázslatos csillag alatt. Hanem gyakorlok. Ahogy szükséges. Nem a fél karomat adtam oda, hanem az időmet és a figyelmemet. Az a rossz, hogy sokan ezt nem veszik figyelembe, ezért is nem szeretem a "tehetség" szót, mert azt jelöli, hogy csak lóbálom a lábamat, és már tudok is mindent, pusztán a szerencse folyományaként.
Szeretném, ha ezt mondanák inkább, hogy "de csípem azt, hogy ennyit gyakorolsz, olyan kitartóan csinálod. És még a hajad is milyen szépen csillog".

És nem, nem vettem zokon, amit írtál! Csak szeretnék tisztázni dolgokat, és többnyire általánosságokról beszélek, nem konkrétan rólad.

Sajnos, ezzel sem vagyok elégedett, de ez az én dolgom, mert én tudom, melyik állomáson szeretnék leszállni, és ez még nem az. Tudom, mit lehetne még, de addig még sokat kell gyakorolnom, amire mostanában nagyon kevés időm van. És hát az sem segít, hogy csak egy órás dolgokat tudok már csak csinálni.

Még egyszer, nincs harag vagy ilyesmi. Csak tisztázás, meg talán ösztökélés.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-23 09:55:410+#13Válasz a #11 kommentreKöszi!
Igazad van, a testnél már elvesztettem a szögletességet. Eredetileg azt akartam oda is, hogy kicsit érdekesebb legyen a formavilág. Majd a következő ilyen jellegű alkotásomnál megpróbálok merészebb lenni.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-22 20:00:170+#12Válasz a #10 kommentreRita kedves, értelek én, és értettem Thubot is...értettem mindkét véleményt, felfogtam, és tudomásul veszem.

Ám engedje meg nekem a világ, hogy degradálónak érezzem mégis azt, ha valami lefitymálja a munkáját, főleg akkor, ha megsasolom a galériáját, és azt látom : állam leszakad, dejókatcsinál...persze, h egy ilyen madárság csak firka, hiszen csodákat is tud...továbbmegyek : azok, én is, akik egy egy alkotással majd megszakadunk, és a fél karunkat - na azért nem - odaadnák egy olyan firkának nevezett csinálmány tudásáért, hát nekem keserű ízű ez a történet...hm, és azt érzem : ami másnak firka, lehet, hogy másnak/nekem akkor sem jön össze, ha szétgyakorlom az agyam ... na valami ilyesmi, dehát nem is ez a lényeg, hanem, hogy érezzük magunkat jól: ki firkálva, ki belehalva, ki örömmel, ki ki ahogyan tudja.
Ilcsi

2020-01-22 19:48:400+#11Kerves firka lett. A nyakánál még mintha szögletesebbre akartad volna venni, de aztán a testénél ez már elmúlt.
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!

2020-01-22 19:46:350+#10Válasz a #7 kommentreSok esetben (szerintem) a “firkálgatás” szót akkor használják az emberek a saját alkotásaikra, amikor úgy érzik lehetett volna a végeredmény jobb annál ami lett. Legyen szó idő, eszköz, stb hiányról. Ha túl sokszor olvassa ezt az ember valóban kicsit lehúzza, de talán az erősebben átjön, hogy az illető a mégjobbra törekszik, ami jó.
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!

2020-01-22 11:53:310+#9Válasz a #8 kommentreKöszönöm...így már értem, sajnos értem....és mivel én mindig sok vagyok, a virtuálisban és sajnos most már élőben is, nem boncolom tovább a témát, az alkotás témáját, a megfeszülést, a szétesést, a már szinte agyamentséget, amit okozni tud...
Ilcsi

2020-01-22 11:33:360+#8Válasz a #7 kommentreHát, most erre mit mondjak.

Inkább csak annyit mondok, hogy nagyon szeretnék többet is foglalkozni egy alkotással, mert már rég született olyan művem, ami a saját kedvre készül, és több időbe telt, mint egy óra. De mikor minden nap megrendelésre kell forgatni a kreatív energiát, akkor a "firkálgatás" is már kihívás.

Egyébként a kihívásokat elsősorban azért hoztuk létre, hogy ösztökéljük az embereket az alkotásra, adjunk ötletet a "na, mit legközelebb" esetére, vagy hogy rajzoljanak olyat is, amit még soha, és akkor ezekből lehet kovácsolni egy kihívást saját magunkkal szemben.

Számomra a színes ceruza maga volt a kihívás, illetve az általános letargia, amikor a saját szórakoztatásra készülő képekről van szó.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-22 11:01:180+#7Jó látni tőled a színes ceruzát Ennek örülök, az én szememnek humoros, és jó kis madár. Pontoltam

De nem hagy nyugodni, és itt teszem fel a kérdést, ami motoszkál bennem : a kihívás akkor most olyan kicsit leértékelt, essünk túl rajta, meg firkálok gyorsan valamit, meg á volt kis időm, meg essek túl rajta történet, vagy valóban kihívás, ami éppen attól kihívás, hogy nem könnyű és értékes belerakás a témába ?
Több helyen olvasom, hogy csak volt kis időm, meg ááá csak olyan izé firkálás, had ne soroljam, mert ha ez tényleg így értékelendő - nem én értékelem így, hanem maga az alkotó/k - akkor ez nem kihívás, hanem időelütés és vmi csinálása mégis.Így valahogy akkor miért ? ...és akkor most biztosan kapok majd , de nem baj, legalább ebből is tanulok.
Ilcsi

2020-01-21 09:29:230+#6Válasz a #5 kommentreKöszi, igyekeztem.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-20 19:39:500+#5És tényleg flegma nem csak a kalapja, hanem az a tekintet
Aloha :)

2020-01-19 23:07:450+#4Válasz a #3 kommentreKöszi! Valahogy egy flegma flamingóhoz ez illik.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-19 22:20:420+#3Niiice! Egyszerű, de nagyszerű. Aranyos a kalapja.

2020-01-19 19:37:590+#2Válasz a #1 kommentreKöszi!

Ezek pont ilyen watercolor ceruzák. Csak vékony papírra rajzoltam, meg nem volt kedvem még vízfestékezni, hogy inkább a színesceruzás technikájára hagyatkozzam csak. Mert abból köbö zéró a tudásom. De amúgy valószínűleg érdekesebb lenne a kinézete, ha vizeztem volna.

Amúgy meg kellenek komolytalan alkotások is néha.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2020-01-19 19:31:070+#1Tetszik hogy nem vetted vérkomolyan, így is jó munka lett.

Érdemes lenne kísérletezned watercolor pencil-el is. Nagyon szépen lehet színt keverni.
Ami van, az volt is.