2012-06-22 00:17:48
Nemes Nikol alias Dicső Úr a Thália Színház operetténekese.
Naponta történtek fura esetek a Jágoda utcában, ahol "ez az" Alucard bácsi dolgozott.
Alucard bácsi egy detektív volt, és az eltűnt emberek után nyomozott. A közös bennük az, hogy a színházból kilépve tűntek el. Rögtön, miután a mellékutcára fordultak a sétány és a sikátor között. Eddig huszonnégy ember eltűnését jelentették.
A főnyomozó meg volt győződve arról, hogy egy ember nem lehetett a tettes.
Nikol az öltözőben volt. A sminkese éppen az utolsó simításokat végezte rajta. Mikor végzett, Nikol felállt, és a rejtett szekrény-szobája felé vette az irányt. Rátette a kezét, de meggondolta magát. Elengedte a kilincset, és az órájára pillantott. Már ennyi az idő? - csodálkozott. Megmosta a piszkos kezét, és kiállt a színpadra. Itt tette a dolgát.
Nem is tudta, hogy milyen úton ment ki, de a Carolina sétányon pipázott már. Nem teketóriázhatott, mert a nagymutató elérte a felet. Néhányat pislogott, és máris a dolgozószobájában találta magát. Leült, maga felé fordította a tükrét, és gyakorolta a szövegét.
Nem tudta hogyan, de már megint a titokajtót csukta be maga után. Nem emlékezett, hogy bent járt volna. Be akart nyitni, de valami kényszerítette, hogy ne tegye. Így inkább hazament.
Másnap a szokásos időpontban volt, a megszokott helyen. Előadás után, mintha megszúrta volna valami. Majd megint a rejtett helynek a kilincsét markolta. Elképzelni sem tudta, hogy miért van ez szinte minden áldott nap. Úgy döntött, hogy elmondja valakinek. De hát kinek is? Senkiben sem bízott meg, főleg miután - talán - két éve egy átverés áldozata lett.
Ekkor felkapta az újságot. A főhírekre lapozott. Újabb emberek eltűnéséről számolt be a cikk. Ennek kapcsán kijárási tilalmat rendeltek el az emberek biztonsága érdekében.
Néhány nap kellemesen, csöndesen telt el, de ekkor Alucard bácsi többedmagával rontott be, és két parancsot lebegtetett a kezében.
Nikol még kába volt, hiszen megint kiesett neki néhány óra. Ráadásul egyre több helyen viszketett. De ezen elmélkedni sem volt ideje, mert hamarosan kattant a kezén a karperec. Négy nyomozó felfeszítette a lakatot, azután furcsa szag terjedt. A látvány egészen különös volt.
Rengeteg, akár több tucat tetem is lehetett bent.
Ebben a pillanatban két ember csörtetett be, kis híján fellökték Nikolt és a detektív embereit.
A következő kép, hogy egy óriási tükör mögött ül Nikol, majd egy kattanás után az összes porcikája bizseregni kezd.
Nem is sejtheti senki, hogy ekkor két fiatalember pezsgőt bont, és koccintanak.
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Veky[offline]
2012-06-22 19:54:010+#8Válasz a #7 kommentreBiztosan nem próbálkoznék kiadóknál. Az egész kiskoromtól kezdve a szórakoztatásért, a gondolkodásért, és a döbbenetért ékeskedtem a tollammal.
Szóval csak egy egészen kis csoportot, eleinte haveri kört céloztam meg vele. Néhány éve, amikor egyre nagyobb sikert arattam - természetesen nem kell komolyra gondolni -, akkor pislákolt bennem egy vágy, hogy minél több ember tudtára kellene adnom a műveimet/alkotásaimat. Néha sztrájkoltam ez ügyben, és mindig halasztgattam a dolgot.
Szóval nem hinném, hogy a fő célom az volna, hogy kiadjam a könyvemet - már ha sikerül is egyet megírnom teljesen.
Segítséget meg mindig szívesen elfogadok, remélem nem lesz belőle csalódás.
XeiVo Veky
Napraforgó[offline]
2012-06-22 19:46:461+#7Válasz a #6 kommentreVan, aki tanulja, mégse tudja szóval ennek jönnie kell belülről, a hiányosságokat pedig lehet pótolni (pl ilyen segédletekkel, amik kifejezetten a stilisztikumot célozzák, grammatikában segítenek stb. )
Viszont, ha próbálkozol kiadóknál ők ezeket nem kezelik véresen komolyan. Maga az írói stílust nézik, történetvezetést, karakterábrázolást, és ha ezek a helyükön vannak, akkor adják a szerkesztők, korrektorok kezei közé és ők megoldják a problémádat nyomdakészre
Mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni!
Veky[offline]
2012-06-22 19:28:430+#6Igen, én többször is jutottam arra, hogy az általam írt novellákat/regényeket valakinek továbbítanám, aki megpróbálná javítani. Természetesen nem a helyesírásra gondolok, mert - véleményem szerint -, az igen jól megy.
Azt nem tagadom, hogy rengeteg hibám van még, de kifogásként mellécsapom azt a kijelentésemet, hogy nem sok mindent tanítottak nekem semmilyen tantárgyból. Mindig is magam tanultam dolgokat, én néztem utána, magamat tanítottam, és bújtam a forrásokat. Ezért néhány alapvető hiányosságom van, ami hatalmas lyukat üthet a gépezeten.
Történeteim jelenleg is vannak. Valahol fent porosodnak a polcon, de semelyik sem befejezett. Ha esetleg ismernél valakit, aki vállalná más történetét sűríteni, egyszerűsíteni, és korrigálni, akkor azt külön megköszönném.
XeiVo Veky
Veky[offline]
2012-06-22 19:25:510+#5Válasz a #4 kommentreMost nyáron remélhetőleg lesz időm, hogy az ajánlásokat előrébb hozzam bárminél.
Szóval nyugodtan jöhet, bármiféle segítség, hogyha szívből jön.
XeiVo Veky
Napraforgó[offline]
2012-06-22 18:44:431+#4Válasz a #3 kommentreÉn a novellákat mondanám elsőre. A regényhez még csapongó vagy (noha történetet tudnál hozzá keríteni, de beleunnál, mert más-más sztorin agyalnál közben). De ugye csak három írás alapján mondom ezt
Egyébként a kevesebb néha több. Ha van magyar kifejezés, véletlenül se használj külföldit. Illetve a téma komolyságához illő szavakat használj.
Stilisztikai pontatlanságaid vannak, ajánlhatok egy könyvet hozzá, ami felhívja ezekre a figyelmed és gyakorlatban be fognak ugrani dolgok. (a befutottak sokszor hagyják ezeket a javításokat a szerkesztőkre, korrektorokra.)
Mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni!
Veky[offline]
2012-06-22 08:24:220+#3Válasz a #2 kommentreHú, hát ez jól esett. Köszönöm szépen.
A zavar, hogy mikor mennyi idő telik el, az nem véletlen. Az, hogy a köztes rész eltűnik, azt lehet, hogy elrontottam. Néhány dolgot mindegyikbe be akartam csempészni, de azt már soknak éreztem.
Igen, szerintem is jobb lenne a novella, még a rengeteg jegyzet, meg háttértörténet is megvannak hozzá, csak mindig félbehagytam a nagyobb műveket.
Ezért gondoltam, hogy az egypercesekre térek rá.
Köszönöm szépen, hogy olvashatónak találod a műveimet, ez igazán jól esik.
Esetleg van valami konkrét elképzelésed, hogy milyen stílust válasszak?
XeiVo Veky
Napraforgó[offline]
2012-06-22 07:50:191+#2Elolvastam a feltöltött alkotásaidat. Egyöntetűen írhatom, hogy az alapok erősek, de van még mit csiszolni helyenként. Én először a stílusra hívnám fel a figyelmet. Ha a stílust megtaláltad, akkor ahhoz igazítani a nyelvezetet, szókincset, kifejezéseket. Sok helyen rosszul használod a kötőszót,ezekre figyelj jobban.
Ez a történet nagyon erős egypercesnek. Sajnos elsiklik az olvasó a sok sok utalás, félmondat (és szó) felett hamar. Ez csak esetekben hatásos, de egy ilyen rövid szövegnél kb olyan érzése van az embernek, mintha éveket meséltél volna el és van az első és az utolsó nap, a köztes rész, ami maga a lényeg lenne pedig eltűnik.
Az egyperces nehéz műfaj, hozzád -úgy érzem- a novella közelebb állna. Nem kell hosszasan kifejteni, mint egy regényt, de karakterben gazdagabb, hogy kifejthess részleteket. És itt már elvonatkoztattam ettől a történettől.
De a stílusra és nyelvezetre figyelj elsősorban, a sok gyakorlás pedig fog érződni
+
Mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni!
[A panel bezárásához kattints rá!]