Tartalomjegyzék
Lampert László munkásságát már régóta kísérjük figyelemmel és gyakorta sikerült elállítania lélegzetünket a lenyűgöző képei által. Jelen, két részes tutorialban írt nekünk néhány igen hasznos tippet a színezés kapcsán, mely szerintem minden embernek hasznos lehet, aki érdeklődik a téma iránt!
Az előző tutorialban megismerkedhettünk az eszközökkel, a kép kiválasztási metódusával és jó néhány igazán hasznos tippel.
Engem általában az ösztönöz a fejlődésben, hogy sosem vagyok elégedett a munkámmal. Mindig találok rajta hibákat. Ez sarkall mindig arra, hogy szeretnék újabb szintekre lépni – erre mutatnék is egy példát:
Jack Nicholson – The shining c. film borítóképét 2009-ben rajzoltam meg. Akkoriban még csak az számított, hogy felismerhető legyen a karakter. 2009-ben fogtam egy 8B-s grafitceruzát és megrajzoltam 2 óra alatt ezt a rajzot nem törődve a finom vonalakkal, a lágy tónusokkal, a szép és esztétikus kivitelezéssel.
A tetoválásnak köszönhetően kénytelen voltam színes rajzokat is készíteni, mely elején nagy volt a kavarodás; a sok szín teret adott arra, hogy jobban bontogathassam a szárnyaimat. Idén (2012-ben) újra elkészítettem a The shining rajzot, immár 7 óra alatt, színeket használva és pontosabb kivitelezéssel. Jól láthatóak a különbségek arányok és kidolgozottság tekintetében egyaránt. Továbbra sem érzem úgy, hogy megállhatnék és megelégedhetnék önmagammal. Szeretnék ismét szintet lépni és remélem, hogy akár már jövőre ugyanezt a képet még kifinomultabban tudom az érdeklődő szemek elé tárni.
Salvador Dali munkáit kedvelem talán a leginkább a „nagy öregek” közül, ezért esett rá a választásom. Egy klasszikus fekete-fehér képet választottam róla, mely kellően jellegzetes. Előre tudtam, hogy a kék és piros kontrasztjára fogom felépíteni a képet.
Abban az esetben, ahol az arc nem teljes alakjában látszódik, megpróbálom belehelyezni egy formába. Erős hangsúlyt fektettem a számomra fontos elemek akár drasztikus kiemelésére. Gondolok ez alatt az „őrült” tekintetre, a bajuszra, az arcon látható stilizált vonalak megjelenítésére, a színek csoportosítására és egységességére.
Amikor nekiállok egy ilyen fekete-fehér kép színekkel történő megrajzolásának nem szoktam túl sokat vívódni, hogy mely szín hova is kerüljön. Először kitalálom, mi legyen a 2 fő szín, ami dominálni fog. Ha ezek megvannak, akkor azok halványabb és erőteljesebb árnyalatait készítem elő. Miután felvittem az árnyalatokat az egész arc túl színesnek érződik. Ekkor kerül elő a fehér ceruza, amivel helyenként összemosásokat végzek. Régen szinte az egész rajzot átszíneztem, így a fontosabb kiemelt részek is elmosódtak. Azok visszaerősítése már igen nehéz feladat.
A fehér után a fekete kerül elő, mellyel jobban meg lehet határozni az arcot, hiszen a sok szín végre elkülönül. Egyértelművé válik mi-miért került oda, ahová tettük. Itt – ellentétben az előző részben bemutatott gorilla rajzzal – határozott vonalakkal határoltam körbe az éleket, majd ismét a kontrasztosságra törekedve a kék arcszín mögé/mellé egy kis vörös sáv került.
A fenti képen látható Vincent Price is szerintem egy nagyon jó karakter. Ennél a képnél nagy volt a vívódás, hogy fekete-fehér legyen-e vagy színes. Itt is a kékre és pirosra építettem. Mivel a ruhát direkt nem szerettem volna kihangsúlyozni, így az maradt fekete, mint az eredeti képen. Erős színek és határozott vonalak jellemzik ezt a rajzomat. A cigaretta füstjének segítségével kicsit egybehoztam a homlok részt és a hátteret.
A Pulp Fiction (Ponyvaregény) c. filmből ismert Jules Winnfield karakterre a választásom. Ennél a rajznál is törekedtem arra, hogy a karakter megmaradjon, de a színezés elrugaszkodjon a valóságtól. Az arcnál több narancssárgát használtam mint barnát, amikor pedig árnyékoláshoz értem előkerült 1-2 különböző erősségű barna is. A fő segítséget végül a lila szín adta meg, melyet a narancsra satírozva elértem a kívánt hatást.
A hajat, bajszot (tehát a szőrzetet) kékkel emeltem ki. Ennek oka a kontrasztosság volt, de a lilás árnyalatú szájjal is harmonizált.
Többször végigolvastam amit írtam, néhány helyen kivettem, máshol pedig hozzá tettem még pár gondolatot. Nem írtam még ilyen jellegű segédanyagot, de megpróbáltam több képet érintve bemutatni a stílusomat. Nem szerettem volna túlzásba esni és minden rajzról oldalakat írni. Ha az itt feltüntetett rajzokkal vagy a többivel kapcsolatban lenne kérdésetek, akkor írjátok meg nyugodtan privát üzenetben, igyekszem válaszolni. Azoknak, akik néha elbizonytalanodnak, hogy érdemes-e folytatni az alkotást, küldeném a kedvenc idézetemet Mahatma Gandhitól:
„Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz.”
Lampert
(2012-09-06)
8602 olvasás
[A panel bezárásához kattints rá!]