2010-04-22 19:19:27#180Pár hónap után megint írtam verset talán mostmár megint írok többet


Találka


Halkul a város zaja,
Tompul a fény sugara,
Csillag fénye erősödik,
A nap már csak erőlködik.

Leszáll az éj leple,
Az éjszaka dús keble,
Csönd honol a téren,
Sötét van az égen.

Egy árny kúszik az avarban,
Léptet fúj a szélviharban,
Hirtelen megáll körbenéz,
Egy fánál a szeme elidéz.

Halk kuncogást hal,
Egy kedves érzés belé mar,
Kedvesen magához öleli,
Csókot dob neki.A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2010-04-17 12:50:08#179Fekete mélység
(avagy az emberiség próféciája )

Egy könnycsepp és semmi más
Elhullott a messiás
És érzem a világ változik
Ahogy az ember csendben kárhozik
Gyilkosok és az árulók
Meg a szemforgató kábítók
Kihasználják a Földnek lelkét
Nem baj közeleg a fekete mélység

Szívok egy cigit, még iszok egy sört
Hadd forogjon ez a kurva Föld
Vígan vigad a sok barom
Ahogy halnak sorra az angyalok
És nem marad végül semmi szépség
Elnyel minket a fekete mélység

Nem vár minket a megváltás
Lejárt régen a jótállás
Az idegenek ha ide is érnek
Csendes és halott Földre lépnek
Nem maradt más csak az égre nézés
Ahogy eljön értünk a fekete mélység


ezt péntek éjjel költöttem meló közben Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-04-16 18:18:52#178Mondd kicsi óriás.

Amikor elér a bánat
Amikor ránk borul az árnya
Amikor csak csendben nézel
És többé nem ér el a szárnya
Annak az egyszerű ténynek
Hogy bennünk él a lélek
Hol vannak már az angyalok?
Hol keressem a fényed?
Mondd kicsi óriás
Merre vigyen a léptem...Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-04-14 15:21:07#177KÖSZÖNÖM
Alig kapott esély, mit kaptam nem túl sok.
És látod ember, itt vagyok még is.
Látod, Isten lélegzem még is.
Bár korán álomba zuhantam.
Valami jött és elragadt.
Valami sötét ám mégis ragyogó.
Jött és az életbe taszított.
Nem kértem, s lám mégis itt hagyott.
Köszönöm neked
Köszönöm azt, hogy itt élhetek
Ami elért eddig többet nem kérhetek.
Reggel mikor a kávémat szürcsölöm.
Akkor értem csak néha meg.
Hogy amit elértem általad.
Álmomban régen is láttalak.
És érzem nincs hiába.
Életemnek minden órája.
Eltelik s bár néha fáradtan.
Hunyom szemeim, kezem a párnára.
Csendben heverek lázadva.
Köszönöm mindezt.
Köszönöm, azért mert élhetek.
Mindezt meg élhetem, bár érzem.
Több ennél nem leszek.
De valahogy csak elleszek.
Köszönöm a szerelmet.
Köszönöm, amiért megleltem.
Köszönöm, hogy látok és érthetem.
Köszönöm a tudást, mit örökké keresek.
Köszönöm a napot mi reggel rám mered.
Köszönöm...

Ezt most írtam éppen Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-04-11 20:28:57#176Hát egyre vaskosabb ez a fórum, remélem ezt még nem írtam ide, ha igen, bocsi érte:

Nincs kiút

Mélyre hullt álmok
Láncként szorítanak
Semmi baj barátom
Csak a vágyak hajtanak

Csak nézed sötét ablakod
Én sötét utcákat járok
Eltorzul az arcom
Ha még sokáig várok

Idekint hull a hó
Szép mint egy álom
Fájdalmas a hangod
Néma kiáltásod

Nincs kiút
Ma éjjel nincs kiút
Ahová tartok
Nincs kiút...

1998 MájusAz igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-04-10 18:39:08#175Minden évben kérjük ezt a számvetést, amíg a kockának 8 sarka van. Kommentelek, tehát vagyok. Próbáld ki te is, ha elvárod másoktól! :P

2010-04-10 18:09:26#174A KOCKA ÉS ÉN

Éppen 1 éve vagyok "kockás". Egy kis számvetés az alkalomból:
feltöltöttem 46 képet, néztek 987-en. Kaptam 1068 pontot (ezt mai napig sem értem, hogyan?) Jött 177 -azt hiszem - szavazat a képeimre, ami átlag 3.74. Van egy érmem. Mindössze egyszer akartam kilépni. Gary bölcsességének és türelmének köszönhetően, ez nem történt meg.
EGY ÉVE KOCKÁS
KÖSZÖNÖM, MERT SOKAT TANULTAM!
Ági

2010-04-10 17:48:08#173K
é
Ne sírj!
r
l
e
k

Különös kapocs a szeretet,
Szívemnek, szíved egy szelete.
Amikor örülsz, örömöm egy tenger,
Most pedig gyászolok, egy ismeretlen embert.Kommentelek, tehát vagyok. Próbáld ki te is, ha elvárod másoktól! :P

2010-03-19 11:13:59#172Dal sörökről és egyéb italokról, na meg a majmokról

Sok barom jár-kel a földön
Nem baj velük nem törődöm
Primitív lélek- gyönge ösztön
Nekik is hely kell, itt a Földön

Korán reggel ha nyitva két szemem
Keresem a sörömet, szabad a két kezem
Hova is megyek? ja fröccsöt önteni
Remélem a hűtő a boromat behűti

Este aztán végre túl vagyok
Benézek ide is mert vak még nem vagyok
Tiszta őrület a kávét nem lelem
Málnaszörp helyett a sört megízlelem

Ja de szép lehet majomnak lenni
Mások dolgait harsogva leszólni
De minek is pazarlom drága időmet
Mindig is lesznek hülye emberek

Hagyom hát csendben szenvedjen míg lehet
Cél nélkül létező céltalan lelkecske
A majmoknak nincs dolguk, semmi értelmes
Fáj nekik az élet? Én ezt élvezem



Ez a reakcióm bizonyos eseményekre. Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-03-16 17:38:25#171télleg? Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra

2010-03-15 14:28:54#170Kérjük a folytatást Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-03-15 07:24:39#169Novellám részlete(Fenyves)

Ahogy kiértem az erdő fölötti szirtre, szemem elé tárult a Fenyves méregzölden hullámázó tengere. Leültem. Az én szirtem, az én kilátásommal. Szerettem itt gondolkodni, és látni azt a különbséget, ami a régi idők és a mostani napok közt húzódó szakadék. És ez az enyém.

Hanyatt dőltem a hűvös, repedezett talajon, és behunytam a szemem. Éreztem, ahogy a szél cibálja a hajam. Régmúlt idők Fenyvese… vajon mennyi titkot rejtesz? Meddig fognak még háborítatlanul hagyni? Vagy kivágnak, hogy a Város terjeszkedhessen? Vajon lesz elég erőd harcolni az átok ellen, vagy már elgyengültél, és meg fogod magad adni?

Felálltam, és nagyot lélegeztem. Mik ezek a gondolatok? Élő Erdő? Mik jutnak eszembe? Amikor a szirten vagyok, valami a hatalmába kerít, és egész másként kezdek gondolkodni. Vagy ez csak képzelgés?
Hasra feküdtem a szirt szélén, és lenéztem a mélybe. Ilyent még nem csináltam. Féltem, hogy leesek. De most mégis… Valamin megakadt a szemem, és amikor rájöttem, mi az, megszédültem.

Lépcső… Lépcső az ismeretlenbe, melyet a Város vezetősége tilt. Aki megpróbál odajutni, arra büntetés vár. Azt mondják, óvnak minket, mert Fenyves gonosz. Megöli az embereket, akik meg akarják ismerni. Fenyvesnek egy bejárata van, amit lezártak, és őriztek, miután valaki eltűnt, aki kiment. Azt mondják, kitette a lábát a kapun, mert meg akarta nézni, milyen egy fa közelről. Nálunk a Városban nincsenek fák. A Vezető Tízes azt mondja, nem szabad beengedni az erdőt ide, mert nem leszünk biztonságban. Kiment nézelődni, és azt mondják, valaki látta, ahogy Erdő megragadja, és behúzza magába, és csak viszi – viszi befelé mélyébe, hogy aztán soha ne engedje onnét el.

De visszajött…Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra

2010-03-14 09:57:13#168"az ég mely meg engemet" ezt elcsesztem! Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-03-14 09:47:58#167Az ádáz képlopó
Olyan mint a vérszopó
Ettől óvjon csendesen
Az ég mely meg engemet
Mert ha végül megjelen
A sok trutyi emberke
Művészetet elfelejt
Értékeket eltemet
Mint minden modern rettenet
Pusztít, rombol kegyetlen
Félelem, kényelem
Gyilkos értelem
Mint a rák úgy terjed el
Ha hagyjuk ölni szüntelen...

Valamiért ez jutott eszembe. bocsi Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-03-13 19:50:43#166Remek, remek, alakul. Az igazságot keresni könnyű... Elfogadni nehéz

2010-03-08 08:55:06#165"-Mike! Mi történ akkor?
Mike némán nézte a csillagmezőt egy ideig. Emlékek rohanták meg, és egyik sem volt kellemes. Azután belekezdett a történetbe, és Shara döbbenten hallgatta.
-Akkor? Semmi különös. Az emberek egyik kisebb királysága megtámadta Pentiriát, és meghaltak a szüleink. A csillaghajók, nem voltak itt, csak az Urrias. A többi vagy harcolt valahol, vagy éppen úton volt a határvidékre. Jól választották ki az időpontot a támadásra. Egyszerre, több irányból rontottak ránk, és az Urrias egymaga nem tudta a bolygót megvédeni. Anyám, az Úrnő, úgy döntött, hogy a csillaghajónak ott kell lecsapni az ellenségre, ahol a legnagyobb kárt okozhatják, ha a le tudnak szállni. Elküldte a bolygó egy olyan része fölé, ahol akkor a legtöbben éltek, így a főváros, csak a felszíni fegyverek védelmére támaszkodhatott. Anyám mindig határozott és kemény asszony volt, akinek fontosabbak voltak az „angyalok”, még a saját életénél is.
Bár a nagy ionlövegek több hajót is megsemmisítettek, mégiscsak landolt néhány csapatszállítójuk, és az emberek elözönlötték a várost. Hatalmas pusztítást végeztek, a mai napig nem értem, hogy miért. A katonáink, ameddig tudtak, ellenálltak, de egy idő után visszaszorultak a palota területére. Anyám akkor kiadta a parancsot az evakuálásra, és mindenkit a palota kikötőjébe küldött. Tudta, hogy nincs elég hajó, hogy mindenkit kimenekíthessenek a városból, de nem volt más lehetőség. Egymás után szálltak föl a menekülők, és hagyták magára a szüleim, és testvéreim. Anyám azt mondta, hogy fogjam Neredyt, és vigyem el az Urriasra. Nem akartam menni, harcolni akartam, bár még csak tizenöt éves voltam, de mivel a húgomat rám bízta, nem tehettem meg, hogy ott maradok. Nővéreim azt mondták, hogy hamarosan indulnak ők is utánunk, de éreztem, hogy csak könnyebbé akarják tenni az elválást. Ők akkor már tudták, hogy nem fogják túlélni, mint ahogy anyám és apám is. Azt akarták, hogy Neredy, aki akkor még csak hét éves volt, biztonságban legyen. Anyám azt mondta, hogy meg kell védenem a húgom, minden áron, és vigyáznom kell rá majd akkor is, ha már ő lesz az uralkodó. Akkor értettem meg igazán, hogy mi fog történni, és hogy anyám elbúcsúzott tőlünk.
Az emberek betörtek a palotába, és nekem indulni kellett. A palota kikötőbe vezető kapujánál láttam őket utoljára, ahogy felvették a harcot a túlerővel. Karomba kaptam Neredyt, és futottam a nekünk hátrahagyott hajóhoz. Apám azt mondta, hogy ne nézzek vissza, csak mentsem meg a húgom, de én mégis megtettem, mielőtt a gépre szálltam. Láttam, ahogy harcolnak, hogy már mindannyian megsebesültek, és láttam, ahogy az egyik nővérem elesik. A hajón voltak már a Nemes Hölgyek közül is, de hiába kértem őket, egyik sem segített nekik. Gyáván húzódtak meg a biztonságot jelentő utastérben, és csak azért nem szálltak föl, bennünket is hátrahagyva, mert nem tudták elvezetni a hajót.
Egy nőt láttam futni felénk, egy gyerekkel a karjában. Üldözték már. Hirtelen letette a fiút a földre, és futásnak eredt. Szörnyű volt látni, ahogy a fiú áll, és azt sem érti mi történt körülötte. A nő elérte a hajót, a fiút megölték. Könyörögtem a Hölgyeknek, hogy segítsenek anyámnak, hogy legalább az egyik ágyúval fedezzék őket, de egyikük sem tett semmit. Vártam ameddig csak lehetett, hátha mégis sikerül nekik eljutni hozzánk, és próbáltam amennyire csak tőlem tellett, megtisztítani a kikötőt az ellenségtől. Még láttam, ahogy sorban elesnek. Anyám halt meg utoljára. Nem hagyhattam, hogy áldozatuk hiábavaló legyen, úgyhogy felszálltam. Tudtam, hogy már nem élnek, így a fegyvereket élesítettem, és felkészültem a támadásra. Megfordítottam a hajót, és amivel csak lehetett, lőttem azokra, akik megölték őket. Akkor őrjöngő vadállat voltam csak, semmi több. Könnyeimtől nem is láttam, mit teszek, és a palotának azt a részét földig romboltam fájdalmamban. Nem tudom mennyi ideig tartott, csak akkor ocsúdtam fel, amikor a vészjelző jelzett. Akkor emelkedtem fel a géppel, és indultam az Urriashoz. Megmentettem Neredyt, és azóta is óvom, mert anyámnak tett ígértem nem szeghetem meg, még ha az életembe kerülne, akkor sem. Ő mindennél fontosabb nekem!
Sharára nézett. A lány arcán könnyek folytak, ahogy hallgatta a fiút. Mike mosolyt erőltetett az arcára, és letörölgette a lány könnyeit."

Egy szomorúbb részlet......De jóóóóóóóóóóó!

2010-02-26 17:48:34#164Én is magamat kell, hogy ismételjem. Köszönöm szépen Kommentelek, tehát vagyok. Próbáld ki te is, ha elvárod másoktól! :P

2010-02-26 17:09:31#163Woody, az nagyon szép volt, bár csak a többieket ismételem...Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra

2010-02-23 18:52:57#162Húúúú nagyon jó nekem nagyon tetszik...A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !

2010-02-23 18:41:23#161TÉGED RAJZOLLAK

Ülsz az íróasztalnál, mögéd lépek,
átölelem a nyakad, és
füledbe suttogom a megfoghatatlant.
Megfordulsz, öledbe húzol,
és csókomba mormolod a válaszod...
Eljött az a perc, amikor őszintén akarok
állni előtted, kell hogy láss,
tudnom kell, figyelmed nekem szól.
Lépésről lépésre hullanak le rólam
a meggyőződéseim.
Közben valami szép születik.

Téged rajzollak szóval, szénnel,
gondolattal újra meg újra...

/egy vers valakitől/