2016-10-24 22:08:310+#19Válasz a #18 kommentreKöszönöm szépen ismét. Annyit még hozzátennék, hogy ez adó-vevő összmunka. Nem mindenki elemzi mélyen a képeket.

2016-10-24 12:25:400+#18Válasz a #17 kommentreEzek szerint engem egy picit elvitt ez a Narkisszosz story, de a lényeg így is megvan.
A kalapemelés pedig mindenképp téged illett, amiért képes vagy ilyesféle elvont fogalmakat vászonra vinni és átadni a nézőnek nem is akármilyen minőségben. Szeretem az elgondolkodtató képeket. Csak így tovább. :-)

2016-10-18 18:10:020+#17Válasz a #16 kommentreLe a kalappal előtted Veros! Hihetetlen elemzést hoztál ide és hogy mennyire pontos! Minden stimmel, a lebegő tánc... ez nekem is eszembe jutott alkotás közben. A tükörkép... a tudatos és a tudatalatti lény viszonya... igen, azt gondolom, hogy az ember több, mint EGY lény, ezért is vagyunk képesek KÉTkedni, vagy meglepni ÖNMAGUNK például. A művészet révén sokszor teret nyitok a tudatalattinak és általa lepem meg én is magam, illetve később jövök rá (tudatosul bennem!) a kép lényege/értelme. Persze a tudatalattival való érintkezés nem csak játék és mese, mert sokszor nehéz kilépni az ismeretlenbe. Óvatosan kell fogalmaznom még magammal szemben is, mert a gondolatoknak ereje van és könnyen megeshet hogy ártok velük, aztán bánom, de tanulok.
A Te véleményed áll az enyémhez a legközelebb avval, hogy azt írod, hogy a meghatározhatatlan alak se nem szép, se nem csúnya. Groteszk ugyan, viszont finom, sima és csillogó. Igazából semmilyen, mégis valamilyen - az is valahol a "semmi és minden" találkozását hivatott illusztrálni. A narcisztikus vonást pedig azért nem látom/láttam, mert az én értelmezésem és felfogásom szerint a háttérben a minden és semmi találkozásának a két/egy figura a személyes vetülete, mint ahogy mi emberek is. Tehát én nem emelem ki őket a környezetből, hanem azt mondom, hogy a környezet teremtményei, vagyis megszemélyesült tükrei. A világ ő/ők, és ő/ők a világ. Ettől mélyebbre nem megyek, pedig van még tovább, csak nem mindenki mélybúvár és nem mindenki bírja a nyomást...emellett terhelni sem szeretnék senkit.
Az személyiség torzulásával sok esetben az emberi külső is torzulhat, vagyis az, ahogy mások láthatják. Ez szépen nyomonkövethető szellemi leépülésnél, betegségeknél, függőségek révén. Sok dolog ráéghet az ember arcára.

Köszönöm mégegyszer a kommented, igazán remek volt olvasni a gondolataid. Igyexem alappal szolgálni hasonló beszélgetésekhez. Üdvözlet!

2016-10-17 16:22:330+#16Válasz a #13 kommentreSzia! Először is én egy groteszk féle figura önmagával való groteszknek ható táncát láttam a képen. Azért önmagával való tánc, mert számomra valahogy az egyik alak a másik tükörképének tűnik. (vagy fordítva ) Aztán rögtön beugrott, hogy beleszeretett a tükörképébe.
Mindemellett a meghatározhatatlan lény, mintha kizárólag csak önmagával lenne elfoglalva és semmi egyéb nem érdekelné a világon. A háttérben lévő spirál és ez az érdekes arcnál való összekapcsolódás erre a képzetre nagyon is rásegít. Szóval lehetne bármi körülötte - és ezt a bármit a képen ez a világűrszerűség jelenti - az nem számít, hiszen saját maga számára saját maga a minden és a spirálon keresztül ezzel a tudattal el is veszlik a mindenségben. Ami groteszk, mint saját maga az alak, mert hát ő a világűrhöz képest gyakorlatilag semmi, és ott tulajdonképpen meghatározhatatlan. Még csak azt sem tudom róla megmondani, hogy csúnya vagy szép.
Ezenkívül a főszereplő groteszk megjelenése miatt még az is eszembe jutott, hogy az önimádat bárkinél megjelenhet. Illetve mindenkiben van is ego - nemtől, kortól, hovatartozástól és körömszíntől stb. függetlenül - és ez ilyen formában, ahogy látható a képeden, eltorzulhat. Sőt még az is lehet, hogy az ego, illetve a személyiség torzulásával torzul el maga az ember külső megjelenése illetve változik meg az, ahogyan mások látják.
No, igyekeztem összefoglalni értelmesen, remélem sikerült.
Érdekes volt ám most lentebb olvasni azt is, hogy téged milyen gondolatok vezéreltek az alkotás folyamán.
És várom a következő képet.

2016-10-14 20:47:370+#15Válasz a #14 kommentreKöszönöm szépen a kedves szavaid Mano! Sokan mondtám már ezt, sőt volt olyan is, aki egyenesen megvádolt, hogy nem olaj. Számomra az volt a nyers elismerés. Nagyon sok festő munkája nagyon precíz, például a hiperrealisztikus alkotások is ámulatba ejtőek, így nem érzem az én munkáimat igazán kiemelkedőnek, de nagyon köszönöm, hogy megnézted egyáltalán. A kihívást mostanában jobbára a látásmódban keresem, mintsem az olaj technika alkalmazásában, noha mindig van mit tanulni.

2016-10-13 12:29:520+#14Nagyon ötletes. Akárhányszor látom a munkáidat, próbálom elhitetni magammal, hogy olajjal készült alkotás, nem digitális festmény...és számomra ez teszi elképesztővé.

2016-10-11 20:58:310+#13Válasz a #7 kommentreSzia Veros, köszönöm szépen a hozzászólásod! Érdekelne, miért a nárcizmus? Hogy látod bele?

2016-10-11 20:56:050+#12Válasz a #8 kommentreÉrtem ...
Ilcsi

2016-10-11 20:54:110+#11Válasz a #6 kommentreGáz az a köröm... ráférne egy alapos nyírás! Köszönöm szépen a kommentet!

2016-10-11 20:53:230+#10Válasz a #5 kommentreKöszönöm szépen Ágnes, örülök hogy tetszik!

2016-10-11 20:52:470+#9Válasz a #4 kommentreSzia Sipy,
köszönöm a kommented. Jó olvasni a különböző emberek asszociációit, ha napos, ha árnyas. Azt hiszem nem magyarázom tovább ezt a képet, mert az öli a művészetet. Köszönöm még egyszer a jelenléted!

2016-10-11 20:44:440+#8Válasz a #3 kommentreKöszönöm szépen a szavaid. Könnyen elvihetik az embert az előítéletei, vagy olyan asszociációi, amelyeket az előítéletein alapszanak. Én például a sátánista alkotásokban is látok szépet és kultúrát, ha úgy vannak tálalva, hogy az üt egy mércét, de ugyanez a helyzet a horrorral is. Bár mindenkinek a gondolatai a sajátja, ezért csak úgy mellesleg vetem ide az én elemzésemet: a két alak (ami egy) groteszk, bár nem túl groteszk. Ha groteszket akartam volna, akkor a bőrük sem sima, plasztikus, és a szemeik sem nagy és tiszta. A körmük is azért fekete, hogy jobban hajoljon a "rajzfilm mivolt" fele, mintsem a hús-vér valóság fele, hogy ne legyen olyan emberszerű, emberk közeli. Emellett az alakokat igyekeztem úgy megfesteni, hogy sem ne legyen női hasonlóságuk, de férfi se, és itt a festett körmök újra visszaköszönnek. A mellük domborításánál is az előző elv vezérelt. Gyakorlatilag nem lényeket festettem, hanem két személyiséget, ami egy. Vagyis egy személy két oldala... a jobb és bal oldal... a minden és a semmi, az igen és a nem, az "a" és a "b"... és ezek csókja, disztingvált csomagolásban. A háttér pedig szintén minden és semmi találkozását hivatott illusztrálni, ahol a mindenséget a világűrrel, a semmit pedig a feketeséggel, illetve ebben üres buborékokkal fejeztem ki.
Szóval nem fickók, nem buzik, bár lehet még a végén egy homárbárban fog kikötni remélhetőleg sokmillióért. Üdv.

2016-10-10 12:46:110+#7Nekem a nárcizmus jut eszembe a kép láttán. Meg az alakok szemeit nézve a piros pöttyös gumilabda. Mind az ötlet és mind a megvalósítás nagy pontot ér.

2016-10-10 12:34:311+#6Igen vannak ilyenek is, már szerintem mindenki találkozott vele.

Még az a köröm ott

+1
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2016-10-10 07:34:060+#53 pontot szeretnék adni
Molnár Ágnes

2016-10-09 13:44:380+#4Talán az a fajta eltúlzott önszeretet, amikor már semmi más nem érdekli az embert,
minden az egó, és eltorzulnak a dolgok, személyiségek?
Nekem ez jutott eszembe eme alkotásról.+

2016-10-09 11:40:140+#3Hűha, szóval most nagyon el kell dobnom az agyam, h ne gondolkozzak jobban a témán, mint ahogyan Te azt a címmel és a leírással megmutattad... Miért is ? Mert nekem a szeretet és az önszeretet szó olyan szép alakban jelenik meg - vagyis az én fejemben - de ezek az alakok nem szépek ( nem a festésre utalok ezzel, az maga a tökély, de hát ez tudod ..) ...én sem tudok az önszeretésre gondolni, bármilyen szép is a fő alak mögötti háttér, és azok szimbóluma... No, már így is túlgondolkodtam, bocsánat, de igyekeztem én barátkozni azzal a kettő ( egy ?) fickóval, sajnos annyira futotta, hogy már tudom nézni a képet

Természetesen az ötlet, a megfestés, és a Te mondandód remek, a hiba az én készülékemben van, mint úgy általában
Pont
Ilcsi

2016-10-08 21:30:200+#2Válasz a #1 kommentreKöszönöm a hozzászólást Kilókenyér! Hm... nem tudom... mindenki azt lát bele, amit... én pedig azt próbáltam kifejezni, amit... a legtöbb esetben nem az megy át, amit én gondoltam, de ez szerintem rendjén van így... mindenkinek más a világa és az asszociációi...
Részemről ha az önutálat lenne a téma (amit tudatosan nem választok) akkor valami vadabb hátteret festenék és a spirál helyett is cikk-cakk lenne az alap motívum és a szemeik sem ilyen bocik lennének...
...no de ez ilyen... valaki a mély világűrben a csendes békét látja, és van aki pedig a csillagok háborúját...

2016-10-08 20:09:330+#1Látom megint a spirált gyakoroltad... vagy valami érdekes teát ittál

Oké, poént félre téve, nekem a kép valahogy az önutálatot sugallja mintsem az önszeretetet. Mintha ez a két darab, de egy személy el akarna szakadni egymástól, de mégsem sikerül nekik... mármint neki.... mindegy, érted.