Kassen91 : Éjjeli Fény
2010-10-06 14:40:56
Magányosan a sötét éjszakában
Bánat támadt rám bús szobámban
Eddig tisztuló ösvényen jártam
De magam mögött sehol sem láttam
Hisz beleveszett a vad sűrűségbe
Célom is köddé vált a messzeségben
Apró fénysugár mit mindeddig láttam
Menekült előlem mint a megriadt állat
Mint jámbor vad melyet vész üldöz
Vissza már nem tér hisz itt az ősz
Szegény pára nem érti hogy űzhette el
Kiről tisztán érzi, sosem feledi el
De ó jaj, mit leszálló ködnek hittem
Gomolygó füst az mi gyűlik köröttem
Heves tűzvész korbácsolja a zúgó fákat
Nem kímél se életet, sem a büszke tájat
Akárhogy futottam a láng utamba csapott
Úgy zárt körbe mint erős rács a rabot
Éreztem e tűzkörből nincsen már kiút
Elkapott, megláncolt mint őr a tolvaj fiút
E súlyos rabiga a földre húz és fojtogat
Mint bitófán a kötél, körbefonja nyakamat
És bár elszántan indultam vakmerő utamra
Azt kívántam, bár erre ne jöttem volna
Egy egyszerű vers párosrímekkel. Csak egy kis rosszkedv és egy B2-es ceruza felhasználásával. 
1081 megtekintés
1 szavazat
4 komment
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Kassen91[offline]
2010-10-11 14:10:460+#4Érezhető benne hogy a 3. versszaknál lendültem bele. 
Valójában az ilyen szenvedélyesebb verseket szeretem. Az eleje és a befejező két sor hangulata nem lett olyan magával ragadó de valahogy el kellett kezdeni És már akkor se volt rossz kedvem mikor ezt feltöltöttem ide. még szeptember 5-én írtam.
Thubakabra[offline]
2010-10-11 11:53:420+#3A szóképek nagyon szépek! Igazán megkapóak!
Viszont a rímképekkel, szótagszámokkal kicsit játszhattál volna még, hogy jobban átadd a hangulatot. Próbáld meg versíráskor, hogy kitalálsz egy fura rímképet és arra komponálod az egészet. Több gondolkodást igényel, de az eredmény sokkal megkapóbb lesz 
És bocs, amiért így belepofázok, a versírás elég szívbőljövő ahhoz, hogy az ember ennyire beleszóljon 
Azért remélem azóta már jobb kedved van
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)
