Noname : A nirvanában
2011-03-30 21:21:01
Gyengéden szól a zene,
Rekedt hang kíséri.
Nirvanában lebegve meséli,
Amit érezni kellene.
Sötét, mély depresszió,
Elveszett világban jár.
Szerelmét mely rég elmúlt,
Nem kapja vissza már.
Üres szobában ül,
Kezében papírt szorongat.
Érzi míly üres legbelül,
Már benne mi megmaradt.
Arca előtt fegyver csöve,
Csak a tű áll ki karjából..
Eszébe jut a legfontosabb,
Ki vette a fegyvert halála alkalmából?
.
.
.
A gyilkos ösztön hajtja őt,
Börtönnek érzi a létet.
Elkell vennie, el az életet,
S éreznie kell a gonosz hőt.
Mi lelkét rágja rég,
Elemészti, teste jajgatott.
Érzi lassan itt a vég...
S megteszi azt mit megfogadott.
"Míg a halál el nem választ"
2011
Megpróbálkoztam a szabad verseléssel 
remélem tetszik
Címkék: vers, érzelmek
1488 megtekintés
6 szavazat
6 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Noname[offline]
2011-03-30 21:50:590+#5Iiiigen nézőpont váltás, reméltem érzékelni fogja mindenki. Köszönöm a kommenteket
Garpeer[offline]
2011-03-30 21:49:341+#4Határozottan nem rossz 
Mennyire lövök mellé, ha úgy sejtem, a hárompontos szünetnél nézőpontugrás van?
Az meg külön tetszik, ahogy az utolsó sorral lezárod. (bár általában a verseket az utolsó sor zárja... megint nem tudok fogalmazni)
Are you gonna give me a robot death monkey?
