I.
Színek vibrálnak kavarogva,
A papír, a vászon szinte él.
Érzések válnak valóra,
Mikor a művész lelke mesél.
Megélve.

Szeme álmodozó lesz,
Csak egy belső képet lát.
Szilárd keze alkotni kezd,
És fest, fest egy életen át.
Remélve.

II.
Más a szavak erdejét járja,
Életre kelti a gondolatot.
A gondolatot ami várja,
Hogy kitöltse a pillanatot.
Mesélve.

S papírra írott a pillanat...
Már áramlik a képzelet.
Olvasni a nem múló szavakat,
Mi megmutatja a végtelent.
Repülve.

III.
Keze sebesen mozog,
Nyomában édes dallam cseng.
Ezernyi test borzong,
Mikor hangját hallja meg
Remegve.

A dallam áramol mindenben,
S minden érzéket eláraszt.
Alkotni mindig, szüntelen,
Ez mit minden művész választ.
Zenélve.