2011-03-07 14:16:10#86Miért nem látszik, hogy hanyadik írásra reagáltam? Pedig a válasz gombra kattintottam?
A 81-es számú irományom Thub 3-as számú írásához,
a 82-es Garpeer 25-dik írásához,
a 83-dik pedig Manó 34-dik írásához kapcsolódik.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)

2011-03-07 13:59:38#85és a folytatás...


Tehát összességében én annak a híve vagyok, hogy irtó sokat számít a hozzáállás, nyilván nem tud mindent megváltoztatni, a fájdalmas és szomorú dolgokon nem lehet csak úgy egyszerűen túllépni, viszont segítséget nyújthat és esetenként sok erőt adhat. Nem akarok úgy állni a dolgokhoz, hogy "jajj ez úgyis csak rossz lehet" vagy hogy "biztos hogy nem fog sikerülni", inkább azt mondom, hogy "megpróbálom, és legfeljebb nem jön össze", de inkább bukjak el úgy, hogy megpróbáltam, minthogy azért ne sikerüljön, mert negatívan szemléltem az esetet.
Tudom, hogy manapság egyáltalán nem könnyű a pozitív látásmód, de még a realista sem, de semmiképpen nem akarok abban visszakerülni, amiből már egyszer kimásztam, mert "aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók", persze nagyon metaforikus értelemben. Szeretek élni, szeretek tevékenykedni, szeretek érdekes emberekkel érdekes beszélgetéseket folytatni, még ha esetleg nem is értek egyet a gondolataikkal, és örülök neki, hogy olyan a családom, amilyen, mert úgy neveltek, hogy értékeljem a jót. A rossz szerintem azért van, hogy meglegyen a kontraszt, enélkül nem lennének fogalmak. Bármim van, megbecsülöm, és nem vagyok pazarló semmiben. Ezeket a dolgokat én csak akkor nem láttam így, amikor a hullámvölgyben voltam. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Ebben a gusztustalan világban nincs más, csak az akaratod, illetve a bármibe belevetett hit, legyen az akár vallás, akár saját magad, akár valamilyen fogalom, mint a korábban említett család, vagy bármi más.

hú...egy csomó mindent akartam még írni, de egyenlőre abbahagyom, mert dolgom van, majd még lehet folytatom

2011-03-07 13:59:22#84ó sokára értem ide, de végigolvastam az összes oldal összes kommentjét.

kénytelen leszek 2 részletben ideírni az üzenetem, mert hiába próbálkotam, nem megy el egyben

Előre is bocsánat, ha kicsi kuszának fog tűnni, amit írok, de annyi minden gondolat van a fejemben, igyekszem érthetően összeszedni (bár nem biztos hogy sikerülni fog ). Továbbá minden bizonnyal hosszú lesz az irományom.

Én a saját életemből most leírok egy pici szeletet. 16-18 éves korom között teljesen depressziós voltam. Nem voltam vele szakembernél, és igazából próbáltam titkolni, de egy olyanfajta mély negativizmus volt rajtam úrrá, ami az egész akkori életemre kihatott. Sok oka volt annak, hogy én akkor oda jutottam. Tudni kell rólam, hogy őszinte ember vagyok, de sokszor nagyon nyers. Talán pont ez az, ami az egyik legnagyobb "hibám". Az az életszemléletem, hogy a legrövidebb út az egyenes, csakhogy nem tudom mindig úgy megfogalmazni a gondolataimat (pláne régebben, mára még fejlődtem is sokat, sokkal kevésbé vagyok bunkó), hogy azt ne értsék félre az emberek, vagy ne legyen sértő. Nem vagyok vallásos, de ha van Isten, akkor látja a lelkem, és megmondhatója lehetne, hogy bármit is mondjak, azt sosem rosszindulatból teszem, hanem jót akarok vele. Ez azonban nem mindig így csapódik le. Viszont arra is rájöttem az évek során, hogy vannak azok az emberek, akiknek akármilyen szépen fogalmazod meg azt a gondolatodat, ami nem fedi az övét, úgyis megsértődik. 2 féle ember létezik szerintem. Az egyik, aki meghallgatja, végiggondolja a kritikát, és esetleg még el is ismeri a benne lévő igazságot (ha van). A másik féle ember pedig a könnyebbik utat választja, megsértődik. Ez persze nem feltétlenül baj, de én nem akarok az utóbbi lenni. Node visszatérve a régi problémámhoz. A szókimondóságom sokszor "fordult ellenem", mert hiába volt meg bennem a jóindulat, a "disznók elé gyöngyöt ne szórj" tipikus esete jött elő. A gimiben, ill. a gimis osztályomban sosem tartoztam a "közkedvelt" emberek közé, mert sosem szerettem mások seggét nyalni. Mindemellett pedig én voltam a "ronda rocker tehén" posztra beskatulyázva, ami elég komoly önértékelési problémákat vont magával. Lényeg a lényeg, hogy előtte sem volt valami sok önbecsülésem, de ezt sikerült 100%-osan eltemetni bennem. Aztán elkerültem egyetemre...szinte csak pasik voltak körülöttem (amit abszolút nem bántam, valahogy nem érzem úgy jól magam, ha túl sok a lány körülöttem, mert akkor biztos hogy van legalább 1 "picsa", amitől én a falra mászok). De közben összejöttem valakivel, aki ahelyett, hogy korrigált volna az énképemen, tovább rontotta a helyzetet, teljesen kicsinált lelkileg. A suliban lett pár nagyon jó barátom, akiknek nagyon sokat köszönhetek, lehet, hogy sosem határoztam volna el magam a "javulásra", ha ők nincsenek. Annyi azonban biztos, hogy egy nap elhatároztam, hogy én márpedig változtatok a világszemléletemen, és minden egyéb dolgon is. Először kis lépésekkel kezdődött a dolog, aztán egyre több és több mindenben változtattam, és elhatároztam, hogy márpedig én tudni fogom mi az hogy mosolyogni, meg ilyesmi. Azóta már szinte gyökeresen megváltozott az életem, és az élethez való hozzáállásom, de ezt csakis tudatosan lehetett kivitelezni. Azóta inkább vagyok nevezhető optimistának, mint pesszimistának. Igyekszem mindenben meglátni a jót, és igyekszem minden lehetségeset megtenni a cél érdekében. Nem egyszerű az életem, nade kinek az? Nagyon egyszerű ember vagyok, mások mégis iszonyú bonyolultnak látnak (mármint akik tényleg jól ismernek). Egyszerűen csak próbálok mindent minden oldalról szemlélni, megközelíteni...realistának tartom magam, és kicsit materialistának is. Apropó materializmus, egyáltalán nem tartom rossz dolognak, és nem hinném, hogy ez képes lenne emberi kapcsolatok megrontójává válni, vagy csak a legritkább esetben. Én abban sokkal nagyobb problémát látok, hogy az emberek nem kommunikálnak egymással megfelelő mennyiségben és/vagy minőségben.

2011-03-07 13:20:04#83Na ezt én is így szoktam.
Lehet, hogy fogalmi zavarom volt, de ezt én eddig optimizmusnak gondoltam, ezek szerint én is realista vagyok!
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)

2011-03-07 13:12:33#82Teljes mértékben egyetértek veled! Én is így gondolom.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)

2011-03-07 12:57:50#81Szerintem az optimizmus nem abból áll, hogy a pozitív gondolatokat kivetítjük és akkor semmi rossz dolog nem fog velünk történni, hanem bármi történik velünk mindig képesek legyünk meglátni benne a pozitívumot és ne csak a rossz oldallal foglalkozzunk.
Hozzáállás kérdése az egész.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)

2011-03-07 11:24:35#80Válasz a #76 kommentreÉn inkább a hívásra gondoltam ilyen szempontból
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2011-03-07 11:02:15#79Sztem minden állatnak "lelke " jellegzetes vonásai vannak.B.nőmnek törpe nyuszija Bogyó is kész amiket művel lényeg h védjük őket !!!
Monszli

2011-03-07 09:45:10#78Válasz a #77 kommentre
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-07 00:52:19#77Válasz a #72 kommentre
Látod-e még azt,amit nézel - vagy már csak tudod: "ott" "az" "van"?

2011-03-06 23:44:59#76Válasz a #73 kommentreMi csoda? hogy a gorilla megtanul egy bonyolult jelbeszédet, és elmondja neked hogy éhes, hogy fáradt, hogy mérges... ez feltételes reflex?
Oké, legyen igazad, lefáradtam
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-06 22:18:22#75nem tudom miről van szó nem olvasom a vitafórumot de mélyen hívője vagyok belepofázni a dolgokba szóval thubi kommentjét olvastam. és ingen egy lna és egy kutyának is lehet személyisge nekünk 3 rotink van mind teljesen más és annyi érzelem van bennük hogy hihetetlen. Ezelőtt volt egy pulifélénk ésegy malamutunk teljesen más mind. csirkéknél ilyen eltérést nem tapasztalam nyulaknál se nagyon . A lovak meg nagyon csodálatos jószágok hihetetlen hogy képesek éérezni az ember gondolatait. mondjuk a legtöbb állatnál ez így van. lehet hogy nem is a témához kapcsolódott de azért leírtam bocsi

2011-03-06 21:56:58#74Egyetértek Torával, hogy feltételes refelxszé alakul a hívásra való reagálás. Viszont aki tartott már kutyát (nem egyet, hanem többet egyszerre), az észreveszi, hogy mennyire eltérő személyiségük van. Nem a fajta miatt, bár az is közbeszól. Hanem egyazon fajta egyedei is már eltérően viselkednek, reagálnak dolgokra Ha pedig van személyiség, akkor az már több, mint ösztönös viselkedés. Persze nem mindegyik állatnál, pl. egy vizibolha nem fog "érezni". De egy kutya vagy egy ló mindenképp.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2011-03-06 20:56:57#73Csatlakozhatok én is?Szerintem feltételes reflex,ami a túlélése érdekében fejlesztett ki.
dA-m: http://tora1997.deviantart.com/

2011-03-06 19:51:48#72Ja és mint olvashattad, magától új jeleket fejlesztett ki hogy kifejezze magát EZ neked nem tudatosság?
Akkor mi az nálad?
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-06 19:48:47#71Válasz a #70 kommentreAz embert is meg kell tanítani mindenre miután megszületik.
Ha magára hagynák és túlélné, maximum úgy viselkedne mint egy csimpánz
Amúgy meg az emberi kommunikációra tanították be, az hogy ezáltal ki tudja fejezni magát, az azt jelenti, hogy van tudata.
Gondold el, ha te képes lennél delfinül megtanulni, te is be lennél rá tanítva, de onnantól képes lennél megértetned magad velük
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-06 19:45:19#70Ez nem csak betanítás? A tudatosságot szerintem csak feltételezik. A kutyákat is sok mindenre be lehet tanítani./Pavlov reflex/

2011-03-06 18:42:15#69Nah győzzön meg téged a wiki: http://hu.wikipedia.org/w…

Amúgy nem minden ember tud minden esetben felülkerekedni az ösztönein.
A tárgyhasználat gondolkodásra val, az hogy esetleg ember képes beszédbe elegyedni egy gorillával:

Idézet a wikiről:

"Kommunikációs képességük fejlett. A Koko nevű nősténynek egy kaliforniai állatkertben 600 ASL (siketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg, és ezeket Kokó valódi nyelvként használta. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, de maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek arra utalnak, hogy az emberszabásúak kommunikációs kapcsolatrendszere fejlett."



szerintem azt jelenti hogy van esze.
Más kérdés hogy ki azt mennyire használja.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-06 17:54:23#68Manó nehéz engem meggyőzni, ha a macskánknak cic-et modok odajön mert beugrik a kaja kép, ha sicc-re kapta volna a kaját akkor arra jönne oda. Meg a beszélő papagáj az mi? Egy szövőmadár többet tud egy majomnál. Minket is irányítanak erős ösztönök, de felül is tudunk rajtuk kerekedni.

2011-03-06 17:19:32#67A kutya ha meghallja a nevét, reagál rá. ha hívom a nevén, odajön. Ez nem ösztön, hanem tudatos cselekvés-szerintem
A hegyi gorilla képes megtanulni a jelbeszédet. Szerintem ez sem arra vall, hogy ösztönlény lenne...
A csimpánz képes megtanulni a tárgyhasználatot, primitív eszközöket használ a mindennapokban. Ezt se hiszem hogy ösztönös cselekedet volna.
Ha ezek mind ösztönlények, akkor mi emberek is azok vagyunk.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!