2011-05-03 12:03:33
Odakint az ordas megveszik a hidegben,
És érzem, idebent sincs minden rendben.
Süvölt a szél, sír, mintha nyúznák,
Redőnyömet csapkodja egy ág, úgy rázzák.
Kopogtat a hideg az ablak üvegén,
Őszintén szeretném, ha kirekeszthetném,
De követel! És az ablak némán enged.
A kinti zimankó idebent sem melenget.
Hűvös még a lámpafény omlása is,
Remeg kezemben a vérvörös kaláris.
A hideg csak lopakodik mindig hangtalan,
Élesfényű szobám ablakán is.
A szél legalább sikolt! Ordít untalan.
Napközben itt kuporog a sarokban,
Éjjel ágyamba búvik álmomban,
És reggel alvó testem langy melegét
Fehér jégkarmokkal tépi szerteszét.
Sötét hajam ettől deresedik ősszé,
Harsány szivem alvad lassan-lassan kővé.
Megdermedve az érzés arcom mosolyában,
Az elmém tobzódik örök tébolyában.
Kezemben a csokor jégvirág sem olvad...
Odakint a hidegben megveszik az ordas.
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
[A panel bezárásához kattints rá!]