Hiányzol


Vág és öl,
összeroppant mint gyönge ágat,
mérgez, fáj,
szívembe hasít a bánat.

Hiába nézem a kék eget,
hiába az őszi pompát,
hiába a puha bárányfellegek:
ha nem vagy itt,
nem lehetek veled.

Érzem dobbanását szívednek,
még hallom törékeny hangod,
a világ te vagy nekem,
és én a törékeny virágod.