2016-03-18 13:25:54
Így adózom a nagyszüleim emléke előtt (remélem méltó hozzá az alkotásom minősége). Nem volt egyszerű az érzéseket feldolgozva befejezni a művet. Sokan kérdezték is, hogy milyen új fazont nyert az arcom a szakállal, hát el jött az ideje, hogy megváljak tőle, hiszen a kép elkészült. Ismét úgy érzem, ezzel valamelyest helyére került ott belül valami.
Nyugodjatok békében!
Ennél a rajznál használtam először A3-as méretet. Szokás szerint alkalmaztam a 4H, 3H, F, HB, 2B, 4B, 6B, 8B ceruzákat; gyurmaradírt és dörzsceruzát.
Címkék: rajz, grafit, portré
894 megtekintés
3 szavazat
4 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Barnuska[offline]
2016-03-19 10:50:110+#2A megemlékezés és az emlékezés mindig méltó, pusztán már attól is, hogy megtartod az emléküket ! ...és ha ehhez még egy olyan út is vezet, hogy rajzolsz, és minden vonásban benne vannak a gondolataid, nos ez egy nagyon csodás dolog Én úgy gondolom, h vannak rajzok, amelyek technika milyensége nem is a legfőbb cél... a grafitosok majd biztosan írnak a technikához, nekem ez a kép mesélő kép, szerető kép, ezért mindenképpen méltó megemlékezés, én ezért néztem szívesen, és adom a pontom
Ilcsi
Napraforgó[offline]
2016-03-19 08:56:570+#1Méltó megemlékezés. Az emlékek és a rajz is megmarad emlékként és feldolgozásként!
Mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni!
[A panel bezárásához kattints rá!]