2018-12-19 22:14:480+#11Válasz a #8 kommentre...hát az én rajzaimban egy "pici" negatív érzés mindig van. Néha nem is merek belegondolni, hogy mások milyen lelki állapotot vélnek felfedezni egy olyan emberben aki egy fekete könnyeket síró oroszlánnal ábrázolja magát.

2018-12-19 22:12:310+#10Válasz a #9 kommentreÉn a mintás zoknit utálom. Az összes zoknim fehér minta nélküli, így nem kell mosás után válogatni őket.

Tudom, hogy egy normális háttér jót tett volna, de annak örülök, hogy ennyit össze tudtam dobni a versenyre. T__T

2018-12-18 22:56:220+#9Kár, hogy nem lehet pontozni. Jó illusztráció a gondolatmenetedhez. Emlékeim szerint én is kaptam zoknit karácsonyra és örültem, mert mindenféle mintás volt.
(No, de ne maradj kéretlen tanács nélkül: ez a háttér sajnos nem segíti a fókuszt a figurákra irányítani, ráadásul a semmiben lebegnek. A gömbben karácsonyfa tök oké, csak valami talaj hiányzik a figurák alá, de nagyon.)
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!

2018-12-17 19:41:340+#8Válasz a #4 kommentreNem láttam az előző rajzod bocsi, de bepótolom azonnal!
Sose gond ha az ember szomorú, dühös, bármi normális érzés, ami a társadalom szerint negatív; minden érzést meg kell élni, nem elfojtani. Csak sokszor rossz látni mások lelkiállapotát.
Egyébként kétszer ültem neki ilyen Kockartos kihívásnak és hihetetlen mennyi dolog jött fel, csak egyenlőre egyiket sem tudtam befejezni mert baromi pepecselősen rajzolok és ez pl nem jó, de a tieiteket jó nézegetni, lehet belőle tanulni minden szempontból

2018-12-17 17:13:540+#7Válasz a #6 kommentreKöszönöm az off-ot meg a tanulságot is.
tényleg érdekes, hogy mennyiféle mindent ki lehet hozni ebből a témából.

Erre az 5 preces firkára szánt pont meg mehet az ez előtti rajzomra, amibe szívem lelkem beleadom és nem kap semmit

2018-12-17 13:17:090+#6Jó ez a karácsonyos kihívás, mennyiféle minden feljön a gyerekkorból, amit még bármennyi évesen is, de nem dolgoztunk fel, és visszük tovább , vagy éppen egy szép emlék, amit dejó, hogy bekeretezve vihetünk magunkkal

Érdekes, mert ebben a kihívásos témában egyszerre előhozhatom azt, h gyerek vagyok, hiszen van anyám... és anya vagyok, mert vannak gyerekeim... más más megközelítésből látom és érzem a karácsonyt, és sokat tanulok belőlük, ám lehet, h ez már késő...

De az sohasem késő, bármennyi éves gyerekek is vagyunk, hogy megértsük és értsük a szüleinket...no, de nem offolom szét az alkotásod, nagyon jól megfogtad a gyerekkor rettegését, és a felnőtt oroszlánság örömét

A zokni jó dolog ...és én örültem volna, ha akár zoknit is kapok...
Pont, ha lehetne
Ilcsi

2018-12-16 21:41:470+#5Válasz a #3 kommentreReméltem, hogy nem én voltam az egyetlen gyerek aki nem akart ruhát kapni.

2018-12-16 21:41:140+#4Válasz a #1 kommentreAz ez előtti rajzom sem volt szomorú téma. És nem kapott se pontot se kommentet. :l
A következő rajz viszont szomorú lesz.

Mindegy, örülök, hogy ez annak ellenére, hogy nem volt időm vele foglalkozni, neked tetszik.

2018-12-16 20:54:300+#3Átérzem. Mindig attól féltem hogy ruhákat kapok, engem pedig csak a játékok érdekeltek

2018-12-16 19:06:540+#2Utólag látom nem is lehet szavazni, akkor plusz egy zoknit karácsonyra!

2018-12-16 19:05:200+#1Ez így végtelenül aranyosra sikerült, ötletes megoldással Először aggódtam, hogy valami szomorú történet lesz, de hál'isten épp az ellenkezője +