Nézlek.
És ahogy nézlek, a szívem lesz véres.
Álltatnám önmagam, de nem vagyok rá képes
Arra, és tovább állni, amerre most kéne.

Egykor csak mentem az úton, néztem jobbra-balra
Máskor meg némán ülve, figyeltem én halkan.
Hogy volt? S merre tovább? Ez lenne a vége?
Nincstelennek érzem magam, hiába van pénzem.

Nézlek, és vérzik bennem a lélek
Várok, hogy ami ezután jön
Nem lesz nekünk az átok
Élek még, pedig a lejtő súlya már vonz
Hallgatok mélyen, ez tudom, sokkal fájóbb

Semmi nincs, ami nem volna éppen
Helybe vitt szónoklatok, ugyan, ki kérte?
Engem már nem pártol semmi fent az égben
Na és most ki vakít, milliókat féltve?
Goromba szavaid elsodornak innen
Erre mond, mit felelsz te erkölcstelen féreg?
Ne is szólj, csak rettegj, ne legyen többé fényed…