Hallod?
Csak a szív dobban
Mint megannyi kőzápor
Úgy hull a porba.
Régen nevettem dolgokon
De eltűnt minden mosoly
Csak az évek telnek csendesen
Várva az álom véget érjen

Mutass egy utat nekem
Mennyek kapuját döngetem
Tíz körömmel karmolom a falakat
Ami folyton körbevesz

S látom, minden hogy porlad el
Látom a szépséget, és a könnyeket

De nem állok meg, még lélegzem!
A polcomról leveszem a könyveket!
Lapozz csak beléjük, lapozd fel életem!
Olvasd vagy tépd szét, égő lelkemet!

Érzed?
Ez csak rózsaillat
Mint végtelennek tűnő tér
Úgy ölel karjaiba
Régen festettem színeket
De kifakult minden festék
S csak a papír maradt fehér, tiszta
Így bámul rám arctalan

Mond el nekem a szót
Görnyedve a sarokban hallom
Üvöltenék, de a torkom néma
Mégis, belül tombol pokloknak dallama

S látom, minden hogy porlad el
Látom a szépséget, és a könnyeket

De nem állok meg, még lélegzem!
A polcomról leveszem a könyveket!
Lapozz csak beléjük, lapozd fel életem!
Olvasd vagy tépd szét, égő lelkemet!