Az öreg színész, csak áll a színpad korhadt deszkáin, a nézőtéren alig néhányan ültek.

"- Egyre kevesebben kíváncsiak már rá, nem úgy mint ifjú korában, amikor még telt ház előtt játszott. Akkoriban még a nők körberajongták, mostanra már csak mosolyognak rajta. Ez az utolsó fellépése, tudja már, és azok akik ma látják emlékezni fognak játéka minden pillanatára, erre ígéretet kapott. Tegnap éjjel megkereste a "Kísértő", és az öreg színész megalkudott vele. Neki adta a lelkét, egy utolsó emlékezetes fellépésért, amiről még évek múlva is beszélnek majd.
Az öreg színész előre lépett, a lámpák halvány fénye megvilágította sápadt arcát. Érezte, hogy a "Kísértő" itt van, és figyeli minden mozdulatát. Az öreg színész tudta, hogy ma mindent bele kell adnia, minden tudását, minden érzését, minden örömét, és bánatát, ebbe az utolsó fellépésbe. Felsóhajtott, azután szóra nyitotta a száját..."

Ez volt az utolsó amit életében tett, teste megadta magát a halálnak, és összeesett. A "Kísértő" kaján vigyorral figyelte ahogy az öreg test földre rogy. Ő intézte így, hogy sokáig emlékezzenek majd az színészre. Nem hazudott neki, és egy lélekért, amit urának elvihetett nem volt nagy ár, hogy be kellett tartania az ígéretét...