Mielőtt otromba lelkemből fakul a fény,
És engedhetetlen elmém kimúlni kész,
Gondolnék egyet, midőn ilyet látnék még,
S tiszta szívvel, nyugodni térhetnék...

Akaratlan, utamon bóklászim,
Megállva tulipán szaglászva,
Lehorgasztom fejem, s tátom szám;
Ilyen képekkel búcsúzám:

Tengeri-, hol csillag, hol nem az,
Csak ajkad nem odatapad,
Büntetés az, melynek gondja
Nagyobb bármi másnál.

Midőn ostromolt lelkemből kiröppent a fény,
És csalódott elmém kimúlni kész,
Gondolnék végsőt, mikor ilyet látnék még,
S sebzett szívvel, nyugodni térhetnék?